2024-ben a Fallout sorozat egy atombomba erejével robbant be a köztudatba, és egy csapásra a legjobb videojáték-adaptációk közé került, amit egyaránt tudtak élvezni a laikusok és a játékok rajongói is. Az Amazon nem ült sokáig a babérokon, rögtön megrendelték a második évadot. De vajon sikerült-e Jonathan Nolannek és Lisa Joy-nak, szerencsejátékos szófordulattal élve, tizenkilencre lapot húzni és nyerni? Spoilermentes kritikánkból kiderül.
Nem rég ért véget a Prime Video-n a The Mighty Nein című új animációs sorozat, amely első ránézésre kísértetiesen hasonlít a The Legend of Vox Machina sorozatra. Nem véletlenül: mindkettő a Critical Role egyik Dungeons & Dragons kampányának animációs feldolgozása. A csapatnak egyébként volt egy harmadik nagy kampánya is (Bells Hells), ami tavaly februárban ért véget három és fél év után. Ki tudja, talán abból is lesz egyszer animáció. A kapcsolat azonban nem merül ki ennyiben. A The Mighty Nein ugyanabban a világban játszódik, mint a Vox Machina, nagyjából húsz évvel később. Ez persze jelenleg inkább érdekesség, mint valódi kapaszkodó, hiszen a Vox Machina története még messze nincs lezárva, azt majd az idén debütáló negyedik évad fogja végleg lezárni. Jó hír viszont, hogy az új sorozat teljesen önállóan is fogyasztható: kezdő nézőként semmi nem utal rá, hogy egy „rokonszériát” nézünk, egyetlen félmondatos utalást leszámítva.
Közel két év telt el azóta, hogy Charlie és bűnös bandája megmentette a Poklot Ádám hadseregétől. Sir Pentious feláldozta magát és angyallá vált, Ádám meghalt, a Hotelt pedig romjaiból újjáépítették. Felmerül a kérdés: hova tovább innen? Boldog befejezés, mindenki számára elérhető megváltás, és a bűnösök sorra a mennybe jutnak? Sajnos a helyzet közel sem ilyen egyszerű — ami számunkra tulajdonképpen jó hír, hiszen így tovább követhetjük kedvenc pokolfajzataink ördögi históriáját. A második évadban a tét magasabb, a politikai játszmák sötétebbek, és Pokol erőviszonyai jóval ingatagabbak, mint azt a nagy finálé után gondolnánk. Az A24 pedig egyértelműen arra törekedett, hogy a folytatás ne csupán továbbvigye a történetet, hanem mélyítse is a világot és a karaktereket. Hogy ez mennyire sikerült, és miként építkezik tovább a sorozat az első évad örökségéből, az kritikámból kiderül.
Ezen a héten befejeződött A Fiúk spin-off sorozatának, a Gen V-nek a második szezonja. A sztori ott veszi fel a vezérfonalat, ahol az előző évad véget ért. Vérből és perverzitásból ezúttal sem lesz hiány, valamint mélyebbre merülünk a szupik mögött álló sötét titkokban is.
Nagyon sokáig a képregény adaptációk világa lekorlátozódott a különböző Marvel és DC alkotásokra, a műfaj egyéb képviselői pedig nem igen tudtak labdába rúgni mellettük. Ám egy idő után a két nagyágyú fénye megkopott és mélyrepülésbe kezdtek a mozik vásznain, illetve a tévék képernyőin. Ekkor lépett színre a Prime Video, amely ledöntötte a korlátokat, és merőben új irányba terelte a képregény adaptációk világát. Nemcsak friss életet lehelt a műfajba, hanem a Marvel és a DC egyeduralmát is megtörte. A streamingóriás a The Boys-szal az élőszereplős alkotások terén aratott sikert, míg animációs fronton Robert Kirkman Invincible című sorozatával szerzett hírnevet. A széria nemrég fejezte be harmadik évadát, de vajon képes volt-e megtartani a korábbi évadok szórakoztató, illetve zseniális színvonalát?
A Love, Death & Robots kritikai és közönségsikere után borítékolható volt, hogy más streaming-szolgáltatók szeretnének maguknak valamilyen animációs antológiát. De míg a Netflix sorozata híres sci-fi és fantasy szerzők novelláit dolgozta fel, addig a Disney (nem túl meglepő módon) maradt a már jól bejáratott „fejőstehén” franchise-oknál: így született a Marveles What If…? és a Star Wars: Visions.
A méltán híres videójáték sorozatot talán senkinek sem kell bemutatni. 2005-ös indulásával megannyi embert vonzott be egyedi humorával és lebilincselő történeteivel a Yakuza, későbbiekben pedig Like a Dragon sorozat. A gamerek körében megosztó címmé vált, hiszen míg egyesek imádják, mások furcsának találják. Hogy hogyan is sikerült ezt a számomra remekműnek titulált sorozatot konzolról a képernyőre vinni, ebből a kritikából kiderül.
Véget ért a világ legdrágább sorozatának A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűinek a második évada, amely az augusztusi startjával még bizakodásra adhatott okot, mivel a látottak alapján úgy tűnt, hogy a készítőnek sikerült levetkőznie az első évad gyermekbetegségeit. Ráadásul míg az első évad tele volt logikátlanságokkal és csak a térképre tette fel a karaktereket, addig az idei szezon cselekménye felpörögött, és nem egy helyben üldögélt. Sajnos a logikátlanságokból idénre is jutott egy jó nagy batyuval, illetve az előző évad gyermekbetegségeit sem tudták teljesen levetkőzni magukról a készítők, aminek következtében rendre ugyanazokat a hibákat vétették, mint két évvel korábban.
Szokták mondani, hogy a művészetben a szabadság jó dolog, viszont minden idők legdrágább sorozatának A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűinek az első évadánál a készítők nem kicsit átestek ennek a bizonyos szabadságnak a túloldalára. Aminek következtében, ha úgy tekintettünk, a széria első évadára, mint egy random fantasy sorozatra, akkor egy kiváló alkotást kaptunk az Amazontól, amiben néha volt pár logikátlanság. Ha viszont Tolkien-adaptációként szemezgettünk vele, akkor egy közel értékelhetetlen mű kacsingatott vissza, amiben ugyan volt pár megkapó és ötletes elem, ám mindegyikre egyenként jutott egy rakat hülyeség is.
Miközben olyan szégyentelenül lenyúlta A Gyűrűk Ura egyes párbeszédeit, monológjait és jeleneteit, hogy csak úgy pislogtunk, mint az egyszeri mordori orkok mikor meglátták, hogy a kalózok helyett holtak érkeztek meg Minas Tirithhez. Ráadásuk rendezésben az első évad sajnos messze elmaradt Peter Jackson, mára már klasszikusnak számító műveitől. Pont ezek miatt mikor véget ért A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi első szezonja nem igazán éreztem A Gyűrűk Ura és Tolkien világának kivételes esszenciáját, emiatt pedig félve vártam a most megérkező három résszel premierező második évadot.
Gotham-ben sosem hanyatlik a bűnözés. A város hírhedt bűnözői újra és újra felbukkannak, hogy aljas terveiket véghez vigyék. Gotham jól ismert köpenyes sötét lovagja ezért folyton éber, hogy megelőzze a sötét erőket a romlott város utcáin. Idén az Amazon formált jogot arra, hogy egy 10 részes animációs sorozat keretein belül bemutassa Bruce Wayne álarcos alteregójának kalandjait. A Batman: Köpenyes lovag kissé átformálja az addig megszokott Batman-univerzumot, csak az a kérdés, hogy helyesen teszi-e ezt meg.
