A negatív karakterek sok esetben jóval nagyobb érdeklődést szoktak kiváltani a közönségből, mint arra általában a pozitív oldalon helyetfoglaló társaik képesek. Ennek a legfőbb oka az, hogy az egyes negatívnak számító cselekedetek inkább szorulnak magyarázatra, mintsem azok a társadalmilag elfogadott normák, amelyek szerint a többség élni próbál. Márpedig újabban a különböző alkotások egyre többet foglalkoznak azzal, hogy kissé közhelyesen fogalmazva, mi visz rá valakit arra, hogy a rossz útra térjen. Hasonló célja van a Disney által nemrégiben megjelent önálló Szörnyella filmnek is, ami, akárcsak korábban a Demóna esetében, egy újfajta megközelítésből kíván bemutatni egy ikonikusnak számító gonosztevőt.

Mivel ez a film részben egy eredettörténet is, így Szörnyella karakterét gyakorlatilag az alapoktól kezdve szeretné újraépíteni a Disney. A film bemutatja nekünk Szörnyella, vagyis ekkori nevén még csak simán Estella tragikus gyerekkorát és az ebből fakadóan meglehetősen hányattatott sorsát. Emellett a történet igyekszik magyarázatot adni a 101 kiskutyában látott egyes elemekre is, például, hogy miként került kapcsolatba Szörnyellával a két kutyarabló Jasper és Horace. Valamint van még néhány kisebb fordulat is, amik bár ugyan spoilernek számítanak, de viszonylag hamar ki lehet őket találni.

Ugyanakkor, ami igazán felemeli a filmet, az a színészi játék. Eleve már a gyerekszínészeket is élvezet nézni, különösen a fiatal Szörnyellát alakító Tipper Seifert-Cleveland-et, akiből így a közönség többet is szeretne látni. Valamint Jasper és Horace karaktere is némileg mélyítve lett. Habár a Horace-t játszó Paul Walter Hauser-nek visszalépés ez a szerep, viszont remekül hozza az esetlen, de ugyanakkor szerethető comic relief figurát. Jasper szerepében Joel Fry pedig egyfajta törődő idősebb testvér képe rajzolódik ki, bár helyenként úgy tűnik, mintha szerelmi vonásokat is táplálna Szörnyella iránt.

Egy viszonylag kisebb szerepben feltűnik még Anita karaktere is, akit ezúttal egy színesbőrű nő, Kirby Howell-Baptiste játszik, amivel önmagában nem lenne semmi gond. Csak sajnos nagyon érezni, hogy ez valami kötelező kvóta alapján lett kiválasztva. Ha pedig már szóba került a kötelező kvóta, akkor az LMBTQ képviseletében is megjelenik egy karakter, nevezetesen a John McCrea által megformált Artie, aki egy transzszexuális divattervező. Ám mivel a film története alapvetően a divatvilág köré épül, így ez a karakter jobban beleillik a képbe. Ráadásul még maga a szereplő is meglehetősen érdekes és szórakoztató, bár sajnos nem kap olyan sok játékidőt.

Mellettük ott van még Emma Thompson, aki a film kvázi főgonoszát, a Bárónőt alakítja. Maga a Bárónő karaktere egyfajta késői megtestesülése mindannak, ami Szörnyellát is jellemzi. Vagyis inkább jellemeznie kellene, mivel a Disney érezhetően igyekszik egy kicsit pozitívabb képet alkotni Szörnyella karakteréről. Ugyan a filmben benne van még Mark Strong is, ám az ő szerepe meglehetősen jelentéktelen, de azért a színész hozza a tőle kötelezően elvárhatót.

Azonban amire valószínűleg mindenki a leginkább kíváncsi, az Emma Stone és az ő általa megformált Szörnyella. Nyilván valahol ez a karakter egy meglehetősen hálás szerep, amiből rengeteg mindent ki lehet hozni, már ha azt a stúdió éppenséggel hagyja valakinek. Emma Stone pedig láthatóan élvezte is ezt a szerepet és meg kell hagyni, jól is áll neki. Viszont sajnos azt kell mondani, hogy a Disney sokkal kevésbé hagyta őt kibontakozni, mint annak idején ugyanebben a szerepben Glen Close-t és emiatt egyébként az Emma Stone féle Szörnyella egyáltalán nem is tűnik ijesztőnek.

Ráadásul Szörnyellának van egy olyan meglehetősen ikonikus vonása, amit bár a Disney szinte minden eszközzel igyekszik háttérbe szorítani. Csakhogy a közönség ezt valahol mégis csak elvárná egy ilyen kaliberű alkotástól. Akármennyire is lenne azt szörnyű végignézni még akár családbarát keretek között is. Márpedig ennek hiányával nemcsak a karakter konkrét eszenciája veszik el, hanem sok szempontból olyan ellenmondásokba keveredik az alkotás alapjául szolgáló 101 kiskutyával, ami már ebben a filmben is érezteti a hatását. Hát még egy esetleges folytatás vagy 101 kiskutya remake esetében, amire bizony vannak utalások.

VÉGSZÓ
Önmagában véve a Szörnyella egy szórakoztató film, amit érdemes megnézni. Csak mégsem képes teljesen azt nyújtani, amit a közönség elvárna tőle.