Film

Filmek bejglitúladagolás mellé

Ismét itt van a karácsony, a szeretet ünnepe. Ilyenkor igyekszünk nem a tévé vagy a számítógép előtt ülve tölteni ezt a pár napot, és próbálunk minél több időt tölteni a családtagjainkkal. Azonban előfordulhat, hogy az ember egy kiadós ebéd után mozdulni sem tud a kajakómától, és már unja a rokonok társaságát, de azért mégis hűek akarunk maradni az ünnep szellemiségéhez. Ilyenkor vetődik fel az egyszeri filmrajongóban az ötlet, hogy valami karácsonyi filmet kéne nézni. Szerencsére elég nagy a választék, az olyan konvencionális daraboktól kezdve, mint Az élet csodaszép és a Reszkessetek, betörők, az olyan kevésbé szokványos mozgóképekig, mint az Erőszakik vagy a Durr, durr és csók. Az alábbi összeállítás keretein belül a Kritizátor szerkesztőségének tagjai bemutatják, hogy szerintük mi az ideális karácsonyi film.

26024411_1679079132143470_197487167_o.png

Wok

Idén hagyományteremtő szándékkal találomra kiválasztok egy Die Hard részt, és azt nézem meg. Az első film nagyon tetszett, mert nem az a pörgős akciófilm, de mégis műfajának egyik kiemelkedő darabjának tartom. Nem csak John McClane izgult a Nakatomi Toronyban, hogy túlélje a túszakciót, hanem én is. Mivel sajnos a további filmek kimaradtak, így idén értelemszerűen a Még drágább az életed lesz nálam terítéken. Valamint még könnyen előfordulhat, hogy becsúszik az ünnepek alatt az Igazából szerelem is. Na, nem csak azért, mert karácsonykor játszódik, hanem azért, mert rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amik miatt fültől fülig ér a szám. Kellemes nyugodtság járt át először a film után, és bízok abban, hogy ez most is így lesz.

diehard.jpg

Mikro

Kétségkívül a Batman visszatér az egyik legjobb karácsonyi film, és nem csak azért, mert az egyik legjobb Batman-film is többek közt. Persze, ezzel az állításommal lehet vitatkozni, de akik szeretik Tim Burton hamisítatlanul egyedi világát (és most tekintsünk el az Alice Csodaországbantól), és a denevérjelmezes őrült igazságosztót, azok kettő az egyben csomagot kapnak. Sőt, egyenesen odáig megyek, hogy ez az igazi romantikus karácsonyi film, persze nyakon öntve egy adag sötét hangulattal. Az 1992-es film a mai napig remekül működik, és nem szükséges hozzá semelyik Batman film ismerete, ideszámolva a 89-es előző részt is, ami mellesleg szintén nagyon jó. De, ha már az előző résznél járunk, a kettő közül ez a nagyobb kedvencem, mert fogja a 89-es verzió art deco, Burton-féle látványvilágát, és még jobban megadja a Karácsonyi lidércnyomás-féle meseszerűséget. A sztori nagy vonalakban annyi, hogy mikor a csatornákban élő pingvinemberről kiderül, hogy valós személy, megpróbálja átvenni a hatalmat a város felett. Az egyetlen ember, aki megtudja állítani természetesen Batman. Mindeközben akinek nem volt elég az állatfetisiszta főszereplőkből, az megkapja a Macskanőt, akinek szintén sajátos céljai vannak, és ezek természetesen keresztezik főszereplőinkét. A filmben a jelmezes őrülteken kívül (pszichológusok többsége ide sorolja a denevérembert is) fókuszba kerül a szereplők normális életére is, ahol egy romantikus fény villan fel Bruce Wayne és Selina Kyle közt, de beteljesülhet-e egy olyan kapcsolat, ahol mindkét szereplő sérült lelkileg? A filmben másodszorra tér vissza Michael Keaton Batmanként, és olyan színészeket kap maga mellé, mint Danny DeVito és Michelle Pfeiffer, gyengéd szavakkal operálva is, fantasztikus alakításokkal. A karácsony tekintetében a film tele van ünnepi városdíszekkel, fagyönggyel és karácsonyfával, hóval, meg persze koszos csatornákkal, őrültekkel és kalanddal, és egy olyan mesteri jelenettel, mely pár másodpercben úgy mutatja meg a lelkileg meggyötört igazságosztó valódi énjét, ahogy filmek sokasága egészében nem volt képes.

batmanreturns.jpg

 Orbán Bence

Karácsony alkalmával sem engedhetem el a tényt, hogy a vizsgaidőszak lényegi része a nyakamon van, emiatt valószínűleg a filmes kurzusaim kötelező darabjait fogom nézni. Hogy pontosan mit, azt még nem terveztem el, de A rajzoló szerződése, a Metropolis és néhány francia avantgárd rövidfilm biztos szerepel a listán.

metropolis.jpg

Locker Dávid

Az ötlet egy nagyon kedves barátomtól jött, aki már évek óta Keresztapa-maratont tart karácsonykor. Először furának tűnt pont a szeretet, a béke, meg a többi cukiság közt testvér- meg egyébfajta gyilkosságokat nézni, ölemben egy tál mákos bejglivel. De rájöttem, hogy igazából nagyon laza. Szeretem az unortodox dolgokat. A Reszkessetek, betörőket meg amúgy is szívből rühellem.

godfather.jpg

Kondorosi Attila

Richard Gere egyik legmeghatóbb alakítását hozza a Hacsi, a leghűségesebb barát című, igaz történeten alapuló 2009-es filmben, melynek eseményei a távoli Japánban kezdődtek. Hidesaburou Ueno professzor, a tokiói egyetem professzora egy tragikus napon előadás közben agyvérzésben meghalt. Hűséges kutyája, Hachiko 9 éven át minden nap várta haza gazdáját a Shibuya-állomáson, helyéről egy percet sem mozdult egészen addig, amíg az elmúlás őt is utol nem érte. A kutyus hűsége előtt tisztelgő japánok egy szobrot emeltek Hachiko-nak, példaképp rohanó világunknak, amelyben ezek az értékek szépen lassan elvesznek. Richard Gere nagyon hiteles alakítása, és a szívmelengető igaz történet ábrázolása ugyan nem sok díjat tudhat magáénak, ám rengeteg néző és kutyabarát kedvence. Hachiko-t a filmben három kutyus, Layla, Chico és Forrest „alakította”. Számomra ideális karácsonyi film, hiszen a történet és az azt emelő színészi játék megindító jellege miatt éppen illik az időszak hangulatához. Mindamellett egy kan Akita Inu boldog gazdája is vagyok, így már teljesen érthető, miért áll hozzám közel a film.

hachi.jpg

Gueth Ádám (Filmnomád)

Franco Zeffirelli igazi reneszánsz rendező, aki mintha az egykori, XV. századi itáliai mesterek képeit idézné meg sajátos stílusával. A Napfivér, Holdnővér Assisi Szent Ferenc történetének zenés filmbe oltott, megható és felemelő története. Miközben egy középkori szerzetes kálváriáját és küzdelmeit láthatjuk, Zeffirelli erősen reflektál a hippi mozgalomra és a film készítésekor még tartó vietnami háborúra is. Donovan klasszikus dalai fülbemászóak, a színészi játék és a rendezés pedig páratlanul érzékeny és finom. A romos templom újjáépítésének szívbemarkoló képeihez pedig nincsenek szavak…

brothersun_sistermoon.jpg

Illisz Balázs (Balus)

A mai napig megy a vita arról, hogy Henry Selick stop-motion animációval készült alkotása, a Karácsonyi lidércnyomás vajon halloweeni, vagy karácsonyi film. Én az utóbbi táborba tartozom, ugyanis bár a történet nagy része Halloween Városban játszódik, szereplői között pedig találunk csontvázakat, zombikat, vámpírokat és boszorkányokat, mégsem az ijesztgetésen van a hangsúly. A főhőst, Jack Skellingtont is végig a jó szándék vezeti, mikor úgy határoz, hogy a Mikulás helyett ezúttal a szörnyek felelnek a karácsonyért. Az már más kérdés, hogy az emberek mit szólnak ehhez. Alapjáraton véve nem szeretem a musicaleket, de ez az egy film kivételt képez. Egy kedves történet, szerethető karakterekkel és zseniális dalokkal (Danny Elfman egyik legjobb munkája a mai napig). Mindezek kiegészülve Tim Burton utánozhatatlan vizuális stílusával együtt járulnak hozzá ahhoz, hogy a Karácsonyi lidércnyomás egy igazi klasszikus lett, és hogy lassan huszonöt évvel a bemutató után is szívesen megnézzük. Akár halloweenkor, akár karácsonykor.

nightmare_before_christmas.jpg

Minden kedves olvasónknak filmekben és sorozatokban gazdag, boldog karácsonyt kívánunk!

Képek forrása:

1. kép: SmashWallpapers

2-8. kép: IMDb