A REDengine „meglepetés” gyermekei – A The Witcher játékok világa

2002-ben a videójátékok piacán egy új, feltörekvő szereplő bontakozott ki, akit mint kiderült nem szabad alábecsülni. A CD Projekt RED S.A. csapata ugyanis ebben az évben alapították meg cégüket és az alapítás után 5 évvel, 2007-ben debütálták első játékukat, A The Witchert. Már csak a teljesség kedvéért is leírom, a fantasy RPG játék alapját Sapkowski regénysorozata adta. A játékok eddig 3 részt éltek meg és már a negyedik rész fejlesztését is beharangozta a stúdió 2022-re.

Mit kell tudni a könyvek és a játékok kapcsolatáról? Fontos megemlíteni, hogy a kánon hitelességének kedvéért a játék történetének írói a könyv cselekményébe nem piszkáltak bele semmit sem. A sztori szempontjából csupán azokat az elemeket vették át az irodalmi alkotásból, amelyekkel sikerülhet időrendileg valahova elhelyezni a játékok cselekményét.

A The Witcher első részének cselekménye az után kezdődik, hogy Geralt Foltest királynak (Temeria uralkodójának) lányáról sikeresen leveszi az átkot, mellyel megátkozták, hogy élete végéig vérszomjas strigaként (a szláv folklórban szereplő emberevő fenevad) éljen. Geralt elveszti eszméletét a küzdelemben, majd Kaer Morhenben, a witcherek erődjében találja magát. A játék története itt veszi fel a vezérfonalat.

A The Witcher 2: Assassins of Kings a játék első részének végétől veszi fel a fonalat, majd a 3. rész, mely 2015-ben jelent meg, évekkel később játszódik. A 3. részben Cirit, az ifjú vajáklányt üldözi a Vad Falka, nyomukban fagy, halál és pusztulás. Geralt mindent feltesz, hogy megtalálja Cirit, akivel a sors összekötötte.

Simán kijelenthetjük, hogy a CD Projekt Red az egyik legnagyobb európai videójáték fejlesztő. A stúdió nevéhez ugyan kevés játék párosul (voltaképp a Witcher játékok és a 2020-ban megjelent Cyberpunk 2077), de mindenképp leszögezhető, hogy a zsenialitásban verhetetlenek. A mottójuk akár az is lehetne: „Adjunk kevésszer, de akkor brutálisan nagyot!” Engem mindig lenyűgözött az, ahogyan minden alkalommal egyre inkább felülmúlják önmagukat és korábbi termékeinek.

2007-es megjelenésével a The Witcher című fantasy RPG kétség kívül remek játék lett és a maga módján igazi műfajalkotó darab. A szerepjátékok (role-playing games) már az ősidők óta velünk vannak. Gondoljunk csak bele, hogy egy egyszerű sakk is bele illik ebbe a képbe. A role-playing első számú ismertetőjele az, hogy bizonyos karakterek bőrébe bújva feladatokat oldunk meg, karakterünk képességeit és tárgyait kihasználva győzzük le ellenfeleinket.

A Witcher játékok mindig felülmúlták elődjüket, méretben, történetben, grafikában és játékmenetben egyaránt. De mi az, ami már az első résztől kezdve rendkívüli erővel tapasztotta oda a játékost a képernyő elé, hogy folytathassa Geralt kaladjait? Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a pazar történet rendkívüli módon hozzájárult ehhez, azonban van még egy nagyon fontos aspektusa a játékoknak, amely egy szempillantás alatt magával tud rántani minket.

Nem… nem az a lehetőség, hogy nőket felszedvén, és pásztorórát eltöltvén velük trófeaként gyűjtsük őket (habár nyilván erre is ad lehetőséget a játék, nem is keveset)! A The Witcher világának cselekménye teljes egészében a játékoson múlik. Az Ő választásain, cselekedetein és más karakterekkel történő párbeszédein alapszik, hogy végződik a történet. Ezt a hamisítatlan role-playing motívumot a The Witcher rendkívül jól hasznosította saját játékmenetének kialakításában. Az, hogy a játékban fejlesztési lehetőségek, különböző kosztümök, mini-játékok (kockapóker, Gwent), tárgyszétszedések és összerakások (A The Witcher 3-tól) tömkelege várja a játékost, már csak hab a tortán.

Hogyan kapcsolódnak a játékok a könyvekhez?

Egyetérthetünk abban, hogy adaptálni egy korábbi művel (most mindegy az, hogy melyik oldalról nézzük, hogy ki adaptál mit, milyen platformra) az egyik legnehezebb dolog a világon. Az alkotók jó esetben mindig jót akarnak kihozni a projektből, ehhez pedig elsősorban a célközönséget kell meggyőzni. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy azok, akik majd fogyasztói lesznek a terméknek, hitelesnek gondolják az adott adaptációt.

Egy csomó követelménynek kell itt megfelelni és az egyik ezek közül az, hogy az alaptörténet folyamában ne történhessen törés és ellentmondás. A The Witcher játékok sztorijukban mindig igyekeztek olyan idősíkokat a könyv történetszálaiból kiemelni, amely némiképp kapcsolódik az eredeti mű cselekményéhez, mégis teljesen elkülönülten vázolnak fel olyan eseményeket, amelyek akár meg is történhettek volna. Cél, hogy a játékos, aki ismeri is a könyveket elgondolkodván a történéseken arra a következtetésre jusson, hogy igen… ez akár tényleg meg is történhetett volna ez idő alatt.

Elmondható tehát, hogy a játékok világa igen szorosan kapcsolódik az eredeti regények által elbeszélt sztorikhoz. Marcin Blacha volt a felelős mind a három játék és a kiegészítők történeteinek kreálásáért. Marcin munkásságán tükröződik, hogy az író rendkívül jártas a Witcher világában, és tollából olyan emlékezetes párbeszédek és történetszálak valósultak meg a játék során, amely minden rajongó számára egy örök élmény marad. Remekül hozott be új elemeket és történéseket, közben vigyázva arra, hogy az adaptált anyagban csorba ne essék.

A karakterek közötti interakciók változatosak és nagyon izgalmas végkimenetelekhez vezetnek. Megalapozhatjuk kapcsolatunkat egy-egy NPC-vel (non-player character, nem játékos karakter), udvarolhatunk, harcokat provokálhatunk ki. A The Witcher 3 ezt a vonalat még tovább fejlesztette, ugyanis NPC-ktől már mellékküldetéseket is kaphatunk, hogy keressünk meg neki valakit, vagy valamit, gyilkoljunk le valami szörnyet, és cserébe megjutalmaz mindek egy-két petákkal. Ezek alapozzák meg a későbbi főbb döntéseket, amelyekre akár korlátozott időt is adhat a játék, hogy eldöntsük, miként is folytatódjon tovább a cselekmény. Megannyi lehetőség és választás, ami csakis a kalandvágyó játékosra vár.

A The Witcher játékokat akár 50+ óráig pörgethetjük, függően attól, hogy a játékos mennyire merül bele a fő- és mellékszálakba, mennyire megy bele bizonyos kisebb küldetésekbe, vagy fedez fel rejtekhelyeket. Egy igazi játékos számára a Witcher franchise kihagyhatatlan.

A Witcher filmográfia

Sapkowski művei a mozgóképipart is megihlették, noha Geralt útja ezen a pályán sokkal göröngyösebb volt, mint a játékokén (pedig az sem volt piskóta). A könyvekből készült korai film és mini-sorozat elég szépen eltűnt a süllyesztőben, de nyilván ennek is megvan a miértje.

Az első egész estés film Ríviai Geralt történeteiből 2001-ben látta meg a napvilágot és a kor kritikusai olyan szinten ütlegelték a filmet vaslapáttal, hogy már a kívülállónak fájt nézni. Marek Brodzki rendező, aki direktorként nem is nagyon hallatta sose magát, stábjával igencsak mellényúlt. Hiába asszisztált korábban a Schindler listájában vagy magában A zongorista című filmben, ezeket a műveket nem sikerült sikerre vinni.

A lengyel egész estés film, majd a 2002-ben megjelent mini-sorozat erősen elvetette a sulykot a történet rajongóinál. A nyakatekert, összefüggéstelen történések és gyenge párbeszédek nagyon nehezen kapcsolhatók az író által kreált világhoz. Mondhatni majdnem teljesen idegenek tőle. Habár maga a kosztüm és a karakterdizájn végül is nem sikerült rosszul, sajnos az egész teljesen nézhetetlen.

A dolog annyiból kissé érthetetlen, hogy addigra Sapkowski már kikerekítette a Vaják történetét és gyakorlatilag minden készen állt egy jó adaptációra. Így a probléma nem a megfelelő alapanyaghiányban rejlett. Sokkal inkább a költségvetés és az idő hiánya nehezítette meg az alkotókat. Ezeket az adaptációkat szegényes látványvilág, unalmas, céltalan dialógusok és gyenge CGI jellemzi. A 2002-es minisorozat bukása után egyik rendező sem vette szárnyai alá a franchise-t, hogy filmre, vagy sorozatra vigye, félvén a súlyos veszteségektől.

Már-már el is felejtette a filmvilág ezt a kudarcot, amikor jött Lauren Schmidt és a Netflix és Geralt kalandjait újra képernyőre vitték. 2019-ben debütált a streaming szolgáltató platformján a Vaják című 8 részes sorozat-adaptáció, Henry Cavillel a főszerepben, melynek második évada már a nyakunkon. Bizton állítható, hogy a Vaják a Netflix új aranytojást tojó tyúkja, hiszen rajongók hada várja az új szezont. Tekintve, hogy jelenleg is fut a sorozat, így túl sokat nem lehet róla mondani, de azt, hogy fényévekkel jobb, mint elődei, azt 100%-ban. A Netflix égisze alatt készült sorozat CGI-ban, zenében, párbeszédben és hitelességben messze elhúz a korábbi adaptációk mellett, noha ez nem volt annyira nehéz.

A könyvek adaptálása elég jól sikerült. Persze Sapkowski műve rengeteg információt hordoz magában, így jócskán meg kellett nyirbálni, hogy beleférjenek a keretbe, de ügyeltek arra, hogy főbb események szerepet kapjanak. A sorozat jobbára az első kötet, Az utolsó kívánság eseményeit vetíti elénk 8 részen keresztül, melyekben az összes fontos mellékszereplőt megismerhetjük. A timeline elég kusza és bonyolult elsőre kibogozni, de nem lehetetlen. A hangulat kellően sötét és izgalmas. Egyes eseményeket az egyszerűbb megértésért előrébb hoztak, mint ahogy ténylegesen a kötetekben fény derül rájuk.

Henry Cavill színészként pedig rendesen odateszi magát Geraltként. Őróla tudni kell, hogy nagy gamer és a Vaják világát kívülről betéve ismeri. Mind a könyveket és mind a játékokat, melyeket elmondása szerint többször is kijátszott. Ki lehetne ennél alkalmasabb? A Netflix kezdetben nem nagyon akarta Őt alkalmazni, mondván, hogy túl nagy név a szakmában és a büdzsét is kicsit feljebb nyomná, de végül a meghallgatásokon sikerült meggyőznie a castingot. Az már csak hab a tortán, hogy a sorozat velős részét Magyarországon forgatták. Kisebb szerepekben magyar színészek is asszisztáltak, mint például Trokán Nóra vagy Árpa Attila.

Ám itt még nincs megállás. A Netflix tovább rezegteti a Farkas-medált. 2021-ben látott napvilágot a Vaják: A farkas rémálma című egész estét betöltő animációs film. A film egy spin-off történet, mely Ríviai Geralt mentorának, Vesemir korai életének főbb eseményeit hivatott felvázolni. Az alkotóknak ezúttal könnyebb dolguk volt a sztori megírásában, hiszen Vesemirről rendkívül keveset tudunk. A könyvek ritkán említik és a játékokban található Ő meg jobban, de érdemi háttérinfót sosem közöltek róla. Pedig rendkívül érdekes karakter. Ő testesíti meg a bölcs vajákot, az útmutatót, a tanárt, aki kiképzi a fiatal szörnyvadászokat. Az Ő karakteréhez egyszerűbb írni eredettörténetet úgy, hogy ne sértse meg a kánont, hiszen ilyen tekintetben hiánypótlónak számít ez az animációs film.

És hogy mi jön még ezután? A Netflix még 2020-ban bejelentette a Vaják előzménysorozatát, amely a The Witcher: Blood Origins névre hallgat. Magáról a projektről igen keveset lehet tudni. Csak pár színész nevét hozták csak nyilvánosságra, illetve azt, hogy miről is fog szólni. Az előzménysorozat 1200 évvel a Vaják eseményei előtt fog játszódni, a tünde korban, még az úgynevezett Szférák együttállása előtt. Izgatottan várjuk, mi lesz ebből a nagyszabású projektből.

Végezetül dobjuk össze a Witchernek, amink van!

A cikk igen hosszúra sikeredett és közel sem tartalmaz mindent, ami megfogalmazódott bennem. Az kétségtelen, hogy Andrzej Sapkowski egy hatalmas világot alkotott. Az író művei valóban felfrissítik a fantasy megfáradt műfaját. Nem pusztán egy másik, fantasztikus világot mutat be, hanem rendkívül karakterközpontú, tele emberi gyarlósággal, ármánnyal, sötétséggel és erőszakkal. Remekül merít ihletet a közép- és kelet-európai mitológiából, mondákból és mesékből és egyszer sem hajlik a „happy endre”. A könyvek nyelvezete és bemutatásmódja korántsem a kezdő olvasóknak való, mert nem egyszerű olvasmányok. Számos leíró helyzet és régies szó nehezíti meg a megértését.

Azonban a fordulatos cselekmény, a pazar párbeszédek és izgalmas harcok rendkívüli módon kárpótolnak ezekért. Utóbbiból inkább kevesebb van, mert a történet nem pörgős. Halad a saját kis megszokott útján, melynek végén minden fény derül. Ehhez 8 köteten kell magunkat keresztülverekednünk.

Mi sem lenne jobb adaptáció alapanyag, mint a Vaják könyvsorozat. Tekintsünk most el a 2001-2002-es rendkívül gyenge filmes és sorozatos adaptációktól, hiszen 2007-től 2015-ig a CD Projekt RED pártfogásában 3 játék is készült Ríviai Geralt kalandjaiból. Az utolsó részhez készült plusz két kiegészítő egy-egy egyedi sztorival. És amit még nem említettem a cikkben: 2014-ben megjelent a Battle Arena mobiltelefonokra, 2018-ban a Thronebreaker: The Witcher Tales körökre osztott szerepjáték és a  Gwent: The Witcher Card Game kártyajáték PC-re és okostelefonra.

Nyilvánvaló, hogy a franchise legnagyobb bevételét képző platformja a videójátékok világában keresendő, ám 2019-ben a Netflix sorozatadaptációja kezdi megközelíteni értékben a játékokat. Azóta már túl vagyunk egy animációs filmen és jön a második évad, valamint jövőre az előzménysorozat, a Blood Origins.

Sapkowski valóban hatalmasat alkotott és ez a világ csak bővül és bővül. Nincs olyan fantasy rajongó, aki nem ismerné Ríviai Geralt történeteit, de ha mégis, akkor javaslom, gyorsan vesse bele magát. Mert közeleg a Fehér Fagy, a Megvetés és a Tűzkeresztség ideje.