Az alkotói szabadság kérdése mindig is egy kardinálisan fontos kérdés a művészetek világában. Természetesen minden művész szeretne szabadon és mindenfajta megkötés nélkül alkotni, azonban ahogyan azt megtapasztaltuk ez nem egyszer vezet bizonyos problémákhoz. Ugyanis az önérzetes alkotók olykor az alkotói szabadság mögé bújva borzalmas dolgokat képesek alkotni. Viszont ha a művészetet elkezdik korlátok közé szorítani az szintén problémás és számos olyan förtelmes alkotás létezik, amelyek egyértelműen azért lettek olyanok amilyenek, mert valakik valamilyen módon nem hagyták érvényesülni az alkotói szabadságot. Ugyanakkor vannak olyan műfajok, amelyek a jellegükből adódóan eleve bizonyos korlátok közé szorítják az alkotókat. Erre pedig a legjobb példa a történelmi témájú alkotások, mint amilyen jelenlegi cikkünk alanya a Napóleon is.

Történelmi témájú alkotást legalább annyira hálás készíteni, mint amennyire problémás is. Hálás, mert van egy szinte teljesen kidolgozott világ per keretrendszer sok esetben egy konkrét történettel. Illetve korszaktól függően egy részletesebb leírás az egyes szereplőkről, tehát egy viszonylag gyengébb képességű alkotó is el tud vele boldogulni. Problémás viszont azért, mert ezek a részletek sokszor megkötik az alkotó kezét. Valamint az egyes események nem feltétlenül olyan látványosak vagy éppenséggel lehet őket szórakoztató módon bemutatni. Ha pedig az alkotó bármilyen okból bármit másként ábrázol, akkor azért rögtön támadások érik.

Erre a jelenségre pedig tökéletes példa maga Ridley Scott, aki számos olyan történelmi témájú alkotás készített, amelyek bár kétségkívül minőségi munkáknak tekinthetőek. Viszont a történelmi hitelességük nemcsak hogy megkérdőjelezhető, de sok esetben bizonyítottan valótlan módon ábrázol bizonyos dolgokat. Elég csak a Gladiátor című filmre gondolni vagy ott van akár a Mennyei Királyság, aminek egyébként az anno moziba küldött verziója úgy meg lett vágva, hogy végül az alkotás egy borzalmas katyvasz lett. De speciel a rendező legutóbbi ilyen filmje, Az utolsó párbaj is több sarat kapott, mint amennyit amúgy érdemelt volna.

Emellett az sem segített túlságosan, hogy maga Ridley Scott is olyan kijelentéseket tett az utóbbi időkben a filmjeire érkező kritikákra, hogy az jogosan váltotta ki a közönség iránta érzett ellenszenvét. Vagy amikor konkrétan olyat mondott az általa feldolgozni kívánt Napóleon karakterére, hogy „Napóleon igazából egy középszerű alak volt”. Mármint az a Napóleon, akit egyes vallási körök az első Antikrisztusnak tartanak. Aki kötelező iskolai tananyag szinte a világ minden pontján. És akit a történelem egyik legmeghatározóbb személyének tekintenek.

Ezen kívül a film előzetesei is úgy voltak megvágva, hogy az sokakban kételyeket kezdett ébreszteni, hogy mégis milyen formában lesz majd feldolgozva Napóleon életútja és leginkább maga Napóleon karaktere. Aztán kijött a hír, hogy a filmnek lesz majd egy közel 4 órás rendezői változata, ami elvileg valamikor jövő január-februárban fog megjelenni az AppleTV+-on. Bár szerintem simán moziba küldhették volna a rendezői változatot is, akár mindenféle előzetes bemutatása nélkül is. Mivel Napóleon neve és a személyét övező kultusz van annyira erős, hogy a közönség egy jelentős része talán még így is kíváncsi lenne rá.

A történettel feltehetően mindenki tisztában van, mivel mint említettem iskolai tananyag. A film a 1789-es francia forradalom idején veszi fel a fonalat, ahonnét azután végig követhetjük a fiatal Napóleon felemelkedését. Politikai és harctéri cselekedeteit. Egészen a végső bukásáig. Emellett a film sokat foglalkozik Napóleon szerelmi életével, mondhatni már már aránytalanul sokat. Ugyanakkor az is érezhető, hogy nagyjából hol lesznek majd azok a bizonyos kiegészítések a rendezői változatban.

Ám itt jön akkor a film legnagyobb hibája, ami feltehetően sajnos alkotói koncepció volt, hogy nem igazán mutatja be az alkotás Napóleon, mint hadvezér. Sőt, egy meglehetősen teszetosza, motyogós, magának való figuraként kívánja beállítani. Szóval nem igazán lehet azonosulni Napóleon karakterével. De még csak úgy különösebben megérteni se, hogy mit és miért csinál. Emellett van egy csomó jelenet, ami meg egyenesen kínos és nevetséges helyzetbe hozza Napóleon, amik aztán persze lehet, hogy igazak, de valahogy az ember nem igazán hiszi el őket.

Ami viszont nagyon működik a filmben, azok a csatajelenetek. Mármint az a néhány, ami úgy részletesebben ábrázolva van. Azok közül is külön kiemelendő az Austerlitzi csata. Azonban a történelmi hitelesség helyenként ezeknél a jeleneteknél is elég megkérdőjelezhető. Cserébe viszont nagyon jól bemutatja, hogy miként nézhetett ki akkortájt egy háború. Aminek speciel számomra külön jelentőséget ad, hogy nem régiben olvastam egy a napóleoni háborúk alatt játszódó romantikus regényt, ahol ezekre a borzalmakra hivatkoztak.

VÉGSZÓ

Természetesen a teljes élményt valószínűleg majd a rendezői változat fogja megadni. Ám még így is egy meglehetősen minőségi és korrekt alkotásról beszélünk. Azonban meg lehet érteni a filmmel kapcsolatos vádakat is, amelyeknek egy része szerintem amúgy nem jogos és csak egyesek látják bele. De idővel a történetlem majd a megfelelő helyre teszi ezt az alkotást is.