Zombifilmes debütálása óta forgatott a legendás thermopülai csatáról, majd több, mint 2000 évet utazva az időben először kóstolt bele a szuperhősök világába, a hidegháború legsötétebb időszakában. A látnoki erejű Zack Snyder már első három filmjével kialakította a saját kultuszát, hogy azután minden erejével azon legyen, hogy rozsda kerüljön a glóriájára. Következő filmje már baglyok közti háborúról mesélt, hogy egy évre rá az álmok világába révedjen – ez utóbbi munkája finoman szólva nem aratott osztatlan sikert sem a nézők, sem a szakma részéről. Az elmúlt, közel tíz évben a DC újdonsült szuperhős univerzumának útjait egyengette, három és fél filmmel megörvendeztetve fanatikus rajongótáborát. Mivel a vállalkozása kudarcba fulladt, végül úgy döntött, visszatér a gyökereihez, és a Netflix égisze alatt elkészítette második zombis filmjét, ami stílusosan az Army of the Dead címet kapta.
(tovább…)Megérkezett a Castlevania negyedik évada, és ezzel együtt a sorozat is a végéhez ért. A Drakula-legendáriumból építkező középkori animációs fantasy első évada nagy felhajtást kapott 2017-ben – nem meglepő, hiszen a Castlevania eredetileg egy régóta jól csengő és nagy múltra visszatekintő videójáték-sorozat, kialakult rajongótáborral. A Netflix sorozata elsősorban ezen videójátékok adaptálása, amiről jól tudjuk, hogy mindig rejt magában kockázatot, ugyanis nagyítóval kell keresni az olyan játékadaptációkat, amiktől nincs kedve eret vágnia a mezei sorozat- és mozinéző emberfiának. Mondhatni, ilyenekből már tele a padlás.
A tavalyi Oscar-gálán a koreai Élősködők történelmet írt, miután első idegennyelvű filmként vehette át a legjobb filmnek járó szobrot az Akadémiától. Idén az (egyelőre) Oscar-jelölésig jutó Minari ugyan az amerikai filmgyártás terméke, de rendezője, Lee Isaac Chung és főszereplői is koreai származásúak.
Szaúd-Arábia és Szíria után ezúttal Teherán, Irán fővárosa a helyszíne a Kelet gyöngyszemei című cikksorozatom harmadik részének. Annak az országnak a fővárosa, amely a híradásokban többnyire az ajatollah és a nómenklatúrájának fenyegető üzeneteivel, urándúsítással és az elnyomó síita rezsim ellen harcolók kivégzéseivel szerepel.
A szélsőségesen fundamentalista ország előszeretetettel szít fel más országokban mélyen meghúzódó konfliktusokat vallási meggyőződéséből kifolyólag, elég csak a jelenlegi is zajló jemeni polgárháború példájára tekinteni. Irán azonban nem csak a Jement és környező országokat tartja folyamatos terrorban, hanem évtizedek óta háborúban áll a saját népe ellen, mint ahogy annak Ali Soozandeh filmje, a Teheráni tabuk is tanúbizonyságát adja.
(tovább…)A decemberi, Rue-val foglalkozó Eufória-különkiadás után több, mint egy hónapot kellett várni arra, hogy viszontlássuk egy másik közönségkedvenc szereplőjét az HBO sikersorozatának, és újra kapjunk egy kicsit Sam Levinson víziójából (ha már a második évad még mindig kéreti magát a vírushelyzet miatt). Ami ezúttal nem is csak a sajátja.
Véget ért a The Mandalorian második évada is, a sorozaté, amiről most már tényszerűen ki lehet jelenteni, hogy a legendás franchise megmentője lett. Olyannyira, hogy a mandalóri fejvadász és a kis zöld kobold történetének elsöprő diadalmenetén felbúzdulva a Disney túllépett a Skywalker kora utáni óvatoskodáson, sőt: gyakorlatilag vérszemet kaptak, és az évad utolsó két epizódja előtt a nyakunkba zúdítottak egy nagyobb mennyiségű, szépen megformált Star Wars-logót, amelyek közül mindegyik egy-egy streamingre esedékes sorozat vagy film ígéretét hordozza magában (és miközben írom ezt, robban a hír, hogy The Book of Boba Fett néven a galaxis első és eredeti mandalóri páncélos ürgéje is megkapja a maga sorozatát). Az írás a továbbiakban spoilereket tartalmazhat az évadra nézve, így csak az menjen tovább, aki már látta az évadot, vagy magasból tesz rá.
(tovább…)Az augusztusban nagy svunggal elkezdett, Kelet gyöngyszemei című cikksorozatom a mai napig mindössze egy cikket számlál, ami valljuk be, egy cikksorozattól szegényes, szégyentelen, köpködni való teljesítmény. A kártalanításhoz ezúttal hozzákezdek, méghozzá a belga direktor Philippe Van Leeuw művével, a Libanonban forgatott Volt egyszer egy Szíria című filmmel.
(tovább…)2019-ben az Eufória első évada zajos sikert aratott, mind a nézők, mind pedig szakmai körökben. Kevesebb, mint egy év alatt kultstátuszt szerezett magának, az Emmyn pedig hat jelöléséből hármat sikerült díjra váltania (smink, zene és Zendayának köszönhetően a női főszereplő kategóriákban). Nem volt kérdés, hogy a sorozatot mihamarabb folytatni kell, így az eredetileg 2021-re tervezett második évadot egy évvel előrehozták, hogy már 2020 nyarán debütálhasson. Spoiler: nem sikerült. Az Egyesült Államokba begyűrűző járvány miatt a forgatást fel kellett függeszteni, és eltolni az eredetileg tervezett 2021-es időpontra (de még ez sem 100%-ig biztos). Addig is Sam Levinson és az alkotógárda úgy döntött, kárpótlás gyanánt kiad két extra epizódot (az egyik Rue, a másik Jules főszereplésével), amik összekötik a két évadot és kicsit enyhítik a rajongók elvonási tüneteit.
Scott Frank (többek között a Logan írója) új műve, a magyarul Vezércsel névre hallgató minisorozat – ami október 23-án landolt a Netflixen – Beth Harmon felnövéstörténete, rögös útjának bemutatása, avagy hogyan lesz egy ismeretlen, Kentuckyban élő tizenéves lányból a sakk első királynője.
Beth (Anya Taylor-Joy) nem átlagos lány: 9 évesen, édesanyja autóbalesete után lett árva, és került gyermekotthonba. Kissé csöndesen viselkedett, visszahúzódó volt és introvertált. Az őt körülvevő világ iránt többnyire hideg közönnyel viseltetett, egészen addig, amíg egyik nap azt a feladatot nem kapja tanóra közben, hogy menjen le a pincébe leporolni a szivacsot. Ez pedig egy sorsfordító pillanat volt számára: meglátott ugyanis egy fáradt, bajszos öregembert, amint egyedül játszik egy számára ismeretlen játékot.
A mögöttünk álló egy évben a messzi-messzi galaxis fanatikusai között (miután megemésztették a Skywalker kora okozta lelki megrázkódtatásokat) széleskörű konszenzus alakult ki arról, hogy a The Mandalorian a Star Wars megmentője, és lőn: a Disney legnépszerűbb mozgóképes SW-tartalmává vált – talán csak a Clone Wars 7. évada és a Zsivány Egyes lehettek kihívói ebben a pozícióban. De vajon minek köszönhette a sikerét? Az ínséges idők után végre jóllakottan hátradőlő, népes rajongói réteg szerint a Mandalorian hasonlított leginkább egy Star Wars-mozgóképre, és itt érezték leginkább Lucas galaxisának megnyugtató ölelését – legalábbis így lehet leginkább összefoglalni a különböző közösségi média site-ok fórumainak véleményeit.
