Film

Az 5 legjobb FANTASY film az MI szerint – A mesterséges intelligenciát kérdeztük #5

Cikksorozatunk újabb részéhez érkeztünk. Végigjártuk azt az utat, melyet a mesterséges intelligencia jelölt ki nekünk, horroron, betiltott filmeken és westernen át egészen sci-fi műfajáig. Ezúttal egy rejtélyes és varázslatokkal teli utazásra hívott minket az AI a fantasy világába. A Chat GPT felállította nekünk a szerinte legjobb 5 fantasy filmet.

A fantasy műfaja valóban határtalan a műalkotások világában. Bevallható, hogy könnyelműség csupán 5 kiemelkedő alkotásra korlátozni a zsáner palettáját. Szívesen vennénk még több filmet is a felsorolásba, de akkor egy véget nem érő cikk kellős közepén találnánk magunkat. A mesterséges intelligencia kérésünkre kijelölte nekünk a fantasy filmvilág krémjét, lássuk kik is ők!

5. A faun labirintusa – Kondi

Guillermo del Toro fantasy alkotása már-már beillik a horror kategóriába is. A 2006-os A faun labirintusa című film rendkívül sötét oldaláról mutat be egy olyan álomvilágot, amelybe egy gyermeki elme könnyedén elveszhet és örökre beragadhat.

A történet szerint a fasiszta-falangista Spanyolországban járunk, ahol Ofelia, a tündérmeséket kedvelő kislány állapotos édesanyjával annak új férjéhez, a spanyol hadsereg kapitányához költöznek. A kegyetlen mostohaapa véget nem érő küzdelmet folytat a helyekben rejtőző partizán csapatokkal. Egyik este Ofelia találkozik egy tündérrel, aki egy faunhoz vezeti őt, akitől azt a feladatot kapja, hogy teljesítenie kell három próbát, amelyekkel bizonyíthatja hercegnői mivoltát, és találkozhat igazi apjával. A próba kezdetét veszi, de vajon ez a kedves faun valóban az akinek mondja magát?

Guillermo del Toro nemcsak a film rendezéséért felelős, hanem a forgatókönyvének megírásáért is. Az atmoszféra rendkívül sötét, szürke képet fest a történet körülményeiről, ami egy háború tépázta kontinensen nem túl meglepő. A film hangulatteremésére egész végig az egyensúlyra való törekvés a jellemző. A történet szereplői akár egy édes mesekönyvből is előbújhattak volna, kezdve a kicsiny tündérekkel, a jóságos faunon át a gonosz mostoháig (aki itt most férfi). Azonban ezek a karakterek egy rendkívül baljós légkörbe vannak burkolva. Ofelia egy varázslatokkal és csodákkal teli világ helyett egy erőszakos és kegyetlen helyen találja magát, ami szöges ellentéte saját képzeletének.

A másik egyensúly teremtő mechanizmus a filmben az, hogy nagyon jól lavíroz a képzelet világa és a valóság között. Amíg főhősünk saját világában ragad és próbálja a fauntól kapott feladatokat teljesíteni, addig odakint mostohaapja kegyetlenkedései és a harc a partizánokkal egyre inkább mélyül. A lány számára a félelmetes fantasy világ inkább menedéket nyújtó, mintsem rémisztő, mert a valóság számára rettenetesebb és visszataszítóbb. De hiába a bátorság és a vakmerőség, Ofelia végül saját világának örök foglya marad. A központi kérdés a történetben, hogy megéri-e teljesíteni ezeket a próbákat, vajon eléri-e főszereplőnk a célját? A film végén ezekre a felvetésekre is választ kapunk.

A film amellett, hogy elég sötét hangulatú, az erőszakkal sem spórol. Véres és némileg gyomorforgató jelenetek keltik az emberben a frászt és ezek láttán ébredünk rá, hogy nem a mesék birodalmában vagyunk. Látványra teljesen rendben van, egy 2006-os film képességeihez mérten igen igényes és hangulatos CGI-t láthatunk. Az operatőri munka szép képeket fest a szemünk elé, valamint a maszkmesteri és jelmeztervezői munka is kimagasló. A rendező ezen a téren sosem bíz semmit sem a véletlenre, erre a Rémségek tára című antológiája is ráerősít. A faun labirintusa a 2007-ben rendezett Oscar gálán a hat nevezésből hármat el is nyert, a legjobb sminkért, a legjobb operatőri munkáért és a legjobb művészeti rendezésért járó díjakat. Az Akadémia elismerése teljesen helytálló, a mai napig.

4. A Sötét kristály – Kolev Ádám

Jim Henson neve sokak számára ismerős lehet, főleg a Muppets Show kapcsán. Henson ugyanis eredetileg egy bábkészítő és bábszínészként kezdte a karrierjét. Majd a saját műsorai mellett ő lett a filmvilág egyik legelismertebb báb és jelmezfigura készítője, aki számos azóta kultikussá vált alkotáshoz készített különböző bábfigurákat. És noha maga Jim Henson már él, azonban a családi vállalkozása a Henson’s Company a mai napig aktívan tevékenykedik és továbbra is résztvesznek különböző bábos produkciókban. Illetve készítenek bábfigurákat különböző filmeknek.

Ugyanakkor Henson-nak még életében volt egy másik nagy szerelem projektje a Muppets mellett, ami nem volt más, mint a Sötét kristály. Ez egy afféle gyerekeknek szánt dark fantasy, amiben szintúgy bábfigurákat használtak. Viszont ennél az alkotásnál Hensonék nem csakhogy mellőztek mindennemű élőszereplőt, hanem magát az egész környezetet is bábszínházas eszközökkel és különböző kreatív díszletekkel alkottak meg ezáltal megalkotva egy olyan egyedi és magával ragadó környezetet, ami a mai napig elismerésre méltó és élvezhető.

Sajnos maga a konkrét film elég nagy anyagi bukás volt. Viszont idővel olyannyira kultikus státuszba emelkedett, hogy a Netflix jóvoltából készült hozzá egy afféle előzmény sorozat is, Sötét kristály-Az ellenállás kora címmel. Amiben ráadásul olyan nagy színészek kölcsönözték a hangjukat az egyes karaktereknek, mint Taron Egerton, Anya Taylor-Joy, Jason Isacs, Mark Hamil stb. Sajnos végül ezt a sorozatot is elkaszálták különböző okok miatt. Pedig a látvány mellett még maga a történet is egészen jó volt. Igaz talán nem feltétlenül használták ki a benne rejlő potenciálokat.

3. A hobbit trilógia – Kondi

A lista bronzérmesének az MI Peter Jackson A hobbit trilógiáját választotta. 9 évvel a rendező méltán nagy sikerű Tolkien adaptációja után a rajongók ismét moziban élhették meg Középfölde csodáit és lehettek részese egy hosszú, de látványos kalandnak.

Peter Jackson méltán a legjobb a Tolkien művek adaptálásában. J. R. R. eredeti műve 1937-ben jelent meg, még a A Gyűrűk Ura regények előtt. Mivel a filmesítés sorrendje itt épp felcserélődött, Jacksonék A hobbit történetét előzményfilmekként szerették volna bemutatni. A siker itt sem maradt el, bár lényegesen kevesebb elismerést kapott, mint a 2001-ben elindult trilógia. A történetben A gyűrű szövetségében megismert Zsákos Bilbó történetét mutatja be, aki leírja és elmeséli életének egyik legnagyobb kalandját a fiatal Zsákos Frodónak, szeretett unokaöccsének.

A hobbit trilógiával Peter Jackson ismét bizonyította, hogy Tolkien történetei nagyon közel állnak a szívéhez. Érti a cselekményt, felfogja és átlátja ezt a hatalmas világot. Bilbó utazása a mozinézők számára egy összességében négyszázhetven perces film-triumvirátusban kerül feldolgozásra. Noha Tolkien eredeti műve alig több háromszáz oldalnál, a történet cselekmény-dús mivolta miatt abszolút indokolt a vásznon bemutatott mű hosszúsága. Az eredeti mű részletgazdagságát az alkotók is szerették volna visszaadni a filmnézők számára, ami teljes mértékben sikerült is.

A felvétel heszínéül a stáb ismét visszatért Új-Zéland vadregényes tájaira. Az országban található megannyi széles látóterű tisztás és magas hegygerinc érzékelteti a nézővel Tolkien világának nagyságát. A számos nagytotálban bemutatott terület remekül érzékelteti a nézővel, hogy hőseinkben még nagy utat kell megtenni a célig. A Gyűrűk Ura filmek legendás hatáskeltő eszköze ez, amely ebben a trilógiában is remekül működik. A természetes képek mellett a CGI látványa is jól működik, igényes és szép képeket láthatunk akkor is, ha azokat épp egy számítógép alkotta.

A filmben felbukkannak 2001-ben indult filmek jól ismert karakterei is és számos új és érdekes szereplő mutatkozik be, rendkívül jő színészi játékkal alátámasztva. Bilbó szerepében Martin Freemant kísérhetjük nyomon, akinek azelőtt ennyire komoly szerep elég kevés jutott a pályája során. Nekem tetszett, ahogy a feszült és nehéz pillanatokat egy hobbit egyszerűségével oldja fel. Bilbó karaktere hoz egyensúlyt abba a szürke atmoszférába, amelyre maga a történet épül. A filmekben szintén megjelenik szokásos szerepében Sir Ian McKellen, Andy Serkis, Ian Holm, Elijah Wood, Orlando Bloom, Cate Blanchett és Hugo Weaving is. Benedict Cumberbatch pedig már csak hab a tortán a lehengerlő Smaug alakításával.

Külön kiemelném még Richard Armitage színészi játékát is, akinek szintén A hobbit trilógiában volt az első komolyabb szerepe, Thorinként. Erős és tiszteletet követelő karaktert formált az ifjú törpkirályból. Thorin karaktere szöges ellentéte Bilbónak, remek balanszot képesek hozni a légkörben. Bilbó az utazás során látványos karakterfejlődésen megy keresztül. Bebizonyítja, hogy egy domboldali lik lyukban lakó egyszerű lény is képes nagy dolgokat véghez vinni. A hobbit filmek remek adaptációi Tolkien eredeti művének. Látványos világgal és kiváló színészi alakításokkal ásnak még mélyebbre A Gyűrűk Ura univerzumában. Méltó helyet foglal el az MI fantasy listájában.

2. Harry Potter filmek – Ik4r0s

Nem hiszem, hogy túlzok azzal ha azt mondom, hogy J. K. Rowling olyan világot alkotott, ami az 1980-2000-es évek szülötteit egy gigantikus csoportba tömöríti. Az írónő könyveivel gyerekek millióval szerettette meg az olvasást és teszi mindezt a mai napig. A könyvek népszerűségét az is mutatja, hogy az 1997-es megjelenés után négy évvel már nézhettük is a filmeket. Onnantól pedig nem volt megállás. Miközben írom ezeket a sorokat is könnybelábad a szemem, mert megannyi dolog mellett a nosztalgia édes emléke még inkább megédesíti a varázsvilág szereplőit, történéseit. Tegye fel a kezét, aki nem várja már lassan vagy már szülőként a levelét, hogy mehet a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába tanulni. Gyanítom, hogy több százezren, ha nem millióan lennénk, akik mindent hátrahagyva indulnának a 9 és 3/4-ik vágányra.

Az írónő olyan mérnöki pontossággal keverte a különféle mágikus elemeket, az alkímia és a varázslás tudományával, hogy még most, ezekben a viharos időkben is ad egy fajta biztonságot az, hogy felnőttként is elhisszük azt, hogy létezik a Roxfort. Ez az, ami fantasy igazi erőssége. Különféle kutatásaim során találtam arra, hogy igazából ez a műfaj az, ami a kisebb vagy picikét nagyobb gyerekek fantáziáját is táplálja. De erről talán majd máskor, egy komolyabb cikkben mesélek. A fantasy műfajhoz tartozó művekben van egy olyan erő, ami az ember lelkére gyógyító erővel hat. Mert ugyan ki ne szeretné magát megvédeni egy kedves emlékből merített patrónussal? De egy mindent leigázni készülő gonosszal is bátran vesszük fel a harcot, ha egy egész iskola áll mögöttünk. Az pedig, hogy ehhez a varázslatok és különféle lények is színesítik a világot pedig csak hab a képzeletbeli vajsörünk tetején.

Kamaszként csak A Főnix Rendjének elejéig jutottam, de öt éve a maradék négy filmet is megnéztem. És hatalmas élmény volt annyi év kihagyás után újra elmerülni ebben a csodás történetben. Nagymamám egykori karácsonyi ajándéka, A Tűz Serlege könyv máig itt csücsül a polcomon és számomra jelenleg is ez a legjobb film. Mert ugye ahogy haladunk előre az iskolában, úgy lesz egyre sötétebb a történet hangvétele is. Ezzel is sokkal érzékletesebbé válik, hogy a szereplőink elkezdtek felnőni. Ami nem csak a filmek/köny szereplőire, hanem a színészekre is igaz, akik tíz évig valóban egy nagy családot alkottak. Komoly akaraterő kell ahhoz, hogy egy, az utolsó film forgatásáról készült videó végén ne könnyezzük meg a látottakat. De tovább megyek. A tavaly év elején bemutatott Harry Potter 20. évforduló: Visszatérés Roxfortba című dokumentumfilmben elhangzik a Hagridot alakító Robbie Coltrane-től, hogy ő egyszer meghal, de Hagrid mindig itt marad. És erre mi történt tavaly október 14-én? Robbie tényleg itt hagyott minket. Hagrid megformálója egy sokkal jobb helyre távozott, ahol a mennyei állatokat gondozza.

Írhatnék én konkrét tanulmányt a Harry Potterről, vagy napokig beszélhetnék róla, de szerintem ennyiből is érezhető, hogy nagyon a szívemhez nőttek a filmek, a szereplők és minden, amit Rowling kitalált. Sokan köszönhetünk neki egy olyan gyerekkort, amit páran a jelenkor fekete szemüvegén igyekeznek még inkább beszennyezni. Az internet népe ugyanis igyekszik teljesen eltörölni a Harry Pottert. Az, hogy külön kell vagy egyáltalán lehet-e választani az írót a művétől elég komoly kérdés. Viszont úgy vélem, hogy akár hibázott az írónő, akár nem, azért még nem kell teljesen a földbe tiporni azt, amit egykor szerettünk. Ettől eltekintve inkább vegyük elő az amúgy megérdemelten sikeres Hogwarts Legacyt, vagy nézzük meg újra a filmeket, hiszen a Legendás állatok franchise nem kevés vérfrissítést hozott a varázsvilág éltébe. Ha pedig inkább egy jó limonádéval vagy teával kapcsolódnátok ki, akkor a kánonhoz tartozó könyvek mellett is találtok olvasnivalót, amik bár csillagászati összegbe kerülnek, de egy falatnyi gyerekkorért bőven megéri rájuk beruházni. A jelenlegi világnak pedig csak mondunk egy Lumos Maxima-t, hogy végre eltűnjön a sötétség és végre visszaköltözhessen belé az a varázslat, amire oly sokan vágyunk.

1. A Gyűrűk Ura trilógia – Lord_Tiru

Volt egy kivételes tehetségű író, aki a a két világháború megélése, a nyelvészkedés és a történelemkutatás mellett, csak úgy, “mellékesen” olyan dolgot alkotott a XX. század derekán, amivel egy személyben és azonnal megteremtette azt a műfajt, amit ma fantasy-nek nevezünk és ami a világ egyik, ha nem a legnépszerűbb szórakoztatóipari stílusává nőtte ki magát, mely mára nem csak az irodalomban, hanem a mozgóképben és a videojátékok világában is osztatlan sikernek örvend. Mindezt pedig ennek az egy embernek és csodálatos képzelőerejének, na meg alapos és szerteágazó munkásságának köszönhetjük. Naná, hogy J. R. R. Tolkienról és élete művéről, A Gyűrűk Ura trilógiáról van szó, mely úgy gondolom napjainkra minden “kocka” kötelező olvasmánya lett. Véleményem szerint eleve azzá kéne tenni, de jelen írás témája nem ez a kérdés, de még csak nem is a könyv, hanem az, ami véleményem szerint a mai rajongók többségével megismertette Tolkien alkotásait: Peter Jackson hosszú évekig dédelgetett szerelemprojektje, az azonos című filmtrilógia.

Könyveket vászonra (vagy éppen monitorokra) vinni mindig nehéz meló, hiszen egyrészt kábé lehetetlen a mozifilmek szűkös játékideje mellett mindazt átadni, amit a könyvben leírt a szerző, ráadásul az emberek, akik olvasták a könyvet már egy kész, saját képzeletük alapján felépített képpel ül be a moziba, ami csak az esetek alacsony százalékában egyezik azzal, ahogy a film készítői elképzelték a dolgokat. Ráadásul ez a kép mindenkinél teljesen más, hiszen a könyvek szépsége, hogy a leírtakat mindenki kicsit másképp értelmezi. De Peter Jackson elvégezte a házi feladatát és ötösre felelt a trilógia megalkotásakor. És habár a filmek nagyon sok karaktert és eseményt megváltoztattak és tizenkét évesen, éppen csak az első könyv elolvasása után beülve a moziba néhánnyal nem is értettem egyet, de az eltagadhatatlan, hogy Jackson és csapata olyan tisztelettel nyúlt Tolkien alkotásához, és olyan művi gonddal adta át az írólegenda által megkreált világ és történet hangulatát, hogy az azonnal belopta magát az emberek szívébe és instant klasszikussá tette A Gyűrű Szövetségét.

És épp ahogy a könyvtrilógiában, úgy nyílik ki a filmtrilógia is a részek és az események előrehaladtával. A Gyűrűk Ura kötelező darab mindenki számára! Nem csak azért, mert egy tökéletes feldolgozása a könyveknek, hanem mert filmművészetileg is az. A gyönyörű díszletek és a nagy gonddal megalkotott kosztümök mellett, egy életre a füledben maradó zenei aláfestés alapozza meg a hangulatot. Majd ott van a szinte teljesen tökéletes casting, ami kifejezetten a legfőbb szereplőket találta el. Szerintem ma már el sem tudnánk képzelni Aragornt Viggo Mortensen, Gandalfot Sir Ian McKellen, Samut Sean Austin, Boromirt Sean Bean, vagy éppen Theoden királyt Bernard Hill arca nélkül. A párját ritkító szereplőválasztás mellé tűpontos rendezés és a szeplőtlen színészi játék társul. Minden egyes szereplő pontosan tudta mekkora rajta a felelősség és abszolút alázattal játszotta el a karakterét.

A Gyűrűk Ura ráadásul látványban is beírta magát a filmtörténelembe, ugyanis a 2000-es évek elejének legmodernebb CGI technológiájának segítségével keltették életre Középfölde híres és talán kevésbé híres helyeit, na meg persze közkedvelt, vagy épp rettegett karaktereit is. A Gyűrűk Ura effektjei a mai napig megállják a helyüket, sőt, etalonnak számítanak. Gondoljunk csak Andy Serkis Gollamjának megalkotására. És habár a történethez néhány helyen kénytelen volt hozzányúlni Jackson, arra kínosan ügyelt, hogy a lényeg, a mondanivaló ne sérüljön. Egy fantasztikus történetet kapunk a barátságról, a kitartásról, a reményről, a megváltásról, a jó és a rossz harcáról, a jó nehézségeiről és győzelméről. A befektetett munka pedig a stábot igazolta. A trilógia nem csak kasszasiker lett a mozikban, de később, az otthoni kiadások is rekordbevételt generáltak. Ha pedig mindez nem lenne bizonyíték, a három film összesen négyszázhetvenöt díjat zsebelt be világszerte, ami a mai napig a legtöbb a világon.

A Gyűrűk Urát így hát nem csak olvasni, hanem nézni is különleges élmény, ami véleményem szerint egy lapon említendő olyan, minden filmrajongónak látni szükséges alapművekkel, mint a Star Wars, A Keresztapa, a Psycho, a Ryan közlegény megmentése, az Indiana Jones filmek, vagy épp a Schindler listája. Kiváltképp akkor meghatározó az egész, ha az ember a bővített változatot nézi, ami Jackson szinte teljes elképzelését mutatja be és a három rész kombinált tizenkét órájával igazi maraton alapanyag. És ha belegondolunk, hogy ezek a filmek hány embert vettek rá Tolkien műveinek (ami ugye messze túlmutat a trilógián) elolvasására, hányan szerették meg emiatt a fantasy-t, mint műfajt és hány másik könyvet olvastak még el miatta, akkor be kell lássuk, hogy A Gyűrűk Ura filmek befolyása sokkal messzebbre nyúlik a filmművészeti megkerülhetetlenségénél. Ezek a filmek soha nem évülnek el, ezeket a filmeket mindenkinek látnia kell! Pont.

Összegzés

Az MI listája a legjobb fantasy alkotások terén sem hagy maga után sok kérdést. A felsorolt filmek kétség kívül olyan építőelemei a műfajnak, melyek hatalmas univerzumokat voltak képesek létrehozni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fantasy zsánerén belül egy top 5-ös listát generáltatni igen foghíjas lehet, tekintve, hogy számos alkotásnak nyújtott végeláthatatlan lehetőséget. Viszont, ha csak az öt legjobb művet kellene kiemelni, akkor elmondható, hogy az MI nagyon is jól válogatott. Örömünkre szolgált bemutatni a lista szereplőit és reméljük, hogy lesz még alkalmunk más műfajok legjobbjait is összegyűjteni a Chat GPT-vel.