Jelenleg a piacon jó krimiből nem éppen akad bőség, legalábbis ami a sorozatokat illeti. Igazán kiemelkedő alkotásként még mindig a kultikus Twin Peaks-et vagy a True Detective első évadát szokás emlegetni. A Netflix legújabb üdvöskéje, a Vad természet azonban az előzeteseiben azt ígérte, hogy e szériák nyomdokaiba kíván lépni mindezt megfűszerezve egy jó adag neowestern életérzéssel. A kérdés már csak az: sikerült-e neki?
1961. november 1-jén Stan Lee és Jack Kirby talán maguk sem voltak még tisztában azzal, hogy az általuk életre hívott A Fantasztikus Négyes mennyire jelentős szereplője lesz az általuk gondozott Marvel képregényes univerzumnak. A Marvel legelső családjaként bemutatkozó szuperhős formáció népszerűsége a legelső felbukkanásukat követő évtizedekben sem hagyott alább, méghozzá olyannyira, hogy megannyi animációs sorozat, na meg néhány jobban és kevésbé jól sikerült élőszereplős alkotásban is igyekeztek kiaknázni Reed, Sue, Ben, és Johnny nem egyszer hajmeresztő, olykor kozmikus kalandjait. Az utóbbi adaptációkat viszont a kezdetektől fogva belengi valamiféle visszatérő átok, mivel hiába is beszéljünk a Marvel egyik koronaékszereként számon tartott figurákról, ezek a próbálkozások rendre elhasaltak mind a kasszáknál, vagy épp a kritikusok szigorú megítélése nyomán.
Caius Iulius Caesar megölték Róma pedig egy újabb véres polgárháború szélén áll, aminek a végén valaki megkaparintja a birodalom feletti uralmat. Vajon ki lesz az: Marcus Antonius, Caius Octavius, Marcus Aemilius Lepidus vagy esetleg más római szenátor és hadvezér? Ezzel a felütéssel kezd a Róma dicsősége című társasjáték, amely az elmúlt évek egyik leglátványosabb római tematikájú társasjátéka, amely az építkezős eurogame mechanikákat egy egyedi forgó játéktábla innovációjával kombinálja. De vajon a látvány mögött rejlő játékmenet is ugyanolyan erős?
A 90-es évek kölykeinek egyik legmeghatározóbb akció élménye volt a Robotzsaru sorozat, mely aztán egy kosárnyi mellékvágányban kicsúcsosodva örvendeztette a lurkókat. Volt itt TV sorozat, animációs sorozat, na meg persze videojátékok is. Nyilván, ki ne akart volna a félig robot, félig ember szuperzsaru bőrébe bújni és igazságot osztani a disztópikus cyberpunk Detroit utcáin. És bár voltak bőven próbálkozások a videojátékos vonalon, igazán mély nyomot talán egyik sem hagyott, vagy a történet, vagy a sztori, vagy a megvalósítás hiányosságai miatt. Ezt az űrt próbálta betölteni a 2023-as Rogue City, mely egy teljesen úgy sztorit hivatott elmesélni.
Az idei videojátékos év egyik legnagyobb meglepetése kétségtelenül a Clair Obscur: Expedition 33. A játékot a frissen alakult Sandfall Interactive fejlesztette, amelynek ötletgazdája az a Guillaume Broche, aki a COVID–19 idején otthagyta a francia Ubisoftot, hogy megvalósíthassa saját elképzeléseit. A fejlesztés több évig tartott, és bár a csapat csupán harminc főből állt, a projektbe további művészek és fejlesztők is becsatlakoztak. Broche elmondása szerint a játék forgatókönyvíróját Redditen ismerte meg, amikor az jelentkezett szinkronszínésznek a játékba. Érdekesség, hogy a zeneszerzőt pedig SoundCloudon fedezte fel. A játék készítői számára ez egy igazi szerelemprojekt volt, miközben hajtotta őket a vágy, hogy egyrészt értéket teremtsenek, és egy olyan játékot készítsenek, amelyet maguk is szívesen fogyasztanának.
(tovább…)Nyár közepe van. Az évnek ebben a részében hatalmas erdőtüzek, áradások, aszályok és egyéb környezeti anomáliák rázzák meg a világ közvéleményét. Ilyenkor mindenki a fejéhez kap, eltöpreng, hogy vajon hová vezet ez, lehet-e még tíz év múlva Görögországba menni júliusban nyaralni? Meddig terem meg a barack, a málna vagy a szeder idehaza? Gyerekeink és unokáink generációi látnak még havat a Kárpát-medencében? Aztán a tikkasztő hőség elmúlik, és vele együtt a nyugtalanító kérdések is tovaszállnak. A problémák persze maradnak, de amikor nem érezzük ezek megoldásának vagy mérséklésének égető szükségszerűségét, könnyű megfeledkezni róluk. Szerencse, hogy a természetfilmek atyja, a 99 évét betöltő David Attenborough még mindig velünk van, hogy az emberiség kollektív lelkiismeretét képviselje.
James Gunn 2014 augusztusában szinte egy szempillantás alatt lett egy addig inkább feltörekvő, kevéssé ismert filmesből, hirtelen egyik pillanatról a másikra Hollywood egyik legünnepeltebb író-rendezője A galaxis őrzői premierjét követően. A Marvel Studios egykori talán legkreatívabb alkotója azóta persze már a DC Studios vezetését magára vállalva nem mindennapi feladatot vett a nyakába. Mégpedig, hogy egy olyan vadonatúj, filmeket, sorozatokat, és idővel videojátékokat is magába foglaló univerzumot indítson útjára a DCU-nak keresztelt univerzum képében, ami nem csak konkurenciaként kíván jelen lenni, hanem mindeközben olyan új irányba szeretné terelni a szuperhős mítoszt, melyre nagyon régen nem láthattunk példát.
Shinichiro Watanabe hét év után ismét a rendezői székbe ült, hogy egy felettébb izgalmas és érdekes történetet mutathasson be a közönségnek. A Lazarus az utópisztikus világrend kényelmes légköréből egy csapásra világvége hangulatot varázsol. Felhangzik a „hetedik harsonaszó” és elindul hőseink versenyfutása az idővel.
Képzeld el, hogy egy feltérképezetlen szigeten jársz, ahol minden bokor mögött új, sosem látott állat bújik meg. A Csodálatos teremtmények társasjáték pontosan ezt a felfedezőhangulatot hozza el az asztalunkra, cuki lényekkel, tojásgyűjtéssel és sok-sok versenyzéssel. Miközben úgyérezzük magunkat, mintha egy Pokémon játékba csöppentünk volna. A Gémklubnak köszönhetően pedig már magyarul is játszahatunk a Csodálatos teremtményekkel.
Az idei Budapest Comic Con forgatagában találkoztunk Helmmel, A Gyűrűk Ura világ hazai képzőművészeti alkotójával, aki saját kezűleg készít lenyűgöző diorámákat, replikákat és tárgyakat Tolkien világából. Az interjúban mesélt arról, hogyan lett a rohani kultúra rajongója, mi inspirálja legnehezebb alkotásai során, és miért tartja fontosnak, hogy a kreativitást jótékony célokra is felhasználja.
