Film

Film

Íme a svéd Forrest Gump – A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (2013)

Angliát kivéve Észak-Európából igen kevés film lát nemzetközi szinten napvilágot. Ez a jelenség nem éppen a jó filmek hiányával vonható párhuzamba, inkább azzal, hogy az utóbbi időkben nem volt túl termékeny ez a szakma a szóban forgó régióban. Hogy ez rossz dolog-e? Nem mondanám, sőt! Egy igazán kiemelkedő alkotásra éveket is megéri várni, mint fél esztendőnként megtekinteni valami sablonos és unalmas művet. Épp ezért elhoztam a 2013-as év legjobb svéd alkotását, hogy megfigyelhessük, hogyan is mutatják be az északiak a történelmet egy ember életén keresztül. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, 2013)

Hundraåringensomklevutgenomfönstretochförsvann-DVDFilm-0051321.jpg

(tovább…)

Film

Hová tűnt Christopher Nolan? – Csillagok között

A tökéletes trükknél kifejtettem azt a gondolatot, hogy a rendező szerzőisége hogyan jelenik meg Nolan filmjeiben, és hogy sikerül-e neki összeegyeztetni az európai filmkészítési mintákat a hollywoodiakkal. Az írást azzal zártam, hogy a rendező megtalálta a maga útját a midcultban, a két szemlélet között. A legújabb, Csillagok között című filmjét elnézve úgy tűnik, tévedtem. Christopher Nolan fogságba esett Hollywoodban, a rendezői tér legnagyobb dimenziójában.

85464.jpg

(tovább…)

Film

Halhatatlan eszmék – V mint vérbosszú

1v-for-vendetta-20060221085720576-1412708_640w.jpg

A Wachowksi tesók nevét 15 éve örökre megjegyezte a világ. A Mátrix látványban és történetben is olyan komplex és minőségi volt, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni. Senki se értette igazán mit is látott, de joggal gondolhatta, hogy egy korszakalkotó film után lépett ki a moziteremből. Beszédtéma volt akkor, és mind a mai napig az. Talán a mondanivalója lesz egyre aktuálisabb, vagy az összetett szimbólumrendszere ad még több terepet a filmet megfejteni vágyóknak. Mindenesetre elemzés szempontjából nem hálátlan alkotás, vele majd egy későbbi cikkben foglalkozok.

(tovább…)

Film

Sötét Lovag: Felemelkedés – Nolan filmek #7

Két évvel ezelőtt a Sötét Lovag trilógia záró akkordja hozta el számomra a megfelelő alkalmat arra, hogy először vegyek részt egy éjféli premieren. Nolan a kedvenc rendezőim közé tartozik, az ő Batman revizionálása pedig kiváltképp, így ehhez mért elvárásokkal ültem be az utolsó felvonásra, a Sötét Lovag – Felemelkedésre. A teremből kifelé menet pedig csodálkoztam, ugyanis alig tudtam mit kezdeni a filmmel.

The-Dark-Knight-Rises-2012-Movie-Title-Banner.jpg

(tovább…)

Film

Eredet – Nolan filmek #6

Véleményem szerint az ember legjobb, hogy ha kedvenc filmjeit csak hónapok vagy akár évek kihagyásával nézi újra. Ugyanez történt az esetemben az Eredettel. 4 éve akkor még tájékozatlan fiatalként néztem végig Nolan (szerintem eddigi legjobb) filmjét. Csak néztem és ámultam a rendező által felépített világon, a zenén és a színészek játékán. A mi miért és hogyan történt események felgöngyölítése roppant bonyolult feladatnak tűnt, így inkább hagytam is szunnyadni a filmet. Idővel beérett és már sokkal jobban átláttam a dolgokat.

(tovább…)

Film

Halloween- A rémület éjszakája élménybeszámoló

Most már talán magamhoz tértem a sokkból és az adrenalin szintem is kezd csökkenni, szóval már tudok róla írni. Még szeptemberben olvastam, hogy külföldön levetítik a Halloween- A rémület éjszakája című 1978-as klasszikust. Reménykedtem benne, hogy az első Alien film sikere után ezt is lehozzák a hazai mozik. Imáim meghallgattattak. Amint tudtam le is foglaltam magamnak a jegyet. Minden előzetes, kép és információ nélkül indultam el a moziba. Belépek a terembe és láttam, hogy vagy 70-80 ember van a nézőtéren.

(tovább…)

Film

A sötét lovag – Nolan filmek #5

Ahogy megnyitom IMDb-n a Top 250 filmet, mindig megakad a szemem már a lista elején. Van egy Remény rabjai, két Keresztapa aztán meg egy Batman-film? Komolyan? Bár lehet ez csak nekem furcsa…

Miután megnéztem a filmet, sőt talán már a felénél a válasz egyértelmű volt, igen, komolyan a Sötét lovag a negyedik. Ez a film mindenkinek ad valamit, olyan dolgokat sorakoztat fel, melyekből legtöbbször már egy is elég egy jó filmhez. Két és fél órában, akció, dráma, érzelmek, maffia-sztori, korrupció, rendőrök, óriási ellentétek, családi sorsok, mindez megfűszerezve olyan jelenetekkel, amik nagyban segítenek megismerni a karaktereket, érdekes csavarokat hoznak és nem mellesleg teret adnak a kiváló színészi játéknak.

(tovább…)

Film

Igazságszolgáltatás az apa-fiú kapcsolatok terén – A Bíró (2014)

Manapság elég felkapott, hogy egy hollywood-i produkció érdekében elővesznek kisebb nagyobb szerepekre régi, idősödő, de felejthetetlen színészeket, akik növelhetik az adott alkotás színvonalát. Ebben az esetben nem konkrétan olyan tömegalkotásokra gondolok, mint például a Feláldozhatók trilógia, hanem komolyabb, életszerűbb megvalósításokra, amelyek szintén követték ezt a fajta retrós beütést. Mai filmünk is gyakorolta ezt a magatartást és az alkotók 2014 őszére elhoztak nekünk egy megható és realisztikus drámát. 

the judge.jpg

(tovább…)

Film

Az emlékek őre – The giver (2014)

Akarva akaratlanul, amikor megláttam a The Giver ( Az emlékek őre ) plakátját a mozi előtt, valahogy a Divergent ( A beavatott ) jutott eszembe, ezért amikor eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt, nem voltak elvárásaim. A Divergent számomra a nagy hype ellenére is hatalmas csalódás volt, több sebből vérzett az egész sztori, pedig Shailene Woodley jelenléte azért még mindig mentőövként szolgált a film számára. Szeretném leszögezni, hogy nem olvastam a quadrológiát, így semmilyen szempontból sem célom az összehasonlítás! A The Givernek Losi Lowrey ’93-as regénye adja az alaptörténetet, miszerint egy uniformizált jövőben járunk, ahol az úgynevezett Vének irányítanak; nincsen magántulajdon, az embereknek nincsenek érzelmeik, és már fiatalkorban eldől, hogy ki milyen munkára alkalmas, ezzel szolgálva és segítve a társadalmat. Ez az uniformizált, utópisztikus jövőkép ismerősen csenghet, elég akár az Equilibrium vagy a Divergent filmekre gondolnunk. Jonas azt az életre szóló feladatot kapja a Vénektől, hogy az emlékek őrévé válva segítsen majd a bölcs döntéshozatalban.

(tovább…)

Film

Két nap, egy éjszaka

Őszintén szólva, sokkal jobban szeretem az egyszerűbb, életszagú filmeket, mint a nagy, hollywoodi szuperprodukciókat. Számomra a lehengerlő látvány nem sokat jelent; az sosem lehet fontosabb a történetnél és a szereplőknél. A szájtátásra késztető CGI és a mindent elsöprő akció csupán hatáskeltő eszköz, de nem helyettesítheti az értelmet és a hiteles drámát.
Egy jó sztorit megírni és megrendezni… az az igazi kihívás, ott derül ki igazán, ki a jó szakember és művész, az ilyesmi elől viszont a legtöbb filmes úgy menekül, mint ördög a szenteltvíztől, és persze az Álomgyár sem preferálja túlzottan, ami valahol érthető és logikus; milliárdos profitot általában nem lehetséges elgondolkodtató, „megmondós” produkciókkal termelni; a közönség szórakozni akar a pénzéért, nem pedig az agyát dolgoztatni.
Tisztelet a kevés amerikai kivételnek, de „normális” filmet jobbára a nagy pocsolya innenső oldalán érdemes keresni; például a belga Dardenne-fivérek legújabb alkotását.

(tovább…)