Film

Film

Az emlékek őre – The giver (2014)

Akarva akaratlanul, amikor megláttam a The Giver ( Az emlékek őre ) plakátját a mozi előtt, valahogy a Divergent ( A beavatott ) jutott eszembe, ezért amikor eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt, nem voltak elvárásaim. A Divergent számomra a nagy hype ellenére is hatalmas csalódás volt, több sebből vérzett az egész sztori, pedig Shailene Woodley jelenléte azért még mindig mentőövként szolgált a film számára. Szeretném leszögezni, hogy nem olvastam a quadrológiát, így semmilyen szempontból sem célom az összehasonlítás! A The Givernek Losi Lowrey ’93-as regénye adja az alaptörténetet, miszerint egy uniformizált jövőben járunk, ahol az úgynevezett Vének irányítanak; nincsen magántulajdon, az embereknek nincsenek érzelmeik, és már fiatalkorban eldől, hogy ki milyen munkára alkalmas, ezzel szolgálva és segítve a társadalmat. Ez az uniformizált, utópisztikus jövőkép ismerősen csenghet, elég akár az Equilibrium vagy a Divergent filmekre gondolnunk. Jonas azt az életre szóló feladatot kapja a Vénektől, hogy az emlékek őrévé válva segítsen majd a bölcs döntéshozatalban.

(tovább…)

Film

Két nap, egy éjszaka

Őszintén szólva, sokkal jobban szeretem az egyszerűbb, életszagú filmeket, mint a nagy, hollywoodi szuperprodukciókat. Számomra a lehengerlő látvány nem sokat jelent; az sosem lehet fontosabb a történetnél és a szereplőknél. A szájtátásra késztető CGI és a mindent elsöprő akció csupán hatáskeltő eszköz, de nem helyettesítheti az értelmet és a hiteles drámát.
Egy jó sztorit megírni és megrendezni… az az igazi kihívás, ott derül ki igazán, ki a jó szakember és művész, az ilyesmi elől viszont a legtöbb filmes úgy menekül, mint ördög a szenteltvíztől, és persze az Álomgyár sem preferálja túlzottan, ami valahol érthető és logikus; milliárdos profitot általában nem lehetséges elgondolkodtató, „megmondós” produkciókkal termelni; a közönség szórakozni akar a pénzéért, nem pedig az agyát dolgoztatni.
Tisztelet a kevés amerikai kivételnek, de „normális” filmet jobbára a nagy pocsolya innenső oldalán érdemes keresni; például a belga Dardenne-fivérek legújabb alkotását.

(tovább…)

Film

Kényszerleszállás – Klasszikusok nyomában #2

Denzel Washington neve mindenki számára ismert lehet. Ő az a színész akitől napjainkban láthattuk A Védelmező című akciófilmet. Denzel szerepei inkább korlátozódnak az akciódús, lövöldözős, robbantgatós témák köré, azonban ne felejtsük el, hogy a repertoárja között szerepelnek igen komoly és drámai filmek is, mint például az Amerikai gengszter és a mai filmünk is, ami nem más mint a Kényszerleszállás.

flight4.jpg

(tovább…)

Film

A tökéletes trükk – Nolan filmek #4

2010 nyara. Egy barátommal állunk a pláza folyosóján a mozi előtt. Várjuk, hogy elkezdődjön az új Nolan film, az Eredet. Közben arról faggat, láttam-e a rendező korábbi műveit. Álmatlanság? Aha, valami rémlik. Batman? Ja, azok is megvoltak. Memento? Na, az még nem. Jó film? Mit rendezett még? A tökéletes trükk? Az is az övé? Láttam. Gondolom ebből világosan látszik, hogy szinte semmit se tudtam a rendezőről. Hogy miért mentem el az Eredetre? Mert a filmelőzetes a maga sejtelmességével egy látványos, de kiszámíthatatlan filmet ígért Leonardo DiCaprióval, aki az utóbbi időben nem lőtt mellé. Nálam ő volt a húzónév és a garancia a sikerre, ráadásul a kritikák is biztatóak voltak. Hozzáteszem: életem legjobb moziélménye volt. A film nem elégedett meg a puszta látvánnyal, mögötte (ezt a szót ki is hangsúlyoznám, mert sajnos manapság fordítva működik) egy csavaros történet és melodráma is kibontakozott. Valahogy így képzelnék el mai is egy jól működő blockbustert. Azóta Nolan jelenség lett.nolan1.jpg

(tovább…)

Film

Harcosok klubja – Klasszikusok nyomában #1

„The things you own end up owning you.”

1999.

A film, ami felnyitja a szemed. A film, ami Oscar-díjat ugyan nem nyert, de több mint 980000 ember véleménye szerint csak egy ponttal marad le a tökéletes értékeléstől. A film, ami egy fordulatával úgy nyom bele a fotelbe, hogy percekig nem tudnál felállni. A film, ami talán személyes kedvencem.

(tovább…)

Film

Batman: Kezdődik! –Nolan filmek #3

Sorozatunk előző cikkei már minden dícsérő szót elpuffogtattak erre a Christopher Nolan nevű rendezőre, én nem szeretném ezeket megismételni, csak jelzem, hogy egyetértek. Nolan bebetonozott helyet foglal el a személyes Top3 kedvenc rendezőm között (hogy ki a másik kettő, egyelőre nem árulom el, esetleg egy későbbi cikkben valamikor), így nagy örömmel tölt el, ha egy filmje kapcsán billentyűzetet ragadhatok. Ha pedig ez történetesen egy képregényfilm, akkor az már csak hab a tortán. Egyszóval, mielőtt megnéznénk, hogy mit csinál Matthew McConaughey barátunk a csillagok között, nézzük meg, mit csinál Christian Bale barátunk a denevérek között. Batman: Kezdődik.

2012-09-batman-begins-plakát.jpg

(tovább…)

Film

Álmatlanság – Nolan filmek #2

Napjainkban a filmes világ az egyik legkreatívabb és legtehetségesebb rendező körül forog. Christopher Nolan 1998-ban robbant be Hollywoodba A Csapda című filmjével és azóta magáévá tudhatja a thriller és a krimi műfajok királyának címét. Bizton állíthatjuk, hogy egyike lesz azoknak a kivételes zseniknek, akik majd egyszer új útra terelik az amerikai filmipart. Már most hatalmas az érdeklődés az új filmje az Interstellar, azaz a Csillagok között iránt. Ezen a héten visszamegyünk 12 évet az időben és visszatekintés gyanánt elővesszük az egyik legötletesebben megalkotott thrillerjét, amely viszonylag a kezdeti időszakának legsikeresebb művének tudhatja magát. Jöjjön hát az Álmatlanság.

Insomnia-2002.jpg

(tovább…)

Film

Tokyo!

tokyo.jpg

A Tokyo! című filmet három rendező készítette, sorrendben Michel Gondry (Egy makulátlan elme örök ragyogása), Leos Carax (Pola X) és Bong Joon-ho (A gazdatest), tehát két francia és egy dél-koreai szerző jegyzi. Mint a címből is kiderül, mindegyik kisfilm Tokióban játszódik, ami még nem lenne is lenne meglepő, de valahogy az a fajta szürrealitás és atmoszféra, ami ezekre a filmekre jellemző más helyen nem működne úgy, mint Tokióban.  Tokióból nem kapunk semmit, amit eddig megszoktunk, nem a sztereotip módon közelíti meg egyik rendező sem a várost. A több évezredes kultúra és múlt is csak épp hogy felvillan egy másodpercre, mintha csak egy futó árny lenne.

(tovább…)

Film

Éveken át egyedül – Anyátlanok (2003)

12 évesen bizony nagyon nehéz a társadalom kihívásai elé állni, főleg egyedül, kiszolgáltatva a nincstelenségnek és a globális világ kihívásainak. Sokan bele sem tudunk gondolni, milyen lehet elhagyatottan túlélni egy nagyvárosban, biztosítani szeretteink számára a megélhetést és ennek érdekében feladni saját álmainkat. E heti filmünk az Anyátlanok (Dare mo Shiranai, 2003)

0nobodyknows.jpg

(tovább…)

Film

Memento – Nolan filmek #1

November 6-án kerül bemutatásra a hazai mozikban Christopher Nolan legújabb filmje a Csillagok között (Interstellar). Hogy csillapítsuk (vagy fokozzuk?) a várakozást, az elkövetkező hetekben Nolan filmjeiből állítunk össze nektek egy csokorra valót. A Mementóval kezdjük.

A memória furcsa jószág. Emlékezni vagy nem emlékezni valamire egyformán lehet jó vagy rossz dolog. Olykor segíthetnek az emlékek, máskor viszont jobb inkább mindent elfelejteni. Aztán ott vannak a különleges képi és/vagy formavilágú filmek, amikkel igazán ritkán lehet csak moziban találkozni; 12 évig forgatják (pl. Boyhood), szöveg nélküli, mozgóképes költemény (pl. Koyaanisqatsi) stb.

Ha a kettő találkozik, ott egészen biztosan valamilyen rendhagyó filmélményről van szó, ami akár tetszik az embernek, akár nem, lehetetlen szó nélkül elmenni mellette. Christopher Nolan azóta is rendszeresen előáll valamilyen meghökkentő vagy éppen lenyűgöző alkotással, ez pedig a kortárs amerikai filmgyártás egyik legeredetibb és legjobb rendezőjévé teszi – egyszerűen azért, mert senki más nem csinál olyat, mint ő.

(tovább…)