Már több korábbi cikkben is kifejtettem azt az álláspontomat, miszerint a fantasy az egyik legigénytelenebb műfaj. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének minőségi fantasy alkotások, hiszen kapásból én is tudnék mondani többet is. Viszont nem véletlen hogy számos, főként egyébként kezdő alkotó ehhez a műfajhoz nyúl, mert mint azt mondják ez a műfaj adja a legtöbb alkotói szabadságot. Ami persze valójában inkább azt jelenti, hogy mindenféle baromságot összehadoválhatnak, bármiféle különösebb összefüggés nélkül. Vagy legfeljebb elintézik az egészet csak annyival, hogy ez mágia és kész, nem kell tovább magyarázni. Már pedig ez a fajta hozzáállás mindig, de így mindig meglátszódik az adott alkotáson és ez bizony egy adott ponton sokszor kegyetlenül a visszájára tud fordulni. Erre pedig tökéletes példa jelen cikkünk alanya az Eragon széria, ami valamiért szintén kult státuszba került. Legalábbis, ami a könyveket illeti. A belőle készült 2006-os filmről meg tegyünk úgy mintha nem is létezne.
