Velem együtt sokan várták a mai napot, amikor egy újabb YA franchise véget ér. Nem tagadom és felvállalom, hogy férfiként igenis kedvelem az Éhezők viadala filmeket. Véleményem szerint Panem világa sokkal többet rejteget, mint azt elsőre gondolnánk. Kaptunk egy remek felvezetőt, majd egy fantasztikus második részt, később jött egy némiképp csendes elkészítés és most itt van a zárórész. Vajon méltó lezárást kaptunk a múltkori kicsit lágyabb film után?
Előszó: Nehéz a videojátékok élete, de még inkább megnehezítik a többi média életét. Nem is olyan régen, a videojátékok „csak” interaktivitásban tudták lehagyni versenytársaikat és már ez is elég volt ahhoz, hogy órákig ellegyenek velük az emberek. Ahogy az idő telt, egyre pimaszabbul kezdtek terjeszkedni, elképesztő megjelenésekkel, hatalmas zenekari produkciókkal, filmeket megszégyenítő szinkronnal, általánosan folyamatosan újuló és részletesebb játékmenettel, és ami talán mind közül a legfontosabb, lehengerlő, állunkat a földről kaparó történettel kezdték bevonzani emberek millióit. Mindemellett természetesen mi sem mehetünk el szó nélkül, és habár a részletes játékmenet elemzés, bemutatás egy másik idő játéka, a videojátékok ugyanannyira a popkultúra részei lettek, mint a többi közkedvelt média. Szeretnénk egy kis ízelítőt adni abból, feleslegesen sok részletesség nélkül, hogy milyen lenyűgöző lehet egy játékélmény és miért képesek az emberek több tíz órákat eltölteni egy-egy játék előtt.
Szeretném azt az élményt érzékeltetni, ami egy ilyen kaliberű játék/játékszéria után marad bennünk, így a kibírható problémák cikizése elmarad, a felesleges (lefizetett) pontozgatással együtt. – Afthraste
Kezdjük is az egyik legnagyobb dobással, egy olyan szériával, ami megmutatta, hogyan kell egy játéknak lesöpörnie olyan sci-fi neveket, mint a Star Wars vagy a Star Trek, ez pedig nem más, mint a Mass Effect.
Mindenki találkozott már az endorfin hatásával, izgalmi állapot esetén, fájdalomérzetkor, fűszeres ételek fogyasztásakor és az orgazmus időpontjában. Persze vannak más módszerek is, amivel extázist érhet el az ember, de azok általában romboló hatásúak. De mi lenne, ha lenne egy tabletta, ami a természetes endorfin termelésünket serkentené, káros mellékhatások nélkül? És mi köze ennek az egészhez az irodalomnak?
Három év telt el a Skyfall óta és most a világ leismertebb és rettegettebb titkosügynöke visszatér, hogy folytassa ugyanott, ahol abbahagyta. Nézzük, mit is nyújtanak számunkra 2015-ös évben a brit titkosszolgálat emberei. Vajon sikerül elkápráztatni minket? Íme a 007 Spectre: A Fantom visszatér (2015).
A Szamárköhögés (1987) és A skorpió megeszi az ikreket reggelire (1992) rendezője, Gárdos Péter, saját regényéből rendezett filmet. A könyv kibővített és átdolgozott kiadása idén jelent meg a Libri kiadó gondozásában, a filmváltozat világpremierje pedig november 8-án lesz, méghozzá Görögországban, Thesszalonikiben.
Johnny Depp számomra sokáig egy olyan színész volt, akiről voltaképpen nem tudtam, hogy játszott egy filmben, egész addig, míg megnéztem a stáblistát. Igen, itt kifejezetten az utóbbi filmjeire gondolok, melyekben annyira átmaszkírozzák, hogy a hangján kívül alig marad belőle valami. Aztán egy szép napon, jó pár évvel ezelőtt megnéztem olyan filmeket, amikhez valódi arcát adta, ráadásul színészkedett is. Utóbbi azért kiemelendő, mert a sokak által (személy szerint annyira nem) favorizált színész az utóbbi időben meglehetősen ostoba (pl. Transzcendens, Mortdecai) és szimplán közepes (pl. Közellenségek) filmekben szerepelt, finoman szólva is kívánni valót hagyva maga után. A Fekete mise előzetesét látva kíváncsi voltam, melyik arcát fogja hozni ezúttal? Ismét a felismerhetetlenségig sminkelve, ám ezúttal az előadás is passzolt.
Alan Moore azon szerencsések közé tartozik, akinek neve még itthoni körökben is ismerősen csenghet. „Ja, ő írta a Vaccsment, ugye?” Igen, a torzonborz istenkomplexusos zseni művei közé tartozik többek között a híres-neves Watchmen, Swamp Thing, The League of Extraordinary Gentlemen és a From Hell. A képregényrajongók többsége egy emberként csodálja őt, nem alaptalanul, elvégre Moore a legjobb írók közé tartozik a szakmában. Most az egyik legkorábbi írását szeretném bemutatni, aminek köszönhetően fiatalok ezrei rohangálnak az utcán Anonymous maszkot viselve. Hölgyeim és uraim, íme a V for Vendetta!
Már nem kell sokat aludnunk és itt az újabb feldolgozása A kis hercegnek, amit Mark Osborne rendezésében tár a filmipar a nézőközönség elé. Hanyadik feldolgozás is ez a sorban? Hetedik? Nyolcadik? Ki számolja már! Lényeg az, hogy időről-időre, a technika fejlődésének köszönhetően újabb bőrt nyúzzanak le a történetről. De szakadjunk el most egy kicsit a mozitól és fordítsuk tekintetünket a könyv felé.
Antoine de Saint-Exupéry világsikert arató története először 1943-ban jelent meg, mindössze egy évvel a halála előtt. A történet főszereplője a kis herceg, aki magányosan él kisbolygóján, mely alig nagyobb mint egy ház. Mindennapjait az teszi ki, hogy kigyomlálja a majomkenyérfa cserjéket és kipucolja három mini vulkánját, melyek közül egyik már kialudt. Egyetlen barátja egy állandóan panaszkodó és követelőző virág, melyet locsolni kell, meg kell védeni a huzattól és éjszakára üvegbúra alá kell helyezni, nehogy megfázzon. Egy napon azonban úgy dönt a kis herceg, hogy útra kel és meglátogatja a többi kisbolygót, hogy barátot találjon magának. Azonban már indulását követően rájön arra, hogy mindaz aminek a kutatására felkerekedett, ott volt végig az orra előtt, a rózsa képében.
Most, hogy mindenki túltette magát azon, hogy egyesek meg merészelték tartani a Halloweent (annak ellenére, hogy nem is ugyanazon a napon van a Mindenszentekkel és a Halottak napjával), mi is szeretnénk csatlakozni azokhoz, akik feldobnak pár ötletet, mit lehetne nézni ilyenkor, ami megy az ünnepek hangulatához. Sokat gondolkoztam, hogy mi kerüljön bemutatásra: az 1992-es Drakula, a Halloween, A pokolból, stb. A választás mégis Tim Burton 1999-es Álmosvölgy legendája c. filmjére esett, melynek Washington Irving novellája szolgált alapul.
Csütörtök este került sor a HBO új sajátgyártású magyar sorozata, az Aranyélet díszbemutatójára és az első rész premier előtti vetítésére. Színészek, alkotók s pár szerencsés rajongó együtt ünnepelték, hogy hosszú munka után végre elkészült a 8 db 50 perces epizódbál álló széria. De miről is fog szólni az Aranyélet?
