Mivel mindig mindennel le vagyok maradva, ezért még olyan képregényeket vizitelek, melyek tavalyról maradtak a listámon. Persze ez az egész már csak azért is nehéz, mert választék mindig van, és elég sok el is éri a csillagos ötös kategóriát. De melyek ezek? És melyek hullanak el? Lesz itt időutazás, krimi, én pedig apu ökölbe szorult keze vagyok…
Stephen King mielőtt sikeres író lett, ő is a fiókmélybe szánta regényeit. Később ezek az írások átdolgozva, Richard Bachman álnéven láttak napvilágot. A mai napig hét ilyen regény jelent meg, lényegesen átdolgozva.
A Hosszú Menetelés 1979 óta várta, hogy magyarul is megjelenhessen, és tavaly az Európa Kiadó vállalta e nemes kihívást. Hogy miért kellett 36 évet várni a magyar megjelenésre? Nagyon egyszerű a válasz: Az éhezők viadala trilógia. Ez volt az a felkapott sorozat, melynek a népszerűségi hullámát meglovagolva el lehetett adni A Hosszú Menetelést. Mégis mi a közös a trilógiában és King eme rég elfeledett regényében? A disztópikus környezet és az értelmetlen halál. De nézzünk kicsit jobban a mélyére.
Meg kell hagyni, baromi lassan telik az idő, ha az ember vár valamire, legyen az egy esküvő, fizetésemelés vagy egy új Marvel film premiervetítése. Az elmúlt 2 év felhozatala után (Tél Katonája, Ultron kora) a vérbeli rajongók, köztük jómagam, remegve várták a következő felvonást, amiben Amerika Kapitány és Vasember egymásnak feszül. Persze a két nagyágyún kívül visszatér szinte a teljes Bosszúálló-felhozatal, sőt, további hősökkel is gazdagodtunk. Ennyi karakter szerepeltetése azonban okot adhat némi aggodalomra, elvégre nem biztos, hogy mindenkire jut elég idő a vásznon, vagy szimplán feleslegessé válhat egy adott emberke jelenléte. Szerencsére egyiktől sem kell tartanunk, a Marvel ugyanis 2016 májusában történelmet írt a zsáneren belül. Hölgyeim és uraim, jöjjön a Polgárháború!
A 27 éves Xavier Dolan Cannes legújabb kedvence, akinek filmjei nélkül el sem kezdődhetne a fesztivál. Olyannyira tehetségesnek tartják az ifjú kanadai rendezőt, hogy megkapta már az elsőfilmeseknek járó elismerést és a zsűri nagydíját is, és alig van olyan kategória, amiben ne jelölték volna. Komoly utánpótlásként tekint rá a szakma, gyakran a legnagyobbak között emlegetik, tegyük hozzá, jogosan. A Mommy c. filmje sorban az ötödik nagyjátékfilmje volt, a cannes-i fesztiválon tarolt, bezsebelte a César-díjat, és még az Arany Pálma jelölésig is eljutott.
Politika? Most komolyan? Már itt is? A sci-fit sem lehet kihagyni? Mindenbe bele kell csempészni? Az ember általában azért olvas, hogy meneküljön a napi dolgoktól, főleg a sárdobálós, egymást bemocskoló politikusoktól!
Attól, hogy olvasóként nem foglalkozunk a sci-fi univerzumok politikájával, igencsak jelen van a könyvekben és a filmekben. Sokszor éppen a napi politika, elnyomás köszön vissza a regényekből. Gondoljunk bele, hogy a Sztrugackij testvéreknek miért lett annyi könyve betiltva? Mert a fennálló politikai rezsimet figurázta ki, vagy éppen ütött meg kritikus hangot vele szemben.
Breaking Bad utánpótlás kellene?! Vagy esetleg csak egy kiváló sorozat?! Jimmy McGill tudja, mire van szükséged, így a továbbiakban át is irányítanánk hozzá. De ki is Jimmy McGill? Egy feltörekvő ügyvéd, a híres Chuck McGill öccse. Most sincs meg? Saul Goodman? Igen, ő az. Az ördög ügyvédje a Breaking Badből. Noha már írtunk arról, hogy a második évad premierepizódja, valamint az első évad miképp is sikerült, az igazi vízválasztó csak most érkezett el. Személy szerint a Breaking Baddel egy hatalmas problémám volt: a második évad. Kicsit eseménytelen, túlságosan felvezetésre koncentrálónak éreztem, így talán érthető, hogy miért álltam kétkedve a Better Call Saul következő felvonásához.
Mikor először megláttam a Hurok előzetesét, szinte szó szerint eldobtam az agyam, mert nem hittem, hogy egy magyar film beharangozóját látom. Amikor 2 hete csütörtökön megjelentek az első kritikák, nagyon csalódott voltam, mert nem zengtek róla ódákat, pedig az előzetesben látottak és a történet ismeretének birtokában én csak jóra számítottam. Már éppen lemondtam volna a film megtekintéséről, amikor egyik ismerősöm kiírását olvasva nagyon fellelkesültem, és elhatároztam, hogy ha esik, ha fúj, én bizony megnézem. Még egy interjút is olvastam a rendezővel, ami után borítékolható volt, hogy nekem igenis tetszeni fog a Hurok.
Véget ért a várakozás és újra felcsendült a milliók által imádott opening, mely sokunkban a remény szikráját is újra lángra lobbantja. Vajon a rengeteg balszerencse jóra fordul végre, vagy még rosszabb vár ránk az elkövetkező szezonban? Erre a kérdésre sajnos még nem tudok válaszolni, mert én is veletek együtt bizakodok, hogy végre valahára valami örömteli is történjen Westeros és Essos szövevényes világában. De ne is latolgassuk a különféle ötleteket, s ne készítsük el fejben a milliomodik hipotézist a jövőre tekintve, hanem inkább nézzük meg, hogy mi is volt a pilotban.
Az európai filmes listámról már volt szó az ukrán The tribe-ról, az angol Fish tankről, a dán Zöld hentesekről, most pedig a belga Michaël R. Roskam filmje a soron következő, a Rundskop (Bikanyak). A 2012-es Oscaron a Legjobb külföldi film kategóriában is győzedelmeskedhetett volna, de hát az egy különös év volt, mert jött A némafilmes és visszahozta az idős akadémiai tagok gyermekkorát, illetve a külföldi filmeknél Asghar Farhadi Nader és Siminje győzött végül, Roskam pedig érthetetlenül díj nélkül maradt. De miről is szól a Bikanyak?!
Martin Scorsese ismét tett egy kitérőt a sorozatok világába, és újra összeállt Terence Winterrel, a Gengszterkorzó showrunnerével, továbbá bevette a buliba a rockzene egyik igazi nagy öregjét, Mick Jaggert is. Ők hárman egy olyan történet elmesélésére vállalkoztak, ami tömve van a zeneipar mocskos ügyeivel, szexszel, alkohollal, drogokkal, és közben bömböl a rock and roll.
