Jelenleg a piacon jó krimiből nem éppen akad bőség, legalábbis ami a sorozatokat illeti. Igazán kiemelkedő alkotásként még mindig a kultikus Twin Peaks-et vagy a True Detective első évadát szokás emlegetni. A Netflix legújabb üdvöskéje, a Vad természet azonban az előzeteseiben azt ígérte, hogy e szériák nyomdokaiba kíván lépni mindezt megfűszerezve egy jó adag neowestern életérzéssel. A kérdés már csak az: sikerült-e neki?
A Squid Game harmadik évada nem finomkodik: brutálisabb, sötétebb és nyomasztóbb, mint amit eddig láthattunk, mégis sikerül új érzelmi mélységeket felfedeznie. Miközben a halálos játékok visszatérnek, az alkotók ezúttal nemcsak a vérrel, hanem a karakterek múltjával, döntéseikkel és a bűntudattal is játszanak, gyakran fájdalmasan hatékonyan.
A szebb napjain álomgyárként is emlegetett Hollywood sosem volt egy makulátlan csoda. Mindig is ott rejlett benne az a gonosz kapzsiság, ami minket embereket is nagyon könnyen el tud téríteni, hogy aztán ördögi tervét véghezvíve kéjes mosollyal az arcán learassa a babérokat. Vagy legalábbis pénzre váltsa amit lehet. Az egykor a szórakoztatóipar megkerülhetetlen Mekkájaként számon tartott Hollywood az elmúlt fél évtized során szinte a feje tetejére állt, amelynek néhány komolyabb visszhangot eleresztő mozzanata annyira abszurd volt, hogy azt nehéz volt kibírni röhögés nélkül.
Két évet kellett várni, míg az első után megérkezett a The Last of Us második évadja. A hét epizódból álló szezon pozitív pillanatai mellett számos negatívummal rendelkezik, mely elsősorban az alapműnek számító videojáték félreértelmezéséből és a félresikerült castingból ered. Pilot-kritikánk után most végre itt a teljes évadelemzés.
Volt egy időszak, amikor még a Marvel egyes karaktereinek jogai szanaszéjjel voltak, hogy a Netflix is készített egy afféle saját kis Marveles Univerzumot. Ennek a Netflixes Marvel Univerzumnak a főmozgatórúgója és egyben talán legsikeresebb része a Daredevil, avagy magyar nevén Fenegyerek sorozat volt. Ehhez kapcsolódott még aztán a Jessica Jones, a Luke Cage, a Vasököl, illetve az ő kvázi különálló kis csoportosulásuk, a Defenders. Valamint később még mellé csapták a Megtorló sorozatot is. Ugyan ezeknek az alkotásoknak a megítélése elég vegyes. Főleg a Defenders az, ami sokaknak nem tetszett. És a Vasököl, habár bevallom nekem a Jessica Jones se jött be annyira, hol ott állítólag azt a szakma és a közönség szerette.
De hát ugye ízlések és a többi. Viszont amikor 2018-19 környékén a Disney elkezdte visszaszedegetni a különböző Marvel jogokat, így természetesen ezek az alkotások is lekerültek a Netflix kínálatából és bizonyos jogi viták miatt sokáig nem is voltak elérhetőek sehol. Természetesen a közönség mindenképpen akart folytatást ezekből a sorozatokból, főleg a Daredevil-ből, ami végül most 2025-ben meg is történt Daredevil: Újjászületés címszó alatt.
Jómagam azon játékosok sorait erősítem, akik a kezdetektől fogva nyomon követték a The Last of Us meglehetősen kacskaringós pályafutását. Az eredetileg 2013-ban még a Playstation 3 egyik legutolsó exkluzív játékaként megjelent túlélő-horrorként is aposztrofálható Naughty Dog kaland rövid idő leforgása alatt a stúdió egyik talán legfontosabb IP-jévé nőtte ki magát és tetemes rajongó tábort gyűjtött maga köré. Az érzelmileg maga alá gyűrő befejezés után aztán a fandomnak közel hat esztendőt kellett várnia a második epizódra, amely a Covid járvány kellős közepén legalább annyi sebet hagyott az emberek lelkén, mint amennyit a Part II eseményei azok sokszor valóban húsvérnek érződő szereplőin.
Kezdjük azzal, hogy a Netflix Hihetetlen (2019) minisorozata óta nem adott ki ilyen társadalmilag fontos és erős produkciót. A Kamaszok felütése nem egy hétköznapi eset, ugyanis egy tizenhárom éves tinédzsert és családját követjük nyomon, miközben előbbit gyilkossággal vádolja a hatóság. A készítők között ott van Philip Barantini (Forráspont) rendező és Jack Thorne (A segítség) forgatókönyvíró, emellett olyan színészek adták a nevüket a projekthez, mint Stephen Graham (Blöff). A sorozat célja felhívni a figyelmet az internetes zaklatásokra, a tinédzsereket érő veszélyes internetes tartalmakra, valamint a szülő-gyerek kapcsolatra. De miért is ennyire fájó nézni a Kamaszokat?
„Dedicated to Sergio and Don” – olvasható a Nincs bocsánat (1992) című antiwestern végén. Clint Eastwood (Mr. Western) a két kolléga-barát-mentor nevének az említésével – a háttérben az alkony közelségét jelző lebukó Nappal, – búcsúzik egy korszaktól, egy messzeségekbe nyúló helyszíntől, egy műfajtól, de leginkább egy halott (és egyébként rendkívül hamis) szellemiségtől, ami közrefogta, megépítette és táplálta azt a bizonyos vadnyugatot. A feltámasztására ugyan lehet kísérleteket tenni – néha akár még sikereseket is (Fegyvertársak (2003), Bone Tomahawk (2015)) -, de alapvetően kevés érdemi eredményt felmutató tevékenységről beszélünk, amikor a modern westernfilm-gyártásról beszélünk.
Nagyon sokáig a képregény adaptációk világa lekorlátozódott a különböző Marvel és DC alkotásokra, a műfaj egyéb képviselői pedig nem igen tudtak labdába rúgni mellettük. Ám egy idő után a két nagyágyú fénye megkopott és mélyrepülésbe kezdtek a mozik vásznain, illetve a tévék képernyőin. Ekkor lépett színre a Prime Video, amely ledöntötte a korlátokat, és merőben új irányba terelte a képregény adaptációk világát. Nemcsak friss életet lehelt a műfajba, hanem a Marvel és a DC egyeduralmát is megtörte. A streamingóriás a The Boys-szal az élőszereplős alkotások terén aratott sikert, míg animációs fronton Robert Kirkman Invincible című sorozatával szerzett hírnevet. A széria nemrég fejezte be harmadik évadát, de vajon képes volt-e megtartani a korábbi évadok szórakoztató, illetve zseniális színvonalát?
Szerintem a legtöbben egyetérthetünk abban, hogy az okos technológiák és AI rendszerek fejlődése meghatározó manapság, és továbbra is a legnagyobb kérdéseket és titkokat ez a téma rejti magában. Izgatottsággal és félelemmel kísérjük végig az újdonságok debütálását a piacon és elgondolkozunk azon, mi lenne, ha ezek az eszközök egyszer öntudatra ébrednek. A 2025-ben érkezett Cassandra című minisorozat is ezt a témát kívánja meglovagolni, azonban egy másik megközelítésből.
