Alan Moore 1987-es képregénysorozata, a Watchmen jogosan bolygatta fel a túlságosan begyöpösödött szuperhős-képregények világát, ami már régen nem tudott semmi újat mondani vagy tanítani az olvasóinak a példányain keresztül. A „szuperhősség” moralitását vizsgálta a főszereplőin keresztül, és hogy ez az egész életmód hogyan hat igazi, érző, mindennapi emberekre; valamint hogy mi mindenen kell keresztülmenniük egy olyan világban, ahol már minden a feje tetejére állt. Az HBO Watchmen sorozatának tehát hihetlen nagy feladata volt hogy mindezt folytatni tudja úgy, hogy ne érezzük közben, hogy a képregény befejezésének fontossága elhalványulna.
Két év kihagyás után visszatért az Adult Swimen futó Rick and Morty. Rengetegen vártuk már, hogy folytatódjon az őrült tudós, és ügyefogyott unokája sci-fivel és mindenféle szokatlan dologgal teletűzdelt sci-fi kalandja. Csak úgy, mint az eddigi évadoknál, most is két adagban kapjuk meg a részeket. A kérdés mindössze az volt, hogy a Harmon-Roiland páros továbbra is tudja a megszokott színvonalat hozni.
George Lucas előzménytrilógiája távolról sem hibátlan ugyan, azonban számos erénnyel rendelkezik: a nagyközönség végre közelről megismerte a galaxis működését, a nagypolitikai játszóteret, és mindazt, ami később a galaktikus diktatúra kiteljesedéséhez vezetett. Általa megteremtődött a Star Wars világának mindaddig legszínesebb és legizgalmasabb nagy korszaka, a Köztársaság bukása felé vezető út és vele a Klónok háborúja, ami elmesélhető történetek végtelen potenciálját rejti magában.
A The End of the F***ing World 1. évada kétséget kizáróan egy egyedi hangulatú, gondolatébresztő, bátor és sokszor meglepő sorozat volt. Ilyenkor mindig nagy kérdés (filmek, sorozatok, de tulajdonképpen bármilyen alkotás esetén), érdemes-e folytatni az adott alkotást. Ez sajnos a második évad megtekintése után sem lesz teljesen egyértelmű.
A Mandalorian elkészültét teljesen érthetően rengeteg szem figyelte, hisz ez az első alkalom, hogy egy nagyobb költségvetésű, élőszereplős sorozatot kaptunk a Star Wars világából. Nem mellesleg érdekes a koncepciója is, továbbá telerakták fantasztikus színészekkel, és a trailer alapján mintha sikerült volna megfognia a Star Wars zamatát is. Mégis mi sülhet el rosszul ezek után?
A címben írhattam volna migrációt és klímaváltozást is, de azt túlságosan hatásvadásznak véltem. Viszont tagadhatatlan, hogy a Philip Pullman könyvéből készült sorozatadaptáció ezeket a témákat is érinti. A HBO-nak pedig nagyon szüksége volt már egy vérbeli fantasyra, ugyanis a Trónok harca lezárása (annak ellenére, hogy pocsékul sikerült) után, hatalmas űr maradt a rajongókban. A különféle állatokkal, úgynevezett daimónokkal és párhuzamos világokkal foglalkozó sorozat pedig nagyon arra törekedik, hogy belopja magát a sorozatfanok szívébe.
Szeptember 20-án megkaptuk a Disenchantment második évadát. Az első egy elég nagy cliffhangerrel végződött, így kíváncsian vártuk, mi lesz a folytatás. Az első évad fogadtatása elég vegyes volt, viszont úgy tűnt az évad végére egyre csak erősebb lett. Nézzük, hogyan sikerült a folytatás, enyhe spoilerekkel!
Amikor az első hírek megérkeztek arról, hogy Lindelof a fantasztikus A hátrahagyottak után a Watchmenből fog sorozatot csinálni, nagyon megörültem. A forgatókönyvíró korábbi sorozatait is szerettem, így egyértelmű volt, hogy az Alan Moore és Dave Gibbons képregényére épülő szériára is benevezek. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a sorozat egyáltalán nem a képregényt meséli el, mint ahogy azt a 10 évvel ezelőtti film tette, hanem tovább viszi az alpmű cselekményét. Az első trailerek pedig még a legszkeptikusabb embereket is meggyőzték, hogy megéri belepillantani az HBO legújabb sorozatába.
Manapság a tévésorozatok egyet jelentenek a bőség zavarával. Azoknak, akik egy jó műsört akarnak kifogni, bőven van hová nyúlniuk, főleg a streaming szolgáltatások bejövetelével. Ebből kifolyólag pár évad után az ember felteszi önmagának az alapvető kérdést: érdemes ezt még néznem?
Tessék? – kérdezhetik sokan magukban, miközben homlokráncolva nézik a címet. Mégis mi az összefüggés, hogyan jutunk el A pontból B-be? Természetesen ez olyan kérdés, aminek megválaszolásához magát a sorozatot kellene elmesélnem, amely jelen írás tárgyát képezi, így teljesen értelmetlen lenne. A számtalan jövőkép közül az Évek alatt egy olyan lehetséges forgatókönyv elmesélésére hivatott, amit jobb szeretnénk, ha nem rontaná ránk az ajtót az elkövetkezendő években.
