Már hagyomány, hogy mi is készítünk egy listát, amiben felsoroljuk, hogy mik voltak az adott évben a kedvenceink. Ezúttal nem csak filmek, hanem sorozatok, könyvek, videojátékok és képregények is felkerültek a listáinkra. 2019 egy érdekes év volt, de bőven tartogatott olyan alkotásokat, amiktől leesett az állunk. A tovább után meg is nézhetitek, hogy mik voltak a kedvenceink az előző évből.
Rengeteg olyan film készült már, ami egy gyanús haláleset körüli nyomozás izgalmaiba engedett bepillantást. A műfajban kifejezetten nehéz újat mondani, mivel minden moziba járó ismeri a nyomozós zsánerhez tartozó kellékeket. Rian Johnson, a Tőrbe ejtve rendezője szerencsére a műfaji építőelemek olyan mestere, aki a mindenki által használt alapokból is képes friss és izgalmas történetet összerakni.
(tovább…)
Már az első előzetes után hatalmas felbolydulás követte Tom Hooper legújabb filmjét, az Andrew Lloyd Webber musicaléből készült Macskákat. A film „lenyűgözően látványos” és hasonló jelzőkkel megtűzdelt marketingcsinnadrattája után azonban csak látványos bukás következett be. De vajon joggal-e?
Várható volt, hogy amint véget ér az HBO kultikus fantasy sorozata, a Trónok harca, a kábelcsatornák és streaming-szolgáltatók azonnal ugrani fognak, hogy betöltsék a helyén támadt űrt. Az első a sorban a Netflix új szériája, ami Andrzej Sapkowski nagysikerű regényei alapján készült. A kérdés csak az, hogy megtalálta-e a saját hangját a sorozat, vagy A Tűz és Jég Dala árnyékában marad?
Mi történik, ha egy napon nem elhurcolják a diktatúra számára gyanús elemeket, hanem maga a diktatúra költözik be a lakásba? Az Oscar-díjas Deák Kristóf első egészestés játékfilmje, a Foglyok ezúttal a Rákosi-rendszer legmélyére kalauzolja el nézőjét, szatirikus formában.
A karácsonyi ajándékok kibontása, a bejgli elfogyasztása és a Skywalker kora minden szemétnek elmondása után, aminek jogosságát nem jelen cikk tárgyalja (bár azért némi véleménye van róla), elérkezett a Star Wars gonoszait tömörítő rangsorunk harmadik része, ezúttal az igazi nagyágyúkkal a parancsnoki hídon. A lista ezúttal is teljesen szubjektív.
A napjainkban tetőfokára hágó Star Wars őrület jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a figyelmet egy-egy méltatlanul elfelejtett történetre a messzi-messzi galaxisból. Ilyen például a 2003-as Clone Wars animációs minisorozat, ami mostanra már nem része a hivatalos kánonnak, persze ennek ellenére azért minden rajongó számára kellemes perceket szerezhet.
Alan Moore 1987-es képregénysorozata, a Watchmen jogosan bolygatta fel a túlságosan begyöpösödött szuperhős-képregények világát, ami már régen nem tudott semmi újat mondani vagy tanítani az olvasóinak a példányain keresztül. A „szuperhősség” moralitását vizsgálta a főszereplőin keresztül, és hogy ez az egész életmód hogyan hat igazi, érző, mindennapi emberekre; valamint hogy mi mindenen kell keresztülmenniük egy olyan világban, ahol már minden a feje tetejére állt. Az HBO Watchmen sorozatának tehát hihetlen nagy feladata volt hogy mindezt folytatni tudja úgy, hogy ne érezzük közben, hogy a képregény befejezésének fontossága elhalványulna.
Két év kihagyás után visszatért az Adult Swimen futó Rick and Morty. Rengetegen vártuk már, hogy folytatódjon az őrült tudós, és ügyefogyott unokája sci-fivel és mindenféle szokatlan dologgal teletűzdelt sci-fi kalandja. Csak úgy, mint az eddigi évadoknál, most is két adagban kapjuk meg a részeket. A kérdés mindössze az volt, hogy a Harmon-Roiland páros továbbra is tudja a megszokott színvonalat hozni.
