Két évig tartó hosszú várakozás után végre megérkezett az Adult Swim mára már kultstátuszba lépett animációs sorozatának következő felvonása. A 2. évad nagyszerűen sikerült lezárása után a rajongók már tűkön ülve várták, hogy hogyan folytatódnak Rick és Morty intergalaktikus utazásai. Vajon sikerült a 3. évadnak megugrania a nézők magas elvárásait?
George R. R. Martin A tűz és jég dala regényciklusának, majd az ezekből készült HBO-sorozatnak, a Trónok harcának elképesztő sikere után nem olyan meglepő, hogy megszületett a történet képregény-feldolgozása, amelynek első száma a Szukits Kiadó gondozásában már magyar nyelven is olvasható.
Végre megkaptuk a nagysikerű Life is Strange következő részének, a Before the Storm-nak az első részét. Az előző játék befejezése sokak szájában – köztük az enyémben is – fanyar ízt hagyott, de amit még a befejezés se tudott elrontani, az Chloe (immáron főszereplőnk) karaktere. Az új résszel viszont a fejlesztők kockáztattak egyet, és ahogy a nevéből is rájöhettünk, egy előzményjátékról van szó. Sok minden félresikerülhet ha már egy felépített jellemű karaktert adunk a játékos kezébe, így nézzük, hogy sikerült ezt kiviteleznie a Before the Storm-nak!
Legutóbbi alkalommal a seinen műfajból hoztuk el Nektek a Full Metal Panic! sorozatot és beletekinthettünk a felnőttebb férfiaknak készült történet feldolgozásába, láthattuk, hogyan tálalja a célkorosztály számára kicsit sem egyszerű sztori mondanivalóját. Némiképp most tegyünk egy 180 fokos fordulatot és nézzük meg, miként szólítják meg az animealkotók a fiatal lányok nézőtáborát a shoujo műfaj keretein belül. A Kaleido Star (2003), mint fiatalkorunk egyik meghatározó műve szintén megbontja a jól megszokott formát és igyekszik a bevált kereteken túl üzenetet közvetíteni az animerajongókhoz.
A magyar filmre ráragadt egy olyan stigma, miszerint rossz, esetleg igénytelen. Országunk kiemelkedő filmművészei már régóta küzdenek ez ellen, igyekeznek bebizonyítani, hogy amiatt, mert egy alkotás magyar névhez kötődik, még nem lesz minőségben alsóbbrendű, pláne nem kevésbé értékes.
Kondor Vilmos legalább annyira titokzatos, mint az a világ, amelybe bevezetni kívánja olvasóit. Matematikát és fizikát tanít egy nyugat-magyarországi gimnáziumban, és egy Sopron melletti településen él. Vagy nem. Interjút alig ad, ha igen, akkor csak e-mailben, így nem kizárt, hogy ugyanolyan fikció a személye, mint krimijeinek központi alakja, Gordon Zsigmond. De bármennyire is valós, vagy kitalált személy maga az író, Bűnös Budapest könyvsorozatát rajongók lelkes tömegei falják 2008 óta, amióta megjelent a Budapest Noir című regénye, melyet Gárdos Éva rendezésében hamarosan a mozikban is láthatnak az érdeklődők.
Jelenet a Budapest Noir című filmből
Vörös szőnyeg – a megnyitó előtt védőfóliával ellátva, csilli-villi fesztiválközpont és olajozott szervezés. Miskolc amúgy is takaros belvárosába lépve, mintha varázsütésre Nyugat-Európába toppannánk, ahol hemzsegnek a kifogástalanul öltözött filmrajongók, és ahol minden kis csoportosulás más nyelven cseveg. Miskolc kis hazánk filmes fővárosa és punktum. Ezt, ha nem is 14 éve – amikor is a Cinefest sikertörténete elkezdődött – de négy-öt éve bizonyosan eszükbe vésték, és azóta sem felejtették el a magukra valamit is adó cinefilek. Tovább megyek, olyan közösségi, hovatovább társadalmi esemény, ahol sikk megjelenni – ahogy a legnagyobb helyi online médium felületén találóan írták róla. Ebben is Európa két legendás filmes mustrájához hasonlít a miskolci seregszemle: Berlin és Velence filmünnepeihez.
Közkeletű tévedés, hogy az animáció egy gyermeki műfaj és csak butuska mesék színrevitelére alkalmas. A Dreamworks első egész estés animációs filmje ennek a téves személetnek tökéletes cáfolata, mely még hasonló témájú élőszereplős társaival is felveszi a versenyt, hogy aztán a Vörös-tenger fenekére küldje riválisait.
Önmagunk veszélyeztetése, a kísérletezés mindig is egy meghatározó eleme volt a művészetnek. Ha most a mozgóképekre koncentrálunk, elég a drasztikus hízásokra és fogyásokra gondolni – Robert De Niro a Dühöngő bikában, Christian Bale A gépészben vagy az Amerikai botrányban, Tom Hanks A számkivetettben, és a lista még folytatódhatna egy darabig. De mi van akkor, ha nem a testalkatukkal játszadoznak a színészek, hanem a szó szoros értelmében bántják magukat a szórakoztatás érdekében? Akkor a Jackasst nézzük.
A társadalmi problémákról filmet készíteni egyrészt nagyon hálás feladat, hisz sok oldalról meg lehet ragadni őket úgy, hogy tartalmas legyen az alkotás, emellett viszont rendkívül nehéz is, hiszen ezek nem csupán komplex jelenségek, de érzékenyek is. Ahhoz, hogy jó film készüljön belőlük, nemcsak az alapvető mozis értékeknek kell meglenniük, hanem az ábrázolás hangsúlyát is művészi pontossággal kell belőni. Nem szeretjük a közönyös, felületes alkotásokat, a giccseseket pedig még annyira sem. Ezek alapján belegondolni a Fél Nelson alapkoncepciójába, ami tartalmazza a szegregált feketék helyzetét, a drogproblémát és az oktatás kritikáját is, kifejezetten ijesztően hathat – szerencsére tévesen.
