Könyv

Itt a vége – James S.A. Corey: Expanse/Térség könyvkritika

Gyakran felmerülő téma, hogy melyik a jobb a könyv vagy pedig a belőle készült film, illetve mostanság inkább már sorozat? Sokan úgy tartják, hogy az ilyesfajta összehasonlítás eleve értelmetlen, mivel két egymástól teljesen különböző platformról beszélünk. Ezért sokkal inkább célszerű egymás egyfajta kiegészítéseként tekinteni az egészre. Hasonló a helyzet az Expanse, avagy magyar nevén a Térség című alkotással is, ahol ráadásul a sorozatot igazából nem is fejezték be, csak lezárták. Azonban a könyvekben a cselekmény továbbfolytatódott és így a teljes történetet, illetve magát az alkotás tényleges befejezését csak is ott kaphatja meg a közönség.

Mivel korábban készült már cikk a Térség című sorozatból, méghozzá nem is egy, így az abban foglaltakra különösebben most nem térnék ki. Akit esetleg érdekel az az alábbi linken megtudja ezeket nézni, első és második. Annyit viszont érdemes tudni, hogy a Térség eredetileg két scifi író Ty Frank és Daniel Abrahams műve, ami röviden arról szól, hogy az emberiség valamikor a nem túl távoli jövőben kolonizálja a Naprendszert, majd egy rejtélyes és persze veszélyes idegen technológiának köszönhetően kvázi az egész galaxist is, ami közben rengeteg konfliktust eredményez. De inkább egymásközt mintsem idegen fajokkal.

Habár nem szeretnék spoilerezni sem a sorozattal, sem pedig a könyvvel kapcsolatban, azonban mivel ez a cikk leginkább az adaptálásra nem került részekkel foglalkozik, vagyis a hetedik Perszepolisz felemelkedése című kötettől fölfele, így sajnos valamennyire mégiscsak muszáj lesz némileg spoilerezni bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Egyébként a sorozat nagyjából pontosan leköveti az egyes könyvek eseményeit és konkrétan ugyanott és nagyjából ugyanúgy fejeződik be, ahogyan a könyvbeli megfelelője, vagyis a Babilon hamvai.

Természetesen a sorozat számos olyan dolgot megváltoztatott a könyvhöz képest, amelyek sok esetben némileg kihatással voltak/vannak úgy a cselekményre, mint az egyes karakterekre. Habár megjegyzem bizonyos esetekben ezek a változtatások nemcsak hogy indokoltak, de igazából olykor még jobbak is, mint a könyvben. De persze vannak olyan változtatások is, amelyek nem igazán váltak az alkotás hasznára. Illetve azt talán nem annyira spoiler elmondani, hogy míg a sorozatban Alex Kamal karakterét az őt alakító színész, Cas Anvar szexuális zaklatási ügyei miatt kiírták, addig a könyvekben a karakter jóval tovább jelen van.

Szóval a történet a sorozat, vagyis jobban mondva a hatodik rész befejezése után úgy nagyjából 30 évvel veszi fel a fonalat. Az emberiség pedig már nagyban űzi a különböző Naprendszerek közötti kereskedelmet, aminek a központja az úgynevezett Gyűrűtér, ami egy afféle összekötő hálózat az egyes Naprendszerek között. Ám egyszercsak felbukkan egy régi-új ellenség, egy afféle renegát marsi hadsereg, akik titokban szert tettek egy eddig sosem látott idegen technológiára. Így az egymással is kvázi rivalizáló Naprendszerek hamar alulmaradnak.

Azonban a Roccinante nevű hajó és annak legénysége, élükön a legendás hős James Holden-nel ezt nem hagyja annyiban. Így egy afféle ellenálló mozgalmat építenek ki a regnáló hatalommal szemben. Valamint az időközben egyre fenyegetőbbé váló idegen lények ellen is ki kell találniuk valamit. Illetve ez a széria is megkapja a maga megalomániás és némileg elmeháborodott főgonoszát. Ám innentől már mindenről csak spoileresen lehetne beszélni.

Igazából elég nehéz mit mondani erről az alkotásról, mert meglehetősen vegyes az összképe. A cselekmény hol belassul, hol felpörög. Emellett sokszor indokolatlanul és némileg talán feleslegesnek tűnő módon elidőzik az alkotás bizonyos dolgokon. Vagy éppenséggel az egyes karaktereken. Habár az is tény, hogy ilyenkor szinte minden esetben legalább vagy az alkotás háttérvilágát vagy az adott karaktert építik. Szóval mondhatni érdemi tartalommal van kitöltve az az alkotásonkénti 500 plusz oldal.

A karakterek ahogyan az egy ilyen kaliberű alkotástól elvárható természetesen rendkívül változatosak. Ráadásul még az utolsó részben is képes behozni viszonylag új, vagy legalábbis éppenséggel frissnek mondható karaktereket. Ugyanakkor aki látta a sorozatot is, annak bizonyára fel fog tűnni, hogy rengeteg olyan karakter van, akiket a sorozat igazából a későbbi könyvekből emelt át. Viszont az mindenképpen pozitívum, hogy a főszereplők még a történet vége felé is képesek a karakterfejlődésre. Illetve azért veszteség is van köztük bőven.

Természetesen a legtöbben feltehetően arra kíváncsiak, hogy végülis milyen lett a finálé és hogy miként küzdött meg az emberiség azzal a bizonyos idegen eredetű fenyegetéssel. Nos, a finálé bár kétségkívül grandiózus, azért némileg inkább mégiscsak visszafogottnak mondható. Legalábbis a korábbi dolgokhoz képest. Habár egy pontos szerintem az alkotók, azért némileg túlzásba estek és az a rész bevallom egy kissé gagyinak is érződik emiatt. Ám összességében véve egy korrekt lezárást kapott az egész sztori, egy meglepő fordulattal.

Amit még talán érdemes megemlíteni, hogy az Expanse, avagy a Térség valami olyan hihető módon ábrázolja ezt az egyébként meglehetősen reális jövőképet. Legalábbis én azon se lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy a hadsereg és mögötte álló különböző államok az alkotás hatására nem kezdenék el kutatni a Naprendszerünk potenciálisan felhasználható idegen eredetű technológiák iránt. Csak úgy biztos, ami a biztos alapon. De az is elég valószínű, hogy az ebben az alkotásban látott bizonyos dolgok egyszer nemcsak képzeletbeliek lesznek.

Végszó

Az Expanse, avagy Térség egy meglehetősen masszív utazásra invitálja a közönséget. Természetesen a teljes élményt a sorozat és a könyvek együttesen adják meg. Aki szereti a grandiózus scifi jellegű történeteket annak mindenképpen ajánlott. Habár igaz, nem minden része fog maradéktalanul tetszeni mindenkinek.