Nem szeretném elnyújtani ezt a bevezetőt, mivel ez egy újabb tabumentes cikk, amiből egyébként a közeljövőben lesz majd egy másik, méghozzá ezúttal egy könyves cikk. Mindenesetre a rend kedvéért jelezném, hogy ismét egy olyan témáról és egy hozzákapcsolódó alkotásról lesz szó, ami sokak számára esetleg kényelmetlen, felkavaró vagy akár egyenesen visszataszító is lehet. Valamint szokásosan ezek a cikkek meglehetősen szókimondóak is. Szóval ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
Amikor felmerül a Lucasfilm neve, akkor sokan értelemszerűen egyből a Star Wars-ra gondolnak. Egyeseknek talán esetleg még az Indiana Jones is beugrik. Azonban van egy másik alkotás is, ami ugyanide tartozik, mégpedig a Willow. A Willow alapvetően egy tipikus randomgenerált fantasy bullshit, aminek az adja a különlegességét, hogy a főszereplője egy alacsonynövésű, vagyis törpe ember. Habár az alkotás meglehetősen jó fogadtatásban részesült, ennek ellenére sokáig mégsem kapott folytatást. Legalábbis audiovizuális formában. Viszont nem régiben a Disney ezt a franchise-t is felkarolta és így a Willow immár sorozatként folytatódik tovább.
Sokan és viszonylag sokszor hangoztatják azt, hogy egy gyereknek vagy úgy igazából mindenkinek szüksége van egy barátra. Vagy legalábbis egy olyan személyre, akivel megoszthatja az élete bizonyos dolgait. Ennek egyébként komoly egészségügyi vonzata is van, mind fizikai, mind pedig mentális és lelki értelemben is. Így ha valaki nem tud úgymond organikus barátokat szerezni akkor egyesek szerint még mindig jobb, hogyha az adott illetőnek legalább képzeletbeli barátai vannak. Viszont újabban egyre inkább felmerül annak a lehetősége, hogy képesek vagyunk úgynevezett mesterséges barátok per társak létrehozására is, ami azért valljuk be felvet bizonyos kérdéseket. Erről szól a M3gan is.
Gyakran felmerülő téma, hogy melyik a jobb a könyv vagy pedig a belőle készült film, illetve mostanság inkább már sorozat? Sokan úgy tartják, hogy az ilyesfajta összehasonlítás eleve értelmetlen, mivel két egymástól teljesen különböző platformról beszélünk. Ezért sokkal inkább célszerű egymás egyfajta kiegészítéseként tekinteni az egészre. Hasonló a helyzet az Expanse, avagy magyar nevén a Térség című alkotással is, ahol ráadásul a sorozatot igazából nem is fejezték be, csak lezárták. Azonban a könyvekben a cselekmény továbbfolytatódott és így a teljes történetet, illetve magát az alkotás tényleges befejezését csak is ott kaphatja meg a közönség.
A Star Wars egy olyan dolog, amiről meglehetősen sok mindent lehet beszélni, különösen mostanában. Így hát a Kritizátor szerkesztőségének néhány tagja összeült és tartott egy rövid kibeszélőt. Ebben többek között érintve lettek a korai Star Wars-os alkotások. Filmek, könyvek, videojátékok mi egymás. Emellett természetesen szóba kerültek a Disney által eddig kiadott alkotások is, mint például a The Mandalorian és az Andor. Valamint a közeljövőben esetlegesen megjelenő alkotásokat és egy lehetséges irányvonalat is érintettünk. Ha kicsit lejjebb görgettek megtaláljátok a YouTube-ra és a Spotify-ra feltöltött adást is.
Vannak olyan karakterek, amelyeket sokszor átszoktak dolgozni. Ilyen például a Mikulás, avagy másnevén Télapó figurája is. Mikulás volt már kedves öreg bácsi, félreértésből azzá vált elvált apuka (ala Télapu), szuperhős és mágikus erejű varázsló. De még mutáns és/vagy akár gonosz entitás is. Illetve olykor felnőtesebb jellegű tartalmakban is fel szokott tűnni. Azonban Hollywood úgy gondolta, hogy eljött az ideje Télapóból John Wick-et csinálni. Egyébként nagyon várom már a John Wick negyedik részét, ám addig is itt van nekünk a Vérapó.
Amikor annak idején a Disney átvette a Star Wars-t és bejelentették, hogy eltörlik vagy legalábbis semmisnek veszik az addig megjelent összes alkotást, amik nem a filmek sokakban felmerültek bizonyos ellenérzések. Ugyan a rend kedvéért azért azt is hozzá kell tenni, hogy ezek az alkotások sokszor elég ellentmondásosak voltak, illetve a színvonaluk sem mindig volt éppenséggel minőségi. Persze aztán a Disney apránként azért csak-csak visszahozott bizonyos elemeket mint például Thrawn főadmirálist, Revant vagy a Solo gyerekeket. Igen, ez a Han Solo egyik gyereke átáll a sötétoldalra dolog sem a Disney saját ötlete. Végül aztán a Disney csak megtalálta a módját, hogy miként csináljon egy teljesen saját és a korábbi alkotásoktól nagyrészt független dolgot és ez lett a High Republic, vagyis magyar nevén a Köztársaság Fénykora című széria.
Van egy meglehetősen nehéz kérdés az alkotók körében, mégpedig az, hogy mikor érdemes befejezni egy adott szériát? Már ha egyáltalán be kell befejezni. Hiszen számos olyan alkotás van, ami úgy épül fel, hogy bár az adott esemény vagy esemény sorozat lezárul és egy teljes egészet alkot, mégis tudnak utána hozzá egy másik olyan eseménysorozatot csinálni, ami szinte teljesen független az előzőtől és/vagy akár még önállóan is meg tudja állni a helyét úgy hogy egy kerek egészet alkot. Illetve legyünk őszinték sok esetben Mi, a Közönség nem akarjuk, hogy egy adott alkotás vagy széria véget érjen. Ez pedig olykor akár az adott alkotás minőségének a rovására is mehet, amire sajnos számos példa létezik. És akkor itt érkeztünk meg a Lőpormágus széria folytatása a Vér és lőpor istenei című alkotáshoz.
Sokan úgy tartják, hogy a fantasy az a műfaj, ami a legnagyobb kreatív szabadságot biztosítja egy alkotó számára. Ez egyébként valahol tényleg igaz, mivel számos olyan fantasy alkotás van, aminek saját különálló világa és történelme van. Valamint sok olyan dolgot bele lehet tenni, ami sokszor nincs úgy különösebben megmagyarázva. Vagy ha mégis akkor általában le lehet tudni az egészet annyival, hogy mágia. Persze a fantasyknak is vannak különböző típusaik, azonban talán a legérdekesebbek azok, amelyek már valamilyen szinten a technológiai fejlődést is beleviszik az adott alkotásba/világba, ugyanis ezáltal némileg felbomlanak a megszokott erőviszonyok. Ennek pedig ékes példája a Lőpormágus, illetve most már Vér és lőpor istenei néven futó széria.
Amikor annak idején a Star Wars-os alkotások átváltottak az animációs formára sokan ellenszenvvel viszonyultak hozzájuk. Azonban ahogy telt az idő a közönség egyre inkább megkedvelte ezeket az alkotásokat. Persze megvannak a maguk hibáik és egyesek továbbra is elvből nem nézik ezeket az alkotásokat. Viszont akárhogyan is áll ezekhez az alkotásokhoz az ember, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ezek a kvázi mesék igenis hozzátesznek a Star Wars világához. Ennek pedig ékes példája a Tales of the Jedi, avagy magyar címén a Jedihistóriák.
Halk megjegyzés: a fordítók ezúttal sem voltak a helyzet magaslatán (szemforgatós emoji).
