A fejlődés lehetőségének a joga alapvetően mindenkit megillet. Az már persze más kérdés, hogy végül ki és hogy mihez is kezd ezzel a lehetőséggel. Különösen igaz ez az alkotói munkásságokra, ugyanis az egyes alkotók bizonyos munkái olykor azért hagynak némi kivetnivalót maguk után. Valami hasonló a helyzet Tarja Kauppinen – A nép igazsága című alkotásával is, ami bár kétségkívül egy érdekes és egyedi alkotás, ugyanakkor helyenként azért hagyott némi kivetnivalót maga után. Azonban most megérkezett a kvázi folytatásnak számító A rendszer ellensége című alkotás.
(tovább…)Sok olyan alkotás van, amelyet a kelleténél jóval tovább szoktak nyújtani. Persze sokszor nehéz meghatározni azt, hogy egy alkotás meddig tartson. Valamint olykor rajongói nyomásra is folytathatnak valamit. Viszont amíg az adott alkotásban érdemi tartalom van, addig olyan különösebben nagy baj nem lehet. Valami hasonló a helyzet a Cobra Kai című sorozattal is, ami ugyan még mindig kellően érdekes és izgalmas tud lenni. Azonban már kissé látszódik, hogy az ötlet, ami miatt eredetileg létrejött kezd kifulladni. Mivel korábban már két cikk is készült erről az alkotásról, így az abban foglaltakra most külön nem térnék ki. Aki esetleg kíváncsi rá vagy csak szeretne egy teljesebb képet kapni erről a sorozatról, az az alábbi linken megteheti, itt és itt.
(tovább…)Ritkán fordul elő, hogy egy adott alkotásból még ugyanabban az évben több rész is megjelenjen. Azonban a Netflix-nél úgy döntöttek, hogy több különböző alkotásukkal is ezt teszik. Közülük az egyik a méltán elhíresült 365 nap című alkotás, amelynek alig pár hónappal az előző rész megjelenése után most itt van a harmadik és vélhetően utolsó része is. Korábban írtunk már egy cikket erről az úgynevezett alkotásról, így az abban foglaltakra nem kívánok majd különösebben kitérni. Viszont mivel ez kifejezetten egy olyan jellegű alkotás, ezért szükséges, hogy bizonyos dolgokról tabuk nélkül lehessen beszélni. Szóval csak úgy, mint az előző cikk esetében most is ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
(tovább…)Vannak olyan alkotások, amelyeknek az a koncepciója, hogy valamilyen aszimmetrikus felállásba helyezi a karaktereit. Ez azt jelenti, hogy az adott alkotásban van valamilyen általában természetfeletti képességekkel is rendelkező, olykor túlságosan is erősnek bemutatott ellenfél, ami üldözi vagy gyilkolja a különböző szereplőket. A lényeg, hogy a karakterek, még ha csak látszólag is, de esélyük se legyen az aktuálisan adott ellenféllel szemben.
(tovább…)Érdekes belegondolni, hogy az ember olykor mi alapján választ könyvet, vagy úgy általában véve bármilyen általa fogyasztani kívánt tartalmat, de a rend kedvéért maradjunk csak a könyveknél. Persze sok esetben az olyan általános dolgok, mint a borító, a cím vagy éppenséggel maga a beígért történet az, ami felkelti a leendő olvasó/fogyasztó figyelmét. Azonban olykor az is elő szokott fordulni, hogy az illető valamilyen személyes kapcsolatban áll, vagy legalábbis valahonnan ismeri azt a bizonyos szerzőt és emiatt mutat a szükségesnél olykor talán valamivel nagyobb érdeklődést is annak alkotása iránt. Márpedig nem titok, hogy a jelenlegi cikk alapjául szolgáló alkotás részben azért is keltette fel az érdeklődésemet, mert valamennyire ismerem a szerzőjét. Habár tény, hogy ilyen téren korábban volt már rossz tapasztalatom, de erről talán majd máskor.
(tovább…)A szuperhősös témájú alkotások határozottan uralják a különböző média felületeket. Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott ez eléggé megosztja a közönséget is. Azonban függetlenül attól ki és hogyan viszonyul ezekhez az alkotásokhoz kétségkívül ennek a műfajnak is megvannak a maga kiemelkedő darabjai. Márpedig az egyik ilyen alkotás az Amazon Prime gondozásában megjelent The Boys, vagyis magyar nevén A Fiúk című sorozat, aminek nem régiben ért véget a harmadik évada.
(tovább…)Vannak olyan alkotások, amelyek sokszor úgy kapnak valamilyen és válnak ezáltal valamiféle franchise-á, hogy igazából azt az ég egy adta világon semmi nem indokolja, leszámítva persze bizonyos anyagi érdekeket. Ugyan kétségkívül vannak olyan franchise-ok, ahol minden alkotás egyfajta azonos színvonalat képvisel. Sőt, adott esetben az egyes részek akár még minőségileg is képesek szintet lépni. Ilyen például a Toy Story széria is. A Toy Story-nak ugyanis nem csakhogy minden egyes része magas szintű szórakozást nyújt, hanem emellett még minden része valami kifejezetten elgondolkodtató és releváns témákat is dolgoz fel. Habár a legutóbbi rész során meglehetősen kétségessé vált, hogy miként is folytatható tovább ez a széria. Viszont az alkotók, vagyis hát jobban mondva a Toy Story jogait birtokló Disney megtalálta a módját, hogy hogyan tudja a továbbiakban felhasználni ezt a franchise-t. Így született meg a Lightyear című alkotás.
(tovább…)Vannak olyan alkotások, amelyek eleve előnyös helyzetből indulnak, mivel valami olyan dolog van bennük, ami annyira élvezetes a közönség számára, hogy akár az adott mű összes hibáját is képesek figyelmen kívül hagyni miatta. Ilyen például szinte az összes dinoszauruszos alkotás. Merthogy az óriás hüllőket mindig is egyfajta sajátos rajongás övezte, ami valahol teljesen érthető, hiszen legyünk őszinték, valóban magukkal ragadó és különleges teremtmények. Személy szerint bevallom én is nagy dinó rajongó vagyok és szinte az összes filmet láttam vagy legalábbis mindig felkelti az érdeklődésem, ha egy alkotásban láthatom őket. Márpedig ezeknek egyik, ha talán nem a legkiemelkedőbb darabja a Jurassic széria, aminek a legújabb része a Jurassic World: Világuralom.
(tovább…)Általában egy alkotó törekedni szokott arra, hogy valami olyan újszerű vagy éppenséggel különleges dolgot mutasson a közönségnek, ami szándékai szerint kiemeli vagy legalábbis megkülönbözteti majd őt a többi társa közül. Persze az ennek az érdekében használt eszközök és módszerek sok esetben nem érik el az alkotó által kívánt hatást és inkább érdektelenségbe fullad vagy adott esetben akár még ellenszenvet is kiválthat a közönségben. Viszont vannak olyan esetek, amikor egy-egy ilyen újítási szándék annyira bejön, hogy akár önálló műfajjá, hova tovább akár kultúrtörténeti mérföldkővé is válhat. Lásd például a Gyűrűk ura esete. Valami ilyesmi szándék vezérelhette a Kirakós című alkotás létrejöttét is, ami egy határozottan érdekes módszerrel kíván interakcióba lépni az esetleges közönségével.
(tovább…)Habár nem feltétlenül lesznek majd rendszeresek az ilyen típusú cikkek. Azonban vannak bizonyos alkotások, amelyek olyan témákat dolgoznak fel, amik adott esetben sérthetik egyesek jóízléssét, vagy túlzottan felkavaróak lehetnek vagy akár a téma jellege okán olyan módon szükséges beszélni az adott alkotásról, ami egyesek számára visszataszító lehet. Éppen ezért ilyekor mindig előre jelezve lesz, vagy legalábbis én személy szerint biztosan jelezni fogom, hogyha valami ilyen típusú cikk jön. Márpedig a Lányok Dubajban egy kifejezetten olyan jellegű alkotás, ami megköveteli, hogy nyíltan és kendőzetlenül beszéljünk bizonyos dolgokról. Szóval ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
(tovább…)