George R. R. Martin A tűz és jég dala regényciklusának, majd az ezekből készült HBO-sorozatnak, a Trónok harcának elképesztő sikere után nem olyan meglepő, hogy megszületett a történet képregény-feldolgozása, amelynek első száma a Szukits Kiadó gondozásában már magyar nyelven is olvasható.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a történetmesélés aranykorát éljük. A filmek elárasztják a mozikat, a sorozatok a televíziók képernyőit, és a képregényes piac is tobzódik jobbnál jobb címekben. Vagyis, valóban tobzódik? Nem csoda egyébként, ha ilyen kínálat mellett az ember azt veszi észre, hogy egy csomó olvasni vagy látnivaló gyűlik fel a háta mögött, és mikor megfordul, a dőlni készülő művek tornya agyonnyomja. Úgy gondoltam hát, mi lenne, ha cikk formájában megírnám a lemaradás behozást, és a teljesség igénye nélkül megnéznénk, mi is pontosan a helyzet a nagy képregény kiadók háza táján. Elsőnek kezdjük a DC Comics-szal.
Azt mondták neki, hogy csukja be a szemét, mert meg fogják ölni. 1993 egyik hűvös estéjén Paul Dini hazafelé tart. A húszas éveiben járó férfi, aki éppen a nagysikerű Batman animációs sorozaton dolgozik, egy randevúról tart hazafelé, mikor feltűnik előtte két férfi. Elsőre csak viccelődnek vele, majd ütni kezdik. Bár az író azt hiszi, vége az életének, miután elveszik az értékeit, a két férfi brutálisan megverve, vérben fagyva, sokkos állapotban a földön hagyja őt. Ez inspirálja évek múlva, hogy megírja a történetét.
Az ma már csak a kisgyerekeknek meglepő, hogy a képregények nem csupán szuperhősökből, meg neccharisnyás igazságosztókból állnak. Arról nem is beszélve, hogy míg a mozifilmeseket lefoglalják a szuperhősök világa, addig a tévések könnyedén odanyúlnak a más jellegű alapanyagokhoz: Jó reggelt, Preacher vagy akár a Walking Dead. Sokszor az érettebb, komorabb történetek megkövetelik a tévére adaptálást, és a piacon van miből válogatni. Rendületlenül várjuk a kedvenceink adaptálását (rád nézek, Scalped és Y, The Last Man), de egyre több olyat lehet felfedezni, ahol az ember egy elégedett csettintés után ennyit mond: „Remélem megvették már a jogokat!”.
Mivel mindig mindennel le vagyok maradva, ezért még olyan képregényeket vizitelek, melyek tavalyról maradtak a listámon. Persze ez az egész már csak azért is nehéz, mert választék mindig van, és elég sok el is éri a csillagos ötös kategóriát. De melyek ezek? És melyek hullanak el? Lesz itt időutazás, krimi, én pedig apu ökölbe szorult keze vagyok…
Mostanában eléggé le vagyok maradva a képregényekkel, főleg azokkal, amelyek nem a két nagy kiadó csemetéi (Marvel, DC), szóval ideje volt felhoznom magam egy-két címből. Ezek bár futnak egy ideje, a blogon még nem volt szó róluk, és egy újszülöttnek minden vicc új, vagy miként tartja a mondás.
Kovács Milán neve sokak számára ismerősen csenghet képregényes körökben. Nem elég, hogy az ország egyik legnagyobb képregény gyűjteményével rendelkezik, egy ideje lelkesen támogat több fiatal és tehetséges írót/rajzolót, akik egy friss, ám egyre népszerűbb kiadó neve alatt adják ki újabb és újabb alkotásaikat. Hogy mi motiválta őket és miért vágtak bele ebbe a projektbe, a tovább után kiderül.
Nem akarom azzal a rettentően elcsépelt, de olykor nagyon is valóságos frázissal kezdeni a cikket, hogy vannak még olyan emberek, akik szerint a képregény gyerekeknek való. Úgy gondolom és remélem, hogy ha van ilyen ember, akkor kihaló félben lévő faj, és valószínűleg aki így gondolkozik, az nem olvassa ezt az írást. Pedig a Come Prima pontosan olyan képregény, ami kizárólag felnőtteknek való.
A kanadai Bryan Lee O’Malley képregénysorozata kult olvasmánynak számít, nem örvend világhírnévnek, de népes és elkötelezett a rajongótábora. Edgar Wright filmadaptációja sajnos megbukott az amerikai mozikban, de azóta, a DVD kiadásnak hála, szintén kult státusznak örvend. Mi teszi olyan népszerűvé Scott Pilgrim kivételes átlagéletét a 2000-es években élő huszonéves korosztálynak? Talán az, hogy épp rólunk szól, méghozzá rémisztően pontosan, hiába a játékos stilizáció? Mi ugyan nem küzdünk meg nap mint nap gonosz exekkel vagy nindzsákkal, de ahogy Scott Pilgrim megverekszik velük, mi ugyanúgy vesszük föl a harcot hétköznapjaink különleges mindennapi problémáival.
