Az írás címéből egyértelmű, hogy a harmadik részéhez érkeztünk annak a cikksorozatnak, amely a sorozatkészítőket helyezi középpontba. A korábbi ígérettel ellentétben most csak egy emberről lesz szó, aki viszont maximálisan megérdemli, hogy egyedül álljon a reflektorfényben. Ő nem más, mint komor arcú, dialóg írásban verhetetlen David Chase.
Azt hiszem nem csak a magam véleményét mondom el mikor azt írom, hogy mi gamerek már nagyon-nagyon vártuk a következő generációs Playstation konzol és a rá fejlesztett játékok bemutatkozását. Sok utalgatás, ködös infók és késlekedés után tagnap/ma éjszaka végre a Sony dobott némi koncot az áhítozó tömegnek a Future of Gaming közvetítés során. Ajh, és micsoda dolgokat láthattunk. Azt hiszem sokan még mindig az állainkat keressük valahol az alagsorban és már előre számolgatjuk a forintokat az elkövetkezendő két-három évre. Ha esetleg elszalasztottátok az eseményt, akkor az alábbi videóban Ti is megnézhetitek. De ha kicsit tovább görgettek, akkor elolvashatjátok rövid összefoglalómat az esemény fontosabb elemeiről.
A Days Gone és a Far Cry 5 után még mindig rá voltam hangolódva a világvége témára, így elővettem egy másik Playstation-nagyágyút a The Last of Us-t, annak is a jelenlegi generációra átírt, feljavított változatát. Szerintem ezt a játékot közel hét évvel a megjelenése után senkinek nem kell bemutatni. A Sony és a Naughty Dog klasszikusáról már minden gamer hallott és ha nem is játszott vele, a nevét és a köré épült kultuszt biztosan ismeri. Mire megjelent a játék, a santa monicai stúdióról már mindenki tudta, hogy fantasztikus játékokat képesek összehegeszteni, melyek a legkevésbé sem követik a piaci trendeket, hanem inkább az egyedi hangulatra, a megkapó történetre és a mély karakterekre építenek. Bevallom őszintén a The Last of Us Remastered most pörgött először a masinámon, így szinte teljesen új élmény volt. Alább olvashattok a tapasztalataimról.
Napjaink legnagyobb videojátékos trendje a nyílt világú játékok szórása a piacra. Az elmúlt 10 évben ez a műfaj vált az uralkodóvá, a játékok jelentős hányada már egy szabadon bejárható homokozóba van beleültetve, legyen szó szerepjátékról, lövöldéről, verekedős TPS-ről, vagy akár egy autós játékról, illetve ezek tetszőleges kombinációjáról. Egy nyílt térképpel manapság lassan mindent el lehet adni. És a kiadók mindent meg is tesznek, hogy eladják. Egymás hegyén-hátán jelennek meg a különböző szabad területen játszódó játékok, legalább ilyen különböző minőségben. Jelen írásban megpróbáltam összegyűjteni a 2000 óta megjelent legjobb 10 nyílt világú játékot. Be kell valljam, nem volt egyszerű feladat, hiszen a felsőházban is igen komoly címek sorakoznak.
A sorozat szerető ember manapság bőség zavarában szenved. Ennek következtében a Kritizátor csapatában is vannak, akik le vannak maradva. Hé! Talán geekek vagyunk, de életünk nekünk is van. Aztán beköszönnek olyan időszakok, mikor ráébredünk, hogy valahol még nem láttuk azt, mikor Bobby kilép a zuhany alól és gyorsan felhozzuk magunkat a Szomszédokból, hogy megtudjuk Vágási Feri belépett-e végre az internetbe vagy sem. Volt már erre példa, és ez a cikk is erről szól most.
„Az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy adnia ne kelljen valamit cserébe. Amit megszerzünk, azzal valami egyenértékűt elveszítünk. Ez az egyenértékűség elve, az alkímia legfőbb alapszabálya. Akkoriban még őszintén ezt tartottuk a világ első és egyetlen igazságának.”
Folytassuk cikksorozatunkat, amelyben a kreatív, tehetséges, sokoldalú szerzőket vesszük alapul, valamint a munkáikat, amelyek a popkultúra kiemelkedő képviselői. A cikksorozat első részét itt találjátok, amelyben a showrunner fogalma is tisztázásra került. A legutóbbi cikkel ellentétben most csak két emberről lesz szó. Az írásban spoilerek fordulnak elő!
2013-ban a Snowpiercerrel az egész világ megismerte Bong Joon-ho nevét. A dél-koreai direktor azóta elkészítette a Netflix-nek elkészítette Okja című filmjét, majd visszatért hazájába, hogy levezényelje az Élősködőket, amivel az Aranypálmát és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is kiérdemelte a rendező. A hét éves film érdekessége, hogy az 1982-es, francia Le Transperceneige című képregény adaptációja. A Netflix azonban gondolt egyet és úgy döntött, hogy lehúz még egy bőrt a sztoriról és Jennifer Connelly és Daveed Diggs főszereplésével sorozatot készítettek a posztapokaliptikus világban száguldó vonat lakosairól.
A kultfilm rovatot mi mással kezdenénk, mint egy igazi mindfuck filmmel, ami méltán lett több fiatal generációnak is a kedvence. Nyúljelmezbe öltözött ember, világvége, mellkasokból kijövő járatok, szerelem, de leginkább kamaszkor. Ez a Donnie Darko.
Mind tudjuk, hogy a videojátékok világa és a videojátékipar hatalmas szegmens, az emberek ideje, pénztárcája és szívük tárhelye pedig annál kisebb. Ennek következtében rengeteg olyan játék jelent és jelenik meg folyamatosan, amikben ott a potenciál, hogy sikeressé, klasszikussá váljanak, de valamiért ez mégsem sikerül nekik. Ennek egy elhibázott marketingkampány is lehet az oka, aminek következtében nem is hallanak eleget a játékról.
De előfordulhat az is, hogy a kiadó rosszul választja meg a megjelenési dátumot és épp olyan időszakban jön ki a játék, amikor az eladások nem pörögnek annyira. Ezúttal öt olyan játékot válogattam össze, amiknek minden esélyük és lehetőségük megvolt a naggyá válásra, de valamiért mégsem, vagy csak jóval megjelenésük után kapták meg azt az elismerést ami eredetileg is kijárhatott volna nekik.
