A Libellud kiadó játékait nagyon sokan szeretjük Magyarországon is. Olyan címek tartoznak hozzájuk, mint a mára már méltán klasszikussá vált Dixit, vagy az újabbak közül a természetközeli absztrakt családi csoda, a Harmónia. Szóval a bíztató háttér miatt lelkesen vártam az Időhurok kipróbálását is.
Május 4. a Star Wars-rajongók egyik legfontosabb ünnepe, ugyanis ilyenkor világszerte a messzi-messzi galaxis kerül mindennek a középpontjába. A „May the Fourth” szóviccből kinövő, mára már hivatalos Star Wars-nappá nyilvánított esemény a popkultúra egyik legnagyobb fandom ünnepévé vált, amelyet filmnézéssel, cosplayjel, maratonokkal és természetesen társasjátékozással is sokan megünnepelnek. A Star Wars világa utóbbi közegben is elképesztően erős felhozatallal rendelkezik. Illetve a Csillagok háborúja társasjátékok egyik legnagyobb erőssége, hogy szinte mindenki megtalálhatja közöttük a kedvencét.
A mai popkultúrában csak úgy nyüzsögnek a szuperhősök. Nincs ez másképp a társasjátékok terén sem. Cikkünk tárgya, az Eredettörténet (Origin Story) viszont legalább saját világ megteremtésével próbálkozik. Nézzük, a szuper erős öklök ütéseit hogyan tudja átalakítani kártyaütésekké!
A Ködszerzet (Mistborn) epikus fantasy regények sorozata, amit Brandon Sanderson amerikai író írt. A három könyvből álló sorozat első részét 2006-ban, az utolsót 2008-ban adták ki. Az eredeti trilógia egy olyan világban játszódik, ahol minden éjjel sűrű ködbe burkolózik a táj, ahol az égből nem eső, hanem hamu hullik. Az uralkodó birodalmában két nagyobb számú társadalmi csoport van: a szkák és a nemesek. A szkák elnyomott, szolga életet élnek és már el is felejtették, hogy milyen lehet másképp élni.
A mágiát jelen esetben allomanciának hívják és tökéletes (ál)tudományos alapokon nyugszik: a különböző hatalmakkal fémek ruházzák fel a személyt, mikor azok az egyén szervezetébe jutnak. Tíz, számunkra is ismert alapfémmel, valamint azok ötvözeteivel ismertet meg minket az első könyv (acél, vörösréz, bronz, vas, stb.), melyek az „égetés” nevű eljárás segítségével mozgósíthatóak és ruházzák fel az allomantát különleges képességekkel. Ebben a világban játszódik a Gémklub legújabb játéka a Ködszerzet: A pakliépítő játék, amely nem is akárhogyan ültette át eme univerzumot a társasjáték világába.
Az utóbbi évtizedben a társasjátékozás a reneszánszát éli, azonban kevés olyan cím akad, amely egyszerre tudott művészeti, mechanikai és piaci szempontból is maradandót alkotni. A 2016-ban megjelent Scythe pontosan egy ilyen játék, amely idén lett tíz éves, ennek apropóján pedig visszatekintenünk arra, mitől vált modern társasjátékipar klasszikusává.
Korábban már jó pár kellemes órát töltöttem el az Everdell társasjáték világában, így egy újabb Everdell-játék kipróbálása magától értetődőnek tűnt a számomra. Egyébként is a kétszemélyes játékok különösen közel állnak hozzám, ezért kíváncsi voltam, sikerül-e az Everdell Duónak felkerülnie a kedvenceim listájára.
Manapság a természetközeli, állatos, illetve ökoszisztémákkal foglalkozó társasjátékok egyértelműen leuralják a piacot (Amazónia, A Föld, Ark Nova, Cascadia). Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy újabbnál újabb darabok bukkannak fel a palettán. Ráadásul manapság kifejezetten divatos lett, hogy egy sikeresebb, társasjátéknak elkészül az úgymond „unokatestvére”, hogy még több játékost behúzzon az adott cím világában. Nem történt ez másképp a 2023-as Az erdő-vel sem, aminek tavaly futott be a spin-offja Az erdő – Dartmoor képében, ami Anglia mocsaras tájaira és faunájába kalauzolja el az arra kíváncsikat.
A társasjátékokon belül az ütésvivős kártyajátékok is a fénykorukat élik. Szinte havonta jön új cím, ami ezt a mechanikát használja. Ebből, illetve a társasjátékipar működéséből is adódik, hogy a Gyűrű Szövetsége sikere után természetesen megérkezett a folytatás is. Engem pedig Mória összes orkja sem tarthatott volna vissza a kipróbálásától.
Manapság kifejezetten divatos lett, hogy egy sikeresebb, komplexebb társasjátéknak elkészül az úgymond „kistestvére”: egy egyszerűsített, gyorsabb, könnyebben tanulható változata, ami ugyanarra a tematikára épül, viszont a „nagy testvérrel” ellentétben már a szélesebb közönség is képes befogadni. Elég csak olyan címekre gondolni, mint a A Mars terraformálása: Árész-expedíció, ami a nagy alapjáték motorépítését sűrítette be egy kártyás formába,vagy a Brass: Birmingham után érkező Brass: Lancashire lightabb alternatívái, vagy éppen a War of the Ring: Second Edition társasjáték monumentális játékélményét kártyaváltozatban prezentáló a Gyűrűháború – A kártyajáték. A trend érthető: nem mindenki akar három órát ülni egy asztalnál, szabálykönyvet bújva és ikonokat értelmezve, viszont a tematika, a vizuális stílus és az alapmechanikák sokakat vonzanak. A kiadók így egyre gyakrabban próbálják meg „lefordítani” a nagy sikereket egy barátságosabb nyelvre. A Menedék pontosan ebbe a csoportba tartozik bele. Természetesen a kérdés egyből feltehető: vajon a Menedék valóban egy jól sikerült, önálló kistestvér, vagy inkább csak egy lebutított mellékszál azok számára, akik nem mernek belevágni az Ark Nova komplex világába?
