A társasjátékokon belül az ütésvivős kártyajátékok is a fénykorukat élik. Szinte havonta jön új cím, ami ezt a mechanikát használja. Ebből, illetve a társasjátékipar működéséből is adódik, hogy a Gyűrű Szövetsége sikere után természetesen megérkezett a folytatás is. Engem pedig Mória összes orkja sem tarthatott volna vissza a kipróbálásától.
Manapság kifejezetten divatos lett, hogy egy sikeresebb, komplexebb társasjátéknak elkészül az úgymond „kistestvére”: egy egyszerűsített, gyorsabb, könnyebben tanulható változata, ami ugyanarra a tematikára épül, viszont a „nagy testvérrel” ellentétben már a szélesebb közönség is képes befogadni. Elég csak olyan címekre gondolni, mint a A Mars terraformálása: Árész-expedíció, ami a nagy alapjáték motorépítését sűrítette be egy kártyás formába,vagy a Brass: Birmingham után érkező Brass: Lancashire lightabb alternatívái, vagy éppen a War of the Ring: Second Edition társasjáték monumentális játékélményét kártyaváltozatban prezentáló a Gyűrűháború – A kártyajáték. A trend érthető: nem mindenki akar három órát ülni egy asztalnál, szabálykönyvet bújva és ikonokat értelmezve, viszont a tematika, a vizuális stílus és az alapmechanikák sokakat vonzanak. A kiadók így egyre gyakrabban próbálják meg „lefordítani” a nagy sikereket egy barátságosabb nyelvre. A Menedék pontosan ebbe a csoportba tartozik bele. Természetesen a kérdés egyből feltehető: vajon a Menedék valóban egy jól sikerült, önálló kistestvér, vagy inkább csak egy lebutított mellékszál azok számára, akik nem mernek belevágni az Ark Nova komplex világába?
A Kóborló Karaván Ryan Laukat legújabb, 2025 végén magyarul megjelent társasjátéka. A készítő Szunnyadó Istenek című korábbi játéka miatt nagy érdeklődéssel vártam az újabb alkotását is. A Szunnyadó Istenek és a Kóborló Karaván persze dobozméretet és játékidőt tekintve is más kaliber, de Laukat fantáziája és igényessége okot adtak az optimizmusra az új megjelenéssel kapcsolatban is.
Túl az ünnepeken, illetve előttünk a szilveszter, ilyenkor pedig előkerülnek a társasjátékok, köztük a Monopoly is. Ami mai napig az egyik legnépszerűbb játék a világon, így hazánkban is, annak ellenére, hogy jócskán eljárt felette az idő. Azonban rengeteg remek lehetőség akad, ami kiváló választás lehet ha hasonló témakörben gondolkodunk. Nagy pazarlás rossz játékra költeni a rászánt időt. Miért vegyünk szemetet, ha kevesebbért kaphatunk aranyat?
Idén is eljött az a pillanat, amikor döntenünk kell: mit teszünk a fa alá. Így hát összegyűjtöttünk tíz társasjátékot, amelyek nem csak megérik az árukat, hanem több karácsonyi kör erejéig is lekötik a családot.
A Társasjátékok Ünnepe idén is összehozta az egyre gyarapodó játékos közönséget, amelyet most Papp László Budapest Sportarénában rendeztek meg. A rendezvény mára már stabil pontjává vált a hazai társasjátékos közösség életében, ugyanakkor minden évben ad bőven témát a szervezés, a környezet és a játékkínálat tekintetében.
Brett Gilbert és Matthew Dunstan neve ismerősen csenghet azok számára, akik otthon vannak az euró-stratégia játékok műfajában. A korábbi munkáikban inkább a moduláris elemek, illetve a pontgyűjtés álltak a középpontban, a különféle akciók kombinálásával. A fák népe ezekkel szemben kicsit finomabb, líraibb, melynek a témájában természet központosság áll, miközben nem próbáltak meg a korábbi játékaik mechanizmusát, valamint komplexitását beleerőltetni ezen alkotásukba.
A társasjátékokról legtöbbször baráti összejövetelek jutnak eszünkbe, pedig egyre több olyan cím jelenik meg, amely kifejezetten egyedül is izgalmas élményt nyújt. Az alábbiakban hét játékot ajánlunk, amelyek változatos világokba kalauzolnak, és egyedül is remek kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak.
Itt az ősz, a bekuckózás időszakkal, ilyenkor jön el az a pár hónap, amikor a forró tea, a puha takaró mellett a Roxfort világába való menekülés a legjobb kombináció. Ennek apropójából elővettük az elmúlt évek egyik legjobb Harry Potter-társasjátékát, a Roxforti csatát, amelyet családdal, barátokkal, kezdő és haladó játékosokkal egyaránt érdemes kipróbálni.
Kevés társasjáték tudott akkora hatást gyakorolni a modern játékvilágra, mint Matt Leacock 2008-as klasszikusa, a Pandemic, amellyel útjára indította a kooperatív játékok egy új csoportját, ahol nem egymás ellen, hanem együtt, a játékkal szemben kell boldogulnunk. Mára már eljutottunk oda, hogy a Pandemic nem csupán egy játék, hanem egy külön kategória, rendszer a társasjátékok világán belül, amelyre különböző témákat húznak fel: történelmi (Iberia, Róma bukása), fantasy vagy sci-fi (Cthulhu, Warcraft, Star Wars), illetve leegyszerűsített családi változatok (Hot Zone). Ironikus módon a Pandemic maga egy korábbi kooperatív játék, Reiner Knizia The Lord of the Rings-e alapján született, ami Tolkien regényeit dolgozta fel. Most pedig, amikor A Gyűrűk Ura társasjátékok a reneszánszukat élik, megjelent a Pandemic és A Gyűrűk Ura szerelemgyereke, A Gyűrűk Ura – A Szövetség útja, hogy a kör bezáruljon általa. Ennek apropóján mi is nekivágtunk a játéknak, hogy különböző küldetéseken keresztül újraéljük Frodóék kalandjait a Megyétől egészen a Végzet Hegyéig.
