Az iskolakezdéshez kapcsolódó társasjátékos cikksorozatunkban korábban már megnéztük, milyen játékokat lehet bevinni a nyelvi és a történelemórákra. Most azonban egy olyan óra következik, ahol elsőre talán még természetesebbnek tűnik elővenni egy társasjátékot: az osztályfőnöki. Itt ugyanis nem feltétlenül egy konkrét tananyagot szeretnénk játékosabbá tenni, hanem magával az osztállyal foglalkozunk.

Egy osztályfőnöki órának rengeteg feladata lehet. Közösséget építünk, konfliktusokat próbálunk kezelni, beszélünk önismeretről, kommunikációról, együttműködésről, vagy egyszerűen csak megpróbáljuk elérni, hogy az egymás mellett ülő diákok egy kicsit jobban megismerjék egymást. Ehhez pedig a társasjáték különösen jó eszköz lehet, hiszen olyan helyzeteket teremt, amelyekben beszélni, dönteni, figyelni vagy éppen együttműködni kell.

Éppen ezért az alábbi öt játékot sem egyszerűen azért választottuk, mert könnyen elővehetők egy lyukas negyvenöt percben. Mindegyik alkalmas arra, hogy egy-egy osztályfőnöki témát elindítson, és talán éppen az a legjobb bennük, ha egy ponton már nincs is szükség magára a játékra.

Igen? – mennyire ismerjük valójában egymást?

Egy osztályban könnyű abba az illúzióba kerülni, hogy mindenki ismer mindenkit. Különösen akkor, ha a diákok már évek óta együtt vannak. Tudjuk, ki kivel barátkozik, ki szeret beszélni, ki az, aki inkább háttérbe húzódik, és idővel még azt is hajlamosak vagyunk előre eldönteni, hogy a másik mit gondol bizonyos dolgokról. Az Igen? éppen ezt tudja nagyon gyorsan felborítani. A játék különböző kérdéseket tesz fel, amelyekre a játékosoknak állást kell foglalniuk. A szabályok egyszerűek, így nem kell az osztályfőnöki óra felét magyarázattal tölteni, a kérdésekből viszont nagyon könnyen valódi beszélgetés alakulhat ki.

Pedagógiai szempontból ugyanis nem feltétlenül maga az igen vagy a nem az érdekes. Sokkal inkább az, hogy miért azt válaszoltuk. Ha egy kérdésnél látványosan megoszlik az osztály, érdemes egy pillanatra megállítani a játékot. Miért gondoljátok így? Meglepett benneteket, hogy valaki mást választott? Meg tudjátok érteni a másik érveit akkor is, ha nem értetek vele egyet? Egy egyszerű kérdésből így könnyen lehet beszélgetés barátságról, iskoláról, kapcsolatokról, döntésekről vagy akár olyan hétköznapi dolgokról, amelyekről egyébként soha nem jutna eszünkbe beszélni az osztályban. Arra azonban érdemes ügyelni, hogy személyesebb kérdéseknél mindig legyen lehetőség passzolni. A cél nem az, hogy bárkiből olyan választ préseljünk ki, amelyet nem szeretne megosztani.

Órai kapcsolódás: ismerkedés, közösségépítés, önismeret, véleményalkotás, egymás megismerése.

Fejleszt: kommunikáció, önreflexió, empátia, vélemény megfogalmazása, mások álláspontjának elfogadása.

Color Code – biztos, hogy ugyanazt értjük egymás szavain?

Kommunikálni mindenki tud. Legalábbis egészen addig könnyű ezt gondolni, amíg ki nem derül, hogy amit mi teljesen egyértelműnek hittünk, abból a másik ember valami egészen mást értett. A Color Code éppen ezért lehet érdekes egy osztályfőnöki órán. A játék során folyamatosan megpróbáljuk értelmezni a másik jelzéseit, miközben nekünk is úgy kell információt átadnunk, hogy abból a többiek lehetőleg ugyanarra következtessenek, amire mi gondoltunk.Játék közben pedig nagyon gyorsan kiderül, mennyire különböző asszociációink lehetnek. Ami valakinek teljesen egyértelmű utalás, az a másiknak semmit sem jelent. Ami szerintünk tökéletes segítség volt, arról kiderülhet, hogy a többiek teljesen más irányba indultak el miatta.

Osztályfőnöki órán éppen ezt érdemes továbbvinni. Miért értettük félre egymást? Miért hittük azt, hogy valami egyértelmű? És vajon ugyanez hányszor történik meg velünk egy hétköznapi beszélgetésben vagy éppen az osztály közös csoport chatjében?

A játék így nagyon egyszerű módon mutathatja meg, hogy a kommunikáció nem ér véget ott, hogy kimondtunk valamit. Az üzenetet a másik félnek még értelmeznie is kell – és a kettő korántsem mindig ugyanaz.

Órai kapcsolódás: kommunikáció, félreértések, konfliktuskezelés, egymás megértése.

Fejleszt: kommunikációs készség, asszociáció, perspektívaváltás, egymásra figyelés, önreflexió.

Szabad válaszok – amikor végre nincs jó megfejtés

Az iskola világában a diákok folyamatosan helyes válaszokat keresnek. Egy kérdés elhangzásakor szinte automatikusan azt próbálják kitalálni, vajon milyen választ szeretne hallani a tanár. Egy osztályfőnöki órán azonban éppen az lehet érdekes, ha néha olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre nincs megoldókulcs. A Szabad válaszok ebben lehet igazán jó segítség. A játék különböző témák és kérdések segítségével készteti a játékosokat arra, hogy saját válaszokat fogalmazzanak meg, amelyekből aztán könnyen vita vagy beszélgetés alakulhat ki. És itt válik igazán érdekessé osztályfőnöki órán. Nem az számít, hogy ki találta el a helyes választ, hanem az, hogy ugyanarról a kérdésről hányféleképpen gondolkodunk. Mit jelent számunkra a siker? Mitől lesz valaki jó barát? Milyen tulajdonságot értékelünk leginkább másokban? Mit változtatnánk meg az iskolában, ha rajtunk múlna?

Egy-egy jól sikerült kérdésnél pedig az sem baj, ha maga a játék félbeszakad. Ha tíz-húsz perces beszélgetés alakul ki belőle, akkor tulajdonképpen pontosan azt érte el, amiért elővettük.

Különösen érdekes lehet olyan osztályban, ahol a diákok már régóta ismerik egymást. Sokszor ugyanis ilyenkor derül ki, hogy bár naponta órákat töltünk együtt, egymás véleményéről, értékrendjéről vagy gondolkodásáról valójában meglepően keveset tudunk.

Órai kapcsolódás: önismeret, értékrend, közösségépítés, véleménykülönbségek, vita.

Fejleszt: önkifejezés, érvelés, aktív hallgatás, tolerancia, kritikai gondolkodás.

Dixit – amikor egy kép többet mond helyettünk

A Dixit valószínűleg az egyik legkézenfekvőbb társasjáték, ha kommunikációról, asszociációkról vagy egymás gondolkodásának megértéséről van szó. Az eredeti játékban a mesélő egy képkártyájához kapcsolódó utalást mond, a többiek pedig megpróbálnak saját lapjaik közül olyat választani, amely szintén illeszkedhet hozzá. Osztályfőnöki órán azonban még magát a szabályrendszert sem feltétlenül kell használnunk. Elég lehet kirakni az asztalokra húsz-harminc képet, és feltenni egy kérdést.

Melyik kép mutatja meg legjobban, hogyan érzed magad most az osztályban? Melyik jelenti számodra a stresszt? Melyik kép ábrázolja szerinted a jó közösséget? Melyiket választanád arra, hogy milyen szeretnéd, ha az osztályunk lenne az év végére? Ezeket a kérdéseket természetesen szóban is feltehetnénk, a képek azonban adnak egy kapaszkodót. Nem kell rögtön azt mondani, hogy „kívülállónak érzem magam” vagy „jól érzem magam ebben a közösségben”. Először csak választani kell egy lapot, utána pedig mindenki maga döntheti el, mennyit szeretne elmondani arról, miért éppen azt választotta.

Éppen ezért a Dixit különösen jól működhet tanév elején vagy végén, egy közösséget érintő konfliktus után, de akár egy egyszerű hangulatfelmérésként is. Arra azonban fontos ügyelni, hogy ne akarjuk megfejteni a másik választását. Ha valaki egy sötét, furcsa képet választ, abból nem kell azonnal messzemenő következtetéseket levonni. Sokkal egyszerűbb megkérdezni: miért pont ezt választottad? Aztán meghallgatni a választ.

Órai kapcsolódás: önismeret, érzelmek, osztályközösség, konfliktusok, tanévértékelés, jövőkép.

Fejleszt: önreflexió, érzelmek megfogalmazása, asszociáció, empátia, aktív hallgatás.

Just One – most tényleg egy csapat vagyunk

A Just One egy rendkívül egyszerű kooperatív partijáték. Egy játékosnak ki kell találnia egy szót, amelyet a többiek látnak, ő azonban nem. A csapat minden tagja egyetlen szavas segítséget ír számára, mielőtt azonban ezeket megmutatnánk, az azonos tippeket ki kell venni a játékból. És ez az apró szabály teszi az egészet igazán érdekessé. Nem elég ugyanis jó segítséget adni. Arra is gondolnunk kell, vajon mit írhatnak a többiek. Ha túl egyértelmű szót választunk, jó eséllyel másnak is eszébe jut, és mindkettő kiesik. Ha viszont túlságosan messzire megyünk az asszociációval, lehet, hogy a találgató nem fogja érteni.Vagyis folyamatosan a többiek fejével is gondolkodnunk kell.

Osztályfőnöki órán azonban van egy ennél is fontosabb tulajdonsága: a Just One kooperatív. Nincsenek egymással versengő játékosok. Ha sikerül kitalálni a szót, együtt szereztünk pontot. Ha nem sikerül, együtt veszítettük el. Ez különösen érdekes lehet egy olyan közegben, ahol a diákokat egyébként folyamatosan értékeljük, összehasonlítjuk és különböző teljesítményhelyzetekbe helyezzük. Itt viszont senki nem tud egyedül nyerni.A játék után pedig érdemes megbeszélni, melyik segítség működött jól, melyik nem, mikor gondolkodtunk ugyanúgy, és mikor sikerült valakinek olyan asszociációt találnia, amely senki másnak nem jutott eszébe. Egy néhány perces partijátékból így könnyen lehet beszélgetés arról, hogyan működik egy csapat, és mit jelent valójában együtt dolgozni.

Órai kapcsolódás: együttműködés, csapatépítés, kommunikáció, közös problémamegoldás.

Fejleszt: kooperáció, asszociáció, kommunikáció, perspektívaváltás, csoportban való gondolkodás.

Köszönjük a szakmai segítséget!

A cikk elkészítésében szakmai segítséget nyújtott Ozorai Ágnes, a Kisképző könyvtáros,- és angoltanára, az Osztályfőnökök Munkaközösségének vezetője, szakvizsgázott mentorpedagógus.

Köszönjük, hogy tapasztalataival és pedagógiai szempontjaival segítette a válogatást!