A Pandemic társas mára már hatalmas franchise-zá nőte ki magát, aminek következtében számtalan kiegészítőt (A labor), újragondolást (Bevetésre készen, Ibéria) és spin-off-t (Legacy) élt meg a széria. Mivel nem régiben került bemutatásra a mozikban Ridley Scott legújabb filmje a Gladiátor II, így azt gondoltuk, hogy célszerű lenne megvizsgálnunk közelebbről a Pandemic: Róma bukása című társast, és megnézni mit is adtak nekünk a rómaiak.
Ha valamiért igazán nincs oka panaszra a horror műfaj elkötelezett rajongóinak, az az elmúlt évek roppant széles spektrumon mozgó, nem mellesleg pedig többségében kifejezetten jól sikerült horrorfilm választéka, ahol szinte már mindenki megkapta azt az egy horrort, ami után napokig azon kattogott, vajon mit is látott valójában. A Hang nélkül és a kevésbé jól sikerült 65 mögött álló Scott Beck és Brian Woods író párosa, a Hugh Grant nevével fémjelzett Eretnekkel pontosan valami ilyesmit szeretett volna letenni az asztalra, amely nagyobb részt sikerült is nekik, bár néhány helyen azért jobban jártak volna, ha követik a kevesebb, néha több elvét.
Merész húzás volt a Warner Bros. Discovery részéről, hogy nem sokkal az első Dűne film kirobbanó sikere után, az akkor kötelezőnek mondható folytatás berendelése mellett máris univerzum építésre adták a fejüket, hiszen a Frank Herbert által megteremtett Dűne világa bőven tartogat még olyan elmesélésre történeteket, amelyek a nagy vászonra vagy épp a televíziók képernyőjére egyaránt érdemesek.
(tovább…)A Pingvin fantasztikusan sikerült pilot epizódja után erős volt a gyanúm, hogy Matt Reeves-ék itt még csak itt még csak apró ízelítőt adtak nekünk az általuk megálmodott lassan önmagát felemésztő Gothamből, ahol a bűnözés sohasem egy választott életút volt, hanem sokkal inkább az egyetlen lehetséges kiút egy jobb életre. A korrupció és a szervezett bűnözés mocskától bűzlő metropoliszban a többség csak a túlélésért küzd, azonban vannak, akik ennél többre vágynak, mert úgy hiszik, az ő helyük valahol máshol van, mint ahová a sors elrendelte őket.
Sok évvel ezelőtt egy titokzatos búzatáblán egy római harcos simította végig a kezét, és ezzel útjára indult minden idők egyik legnagyobb történelmi kalandfilmje, a Gladiátor. Ridley Scott eposzának hőse, Maximus azonban sírba szállt, és úgy tűnt ezzel az esetleges folytatás lehetősége is. Ám a brit rendezőlegenda máshogy gondolkodott és végül hosszas küzdelem és számos zsákutca után végül elkészült a Gladiátor II. De minek?
Az idei év sem érhet úgy véget, hogy nem mutatkozott be egy új Call of Duty rész a nagy közönség előtt. Most a Treyarch kapta kézhez a nagy múltú franchise stafétabotját. A fejlesztőcsapat a szérián belül a Black Ops alcímet viselő sorozatával vált meghatározóvá. A legújabb felvonás ezt az univerzumot bővíti tovább egy hatodik résszel. Fontos megemlíteni, hogy ez az első olyan rész a játék széria történetében, ami megjelenés napján elérhető az Xbox Game Pass Ultimate előfizetés keretein belül PC-re és Xbox konzolokra jelenállás szerint átszámítva havi ötezer-négyszázkilencven forint fejében. Most mindenki elmondhat egy imát a Phil Spencer mini oltára előtt. A formális információ átadás után viszont nézzük miként sikerült a játék kampány módja.
Mindig örülök ha valaki a figyelmembe ajánl egy adott művet. Legyen szó bármelyik rovatunkról, még ennyi év után is gyermeki lelkesedéssel tudok örülni egy film, sorozat vagy jelen esetben egy képregény ajánlásnak. Ezúttal az 5Panels-től kerestek meg, hogy küldenének pár finomságot egy-egy kritika fejében. Én pedig egy ismerős (az Idols-t is rajzoló Brazil) segítségével nem is olyan régen végre megkaparinthattam az említett köteteket. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a Hermann esetében a sztori a középkorban játszódik, ugyanis egy jó történelmi témával mindig le lehet venni a lábamról.
A filmipar valamiért késztetést érez arra, hogy minden évben kihozzon valamilyen nagyszabásúnak szánt Télapós filmet. Emiatt viszont Télapó figurája egy másik olyan karakter, amivel szinte már mindent is megcsináltak. De így konkrétan tényleg mindent és mindenhogyan. Legutóbb például valamiért egy kiégett és életunt alkoholistát csináltak belőle, aki bizonyára látta a John Wick filmeket és kedve támadt utánozni a benne látottakat és ebből lett a Vérapó című film. Idén viszont feltehetően már egy jóval családbarátabb megközelítést szerettek volna kihozni. Azonban elirigyelve a szuperhősfilmek sikerét ezúttal Télapó kapott egy afféle Marveles megközelítést, az így létrejött alkotást pedig elkeresztelték Red One-nak, ami idehaza A hullahó akció címen került be a mozikba. Egyébként funfact, hogy amúgy tényleg van egy olyan képregény, amiben Télapó valóban egy szuperhős. Na de akkor vissza a filmre.
A méltán híres videójáték sorozatot talán senkinek sem kell bemutatni. 2005-ös indulásával megannyi embert vonzott be egyedi humorával és lebilincselő történeteivel a Yakuza, későbbiekben pedig Like a Dragon sorozat. A gamerek körében megosztó címmé vált, hiszen míg egyesek imádják, mások furcsának találják. Hogy hogyan is sikerült ezt a számomra remekműnek titulált sorozatot konzolról a képernyőre vinni, ebből a kritikából kiderül.
„Az Ellenség kész a harcra. Összegyűjtötte erejét: orkokat és embereket, haradi légiókat délről és kalózokat a partvidékről. Mind válaszolnak Mordor szavára.„
A Gyűrűk Ura világa nem csupán a könyvek és a mozgóképes alkotások birodalmát hódította meg, hanem a videójátékok és társasjátékok univerzuma is. Az utóbbi esetében kijelenthető, hogy a téma újra a reneszánszát éli napjainkban, hiszen számos új és nagyszerű társasjáték jelenik meg, amelyek elkalauzolnak minket Középfölde varázslatos világába (például A Gyűrűháború: A kártyajáték, Utazások Középföldén). Most pedig megérkezett Antoine Bauza és Bruno Cathala gondozásában a 7 Csoda Párbaj áttematizált A Gyűrűk Ura spin-offja, A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért. A Gémklubnak hála, akár magyarul is neki vághatunk Középfölde megmentésének vagy akár leigázásának.
