Minden idők legjobb apukája (legalábbis istenek körében) a 2018-as God of War gyereknevelési tanácsai után tininevelési tanácsadásba vágja a fejszéjét. Az új részben immár kamasz fiával kell szembenézniük Ragnarökkel és a vele járó fenyegetésekkel. Fussuk át spoilermentesen hogyan is sikerül a dolog!

A múlt kísértetei

A Ragnarök tehát a 2018-as God of War közvetlen folytatása, amivel ha még nem volt dolga valakinek, tessék félretenni ezt a cikket és irány kijátszani mielőtt tovább olvassa! A makacsok kedvéért azért igyekszek az elsőből is minimálisan spoilerezni.

Az előző rész eseményeit követően beköszöntött a Fimbulwinter (Fimbul tél) ami a Ragnarök eljövetelének biztos jele. A két rész között eltelt pár év, ezalatt Atreus (‘boy’) a tinédzser éveibe cseppent és megállíthatatlanul próbálja keresni a helyét a világban, megfelelni a felé vetett elvárásoknak és egyben megteremteni a saját történetét, végzetét. Mindeközben Kratos igyekszik felkészíteni őt az elkövetkező időkre amennyire csak lehet, mert ezek az események felhívták Odin figyelmét is, aki mindenáron el akarja kerülni a Ragnarökkori halálát.

Ebben a részben tehát minden eddig megismert karakter és történetszál folytatása és elvarrása van terítéken (nem titkolták, hogy ez az utolsó skandináv mitológiai rész). Végre bejárhatjuk az összes világot a történet folyamán és választ kaphatunk az első rész által felvetett megannyi kérdésünk túlnyomó részére.

Játékmenet és fejlesztések

Nem lenne szép dolog letudni a történeten kívüli aspektusokat azzal, hogy olyan mint az előző, csak jobb, pedig nagyságrendileg ez a helyzet. Szinte mindenben a korábbi részre épít, a harcrendszert egy az egyben meghagyták – talán az elején a blokkolást neccesebbnek éreztem, de lehet csak rosszul emlékszek. Azon kívül, hogy a felszerelést újra össze kell szedni, mert Kratos a saját szavaival élve a régieket „elhasználta”, pár képesség lecserélésén kívül csak új eszközöket adott az arzenálunkba amivel szétcsaphatunk ellenfeleink között. Írásban szerintem felesleges szócséplés lenne a harcrendszert megpróbálni bemutatni, pár másodperc trailer videó jobb képet nyújt, mint annyi mondat ami egy kritikában egészséges.

Hasonlóképp fejlesztették tovább a rejtvényekhez használt elemeket, a korábban megszokott elemeket további funkciókkal bővítették és komplex, több rétegű feladványokkal kell megbirkóznunk, ha tovább akarunk menni a sztoriban, vagy el akarunk érni valami gyűjteni valót. A rejtvények kapcsán merül fel talán az egyetlen, apró panaszom a játékkal kapcsolatban, mégpedig az, hogy túl hamar kezd el próbálni segíteni a rejtvények megoldásában – van, hogy még oda se értem rendesen, mert keresgéltem rejtett ládákat, dolgokat – talán a jövőben érkezik egy opció ennek a lassítására. A gyűjteni valók viszont továbbra is érdekesek és az első részben esetleg feleslegesnek tűnő gyűjthető dolgok is kaptak extra törődést a folytatásban, úgyhogy akinek tetszik a világ és a történet, érdemes kimaxolni a játékot.

Végül pedig egy tipp: jól ütemezi a játék a felfedezések, mellékküldetések feloldását, hozzáférhetőségét, de ne keressetek rá, hogy mi az a még felfedezetlen cél amit mutat a térkép, nehogy spoilerekbe fussatok.

Ami igazán naggyá teszi

Habár a játékmenet, harcrendszer, rejtvények, világ, grafika, hangzás (effektek és zene) mind bőven elég lenne egy király játékhoz, ami igazán naggyá teszi a Ragnarököt, az a történet és a történetmesélés.

Spoilermentesen persze, de egyszerűen eszméletlen mennyi szeretet és következetesség van ennek a játéknak a sztorijában. A címben persze humorosan adtam elő, de Ragnarök történetében olyan sok érzelmekkel teli esemény van, hogy mindenkinek ajánlom, hogy legyen a közelben zsebkendő. A családtól, a barátságon/testvériességen át az önelfogadásig kábé mindent érint és nehezen tudom elképzelni, hogy valakit teljesen hidegen hagyna minden ami a játékban van.

A történet eszméletlenül intelligensen, következetesen van felépítve, jó tempóval és rengeteg érdekes elemmel. A fontos karakterek egytől egyik megalapozottak, jellemükben hűek magukhoz, – nem lépnek ki a szerepeikből -, fontos jellemvonásaik vannak és a karakterfejlődéseik ezeknek a fényében még inkább kiemelkednek. A God of War játékokhoz hűen a mitológiai karakterek kellemesen át vannak értelmezve és mind a karakterek, mind az események esetlegesen eltérnek a korábbi ismereteinken alapuló elvárásainktól. Ezeket az elvárásainkat pedig a lehető legütőképesebben forgatják fel, de mindig tiszteletteljesen és sosem rosszindulatúan. Hogy milyen jól felismerik a készítők a játékosok elvárásait az sokszor egyértelművé válik, amikor egy karakter szóba hozza amit éppen gondolunk. Mindezt az elképesztő animációk és a fantasztikus zenei aláfestés még magasabb szintre emeli.

Végszó

A God of War Ragnarök egy ékes példa (mondhatni mestermű), ami a legújabb elem a listán amit hozzá lehet vágni sznobokhoz, akik szerint a videojátékok nem művészeti értékek. Simán megérdemli az összes elvitt The Game Awards-os díjat (szerintem a game of the year is neki járt volna, de nem tartom mindenek felett a véleményüket, esetleg a zenét megkaphatta volna a Forbidden West) és ha választani kéne egy médiumot ami neveljen egy gyereket, könnyen lehet, hogy erre esne a választásom, hiába (18+)-os. Komolyra fordítva a szót, tényleg szívből ajánlom a Ragnarököt, – természetesen a 2018-as God of War kijátszása után, – és a végére szeretném elismerésemet kifejezni a rajongóbázis felé is, akik az előzmény enyhe elspoilerezéséhez képest a mai napig meglepő módon spoilermentesen tartják a social médiát.