Film

Harsány és túlfűtött neo-noir nosztalgia – Kivérző szerelem kritika

Az A24 továbbra is remek érzékkel forgalmaz a hagyományos műfaji kereteket, sablonokat áthágó, variáló, azokhoz újszerű látásmóddal nyúló alkotásokat. A horrordráma Saint Maud után a stúdióval ismét együtt dolgozó Rose Glass új filmje egy igazi pörgős, szórakoztató ámokfutás, amiben minden megvan, ami egy kortárs neo noirhoz szükséges. Kultfimnek szánták, és minden bizonnyal idővel meg is találja a saját közönségét. Mégis rétegfilmebb az A24 szokásos rétegfilmjeinél is.

(tovább…)
Egyéb

„Kurosawa lovagjain” át Tom Cruise harcossá válásáig – Szamurájfilmek – Kritikus Töri 6.

A „Kelet lovagjai” a szamurájok régóta megmozgatják a filmesek képzeletét. Harci tudásuk és elveik tiszteletet ébresztenek bennünk, de egyben olyan mai szemmel különös szokásaik, mint például a rituális öngyilkosság. Mostani adásunkban szamurájfilmeket vizsgálunk meg a történelmi hitelesség szemüvegén keresztül. A hét mesterlövész, A sógun című regény feldolgozásai, A szürkület harcosa vagy Az utolsó szamuráj méltán nyerték el a nézők kegyeit, de pontosan adják vissza a mára letűnt feudális Japán viszonyait?

(tovább…)
Animáció

Digimonoktól az akrobatikus focistákig – Gyerekkorunk kedvenc meséi #2

Ígéretemhez hűen folytatom a Gyerekkorunk kedvenc meséi cikksorozatomat. Az utóbbi, közel két hónapban ugyanis olyan jótékony hatással van a mindennapjaimra a nosztalgia, hogy idén gyereknap során úgy döntöttem, elindítom ezt a több éve érlelgetett ötletemet. Az, hogy jelenleg kik vagyunk, ugyanis főleg a gyerekkorunkban gyökerezik. Az akkori élmények, történetek és konkrétan minden, ami akkor történt velünk alkotják azt, akik a jelenben vagyunk. Ezúttal újabb öt kedvencemet hoztam el, hogy a következő hónap utolsó vasárnapján már áttérjek kollégáim kedvenceire.

(tovább…)
Társasjáték

Egy társas mind felett – War of the Ring (second edition) ajánló

Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,

Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,

Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.”

Valószínűleg minden fantasy rajongó ember találkozott már valamilyen formában a fenti idézettel, vagy a könyvek lapjain, vagy pedig a mozik vásznain. Azonban A Gyűrűk Ura világa nem csak a könyvek és a mozgóképes alkotások világát hódította meg, hanem a videójátékok és társasjátékok univerzumát is.

(tovább…)
Könyv

Ahol a part szakad – Aurora Lewis Turner: Lloyd, a belső szörnyeteg tabumentes kritika

Bevallom amikor annak idején elhatároztam, hogy bizonyos cikkeimnél bevezetem ezt az úgynevezett tabumentes jelzőt, nem hittem volna hogy ezt majd ennyiszer és ilyen sűrűn fogom majd alkalmazni. A tabumentes jelzőt általában olyan alkotások esetében szoktam használni, amelyek valamilyen szexuális jellegű tartalommal rendelkeznek. Illetve ha valamilyen társadalmilag érzékeny dologgal foglalkoznak. Ezért lett például tabumentes cikk A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi és az új Kishableány film is.

Természetesen az ilyen tabumentes cikkeknél mindig sokkal szabadabban fogalmazok, mint amúgy, így ezekben a cikkekben sok olyan kifejezés található, ami egyesek számára esetleg visszatetszést válthat ki. Szóval mindenki tudhatja, hogy mire számítson. Bevallom sokat gondolkoztam azon, hogy miként kezdjek neki ennek a cikknek. Ugyanis a jelenlegi írás alanyául szolgáló alkotás, nevezetesen a Lloyd, a belső szörnyeteg, amire a továbbiakban csak, mint Lloyd fogok hivatkozni, olyan dolgokat tartalmaz, amik úgy érzem ismét megérdemlik azt a bizonyos tabumentes jelzőt.

(tovább…)
Társasjáték

Építsünk csodákat kártyákból – 7 Csoda (első kiadás) ajánló

Több, mint tizennégy évvel ezelőtt robbant be Antoine Bauza alkotása a 7 Csoda társasjátékok piacára, amivel aztán Bauza egy életre beírta magát a társasjátékok történelemkönyvébe. Ugyanis a játéka gyors, szórakoztató, illetve könnyen tanulható, ráadásul remek marketinget épített köré. Na, de lássuk milyen is maga a játék!

Forrás: tarsasozz.blog
(tovább…)
Játék

Napsütés, tengerpart, dohány…és forradalom – Far Cry 6 kritika (PC)

A Far Cry a Ubisoft egyik legrégebben futó, jelenleg is folyamatosan aktív sorozata. És habár voltak hullámzások a széria sikerében, de messze nem osztotta meg soha annyira a közönséget, mint a kiadó más címei alatt futó játékai és nagyjából sikerült stabilan hoznia ugyanazt a relatív vállalható szintet. A magam részéről én már az első rész óta nagyon szeretem a Far Cry játékokat és habár soha nem ragadott magával annyira, mint mondjuk a szintén Ubisoftos Assassin’s Creed, de mindig szívesen ültem le elé. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a negyedik résznél már megjelentek a repedések a szérián, az ötödik epizód pedig már egyértelműen mutatta a Ubisoft formula kifáradásának jeleit, amit már annyi helyen, annyiszor tárgyalt mindenki. Éppen ezért esett nekem ki a Far Cry hatodik része, amit csak most, két és fél év után vettem elő. Na de igazam volt-e vajon, hogy nem rohantam azonnal végigjátszani?

(tovább…)