2020-as debütálásuk után 5 évvel a Netflix „szuperhősei” visszatérnek, hogy felvegyék a fonalat ott, ahol eldobták. A halhatatlan gárda tagjainak célja, hogy felkutassák régen elveszettnek hitt társukat, aki a semmiből hirtelen újra felbukkan, és szembe kell nézniük egy új ellenséggel is.
A Squid Game harmadik évada nem finomkodik: brutálisabb, sötétebb és nyomasztóbb, mint amit eddig láthattunk, mégis sikerül új érzelmi mélységeket felfedeznie. Miközben a halálos játékok visszatérnek, az alkotók ezúttal nemcsak a vérrel, hanem a karakterek múltjával, döntéseikkel és a bűntudattal is játszanak, gyakran fájdalmasan hatékonyan.
Dínókból sosem elég, gondolhatnánk. A Jurassic World: Újjászületés azonban már túlságosan is hasonlít egy óriási szauropoda dinoszauruszhoz: a hatalmas méretekhez sajnos diónyi agy és értelem társul.
Joseph Kosinski (Top Gun: Maverick) legújabb filmje, az F1 múlt héten startolt el a mozik vásznain. Az amerikai rendező ezúttal a levegő után az aszfalt világába kalauzolja el nézőit, impozáns szereplőgárdával és a világ egyik legnézettebb autóversenyének bemutatásával. A kérdés már csak az, hogy sikerült-e megismételnie a Maverick bravúrját, vagy ezúttal elmaradt a csoda?
Elég komoly összegben fogadnék arra, hogy az olvasók közül akadnak páran akik maguk is elgondolkodtak azon, hogy vajon milyen lehet varázsolni. Pálcával vagy anélkül valami olyat alkotni, ami messze túlmegy az általunk ismert világban tapasztalható dolgokkal. Vagy egyszerűen csak egy olyan közegben élni, ami természetfeletti, tele sárkányokkal és különféle varázslényekkel. Ray Henderson két éves történetében éppen egy ilyen világba kóstol bele a főszereplő Suzy, amikor nem várt dolog köszönt be a mindennapjaiba.
Sok felnőtt gondolja úgy, hogy az animációs filmekből már kinőtt. Pedig nem csak a Disney-féle animációs mesék léteznek, hanem a komolyabb történetet adók is lehetnek animációsak. Még ha ifjúsági könyvből készült adaptációról van is szó. Mert bizony A sárkányherceg sorozat első két kötetéről fogunk beszélgetni, ami besorolása alapján ebbe a kategóriába tartozik. Ettől függetlenül felnőttként is ugyan olyan élményt nyújt, még ha a főszereplők gyerekek is.
A 2025 Budapest Comic Con kánikulával és emlékezetes pillanatokkal izzasztotta meg a résztvevőket. Giancarlo Esposito panelbeszélgetése mellett, a Board Game Expo forgalmas asztalai, valamint a látványos LEGO-kiállítás várta a kilátogató vendégeket, akik szinte egy másik univerzumba csöppentek a számos geek programnak köszönhetően. A rendezvény évről évre fejlődik, de idén már szinte elérte a nyugati nagy testvéreinek a színvonalát – bár néhány szervezési gyermekbetegsége még mindig akad.
Talán kevesen tudják, de a mesék között óriási nagy a versengés. Egyfelől a gyerekek figyelmét nem könnyű feladat felkelteni, másfelől pedig egy gyerek általában olyan tizennégy-tizenöt éves koráig nem egyedül jár moziba. Így értelemszerűen valamelyik szülő is vele kell hogy tartson, ami persze többlet bevételt is jelent. És akkor ott van még az a végtelen mennyiségű merch, amit ezekkel a mesékkel adnak el. Speciel én a moziba menet is pont láttam egy kislányt, aki egy hatalmas plüss Stich-et szorongatott. Részben emiatt és mert hogy ne kelljen új dolgokat kitalálnia, a Disney nem régiben elkezdte a régi, közismert és sikeres meséit élőszereplős formában is adaptálni. Változó eredménnyel. Erre pedig válaszul a rivális Dreamworks szintén hozzálátott, hogy élőszereplős formába öntse a saját sikeres meséit. Amelynek első állomása a 2010-es Így neveld a sárkányodat című mese lett.
PS: Ja igen. Mivel ez a mese is egyike az olyan alkotásoknak, amiket csakis eredeti nyelven vagyok hajlandó megnézni, így a szereplőknek az eredeti nevét fogom használni.
2014-es indulása óta a John Wick univerzum egyre csak bővül. Négy mozifilm és egy spin-off sorozat után idén ismét egy, az univerzum részét képező, mégis különálló történettel állhatunk szemben. Ezúttal a vérbosszú egy fiatal hölgyet választott, hogy revansot vegyen apja haláláért, miközben kicsit jobban megismerjük a klánok funkcióját a John Wick világában.
Tudjátok az a helyzet, hogy elég sok olyan alkotást nézek per olvasok, amelyek olykor bizony elgondolkodtatnak. Viszont a munkámból adódóan ezeket a gondolatokat sokszor meg is kell hogy fogalmazzam, így pedig lehetőségem van bizonyos dolgokról egy sokkal árnyaltabb és részletesebb képet alkotni, mint úgy általában tenném vagy tenné bárki. Hasonló a helyzet a mostani cikk alanyául szolgáló Predator: Gyilkosok gyilkosa című alkotással is, amire a cikk további részében egyszerűen csak GyGy-ként fogok hivatkozni. Ugyanis ez az alkotás egy olyan gondolatmenetet indított el bennem, amit bevallom elsőre nem hittem volna, hogy ez az alkotás fog majd megtenni.
