Film

Film

Túl kevés, túl későn – A Fantasztikus 4-es: Első lépések kritika

1961. november 1-jén Stan Lee és Jack Kirby talán maguk sem voltak még tisztában azzal, hogy az általuk életre hívott A Fantasztikus Négyes mennyire jelentős szereplője lesz az általuk gondozott Marvel képregényes univerzumnak. A Marvel legelső családjaként bemutatkozó szuperhős formáció népszerűsége a legelső felbukkanásukat követő évtizedekben sem hagyott alább, méghozzá olyannyira, hogy megannyi animációs sorozat, na meg néhány jobban és kevésbé jól sikerült élőszereplős alkotásban is igyekeztek kiaknázni Reed, Sue, Ben, és Johnny nem egyszer hajmeresztő, olykor kozmikus kalandjait. Az utóbbi adaptációkat viszont a kezdetektől fogva belengi valamiféle visszatérő átok, mivel hiába is beszéljünk a Marvel egyik koronaékszereként számon tartott figurákról, ezek a próbálkozások rendre elhasaltak mind a kasszáknál, vagy épp a kritikusok szigorú megítélése nyomán.

(tovább…)
Film

Az ember akkor hiszi, ha látja – David Attenborough: Az óceán csodája

Nyár közepe van. Az évnek ebben a részében hatalmas erdőtüzek, áradások, aszályok és egyéb környezeti anomáliák rázzák meg a világ közvéleményét. Ilyenkor mindenki a fejéhez kap, eltöpreng, hogy vajon hová vezet ez, lehet-e még tíz év múlva Görögországba menni júliusban nyaralni? Meddig terem meg a barack, a málna vagy a szeder idehaza? Gyerekeink és unokáink generációi látnak még havat a Kárpát-medencében? Aztán a tikkasztő hőség elmúlik, és vele együtt a nyugtalanító kérdések is tovaszállnak. A problémák persze maradnak, de amikor nem érezzük ezek megoldásának vagy mérséklésének égető szükségszerűségét, könnyű megfeledkezni róluk. Szerencse, hogy a természetfilmek atyja, a 99 évét betöltő David Attenborough még mindig velünk van, hogy az emberiség kollektív lelkiismeretét képviselje.

(tovább…)
Film

Superman visszatért – Superman (2025) kritika

James Gunn 2014 augusztusában szinte egy szempillantás alatt lett egy addig inkább feltörekvő, kevéssé ismert filmesből, hirtelen egyik pillanatról a másikra Hollywood egyik legünnepeltebb író-rendezője A galaxis őrzői premierjét követően. A Marvel Studios egykori talán legkreatívabb alkotója azóta persze már a DC Studios vezetését magára vállalva nem mindennapi feladatot vett a nyakába. Mégpedig, hogy egy olyan vadonatúj, filmeket, sorozatokat, és idővel videojátékokat is magába foglaló univerzumot indítson útjára a DCU-nak keresztelt univerzum képében, ami nem csak konkurenciaként kíván jelen lenni, hanem mindeközben olyan új irányba szeretné terelni a szuperhős mítoszt, melyre nagyon régen nem láthattunk példát. 

(tovább…)
Film, Kritika

Top Gun: Sonny – F1 (2025) kritika

Joseph Kosinski (Top Gun: Maverick) legújabb filmje, az F1 múlt héten startolt el a mozik vásznain. Az amerikai rendező ezúttal a levegő után az aszfalt világába kalauzolja el nézőit, impozáns szereplőgárdával és a világ egyik legnézettebb autóversenyének bemutatásával. A kérdés már csak az, hogy sikerült-e megismételnie a Maverick bravúrját, vagy ezúttal elmaradt a csoda?

tovább
Film

Sárkányom nélkül soha! – Így neveld a sárkányodat (2025) kritika

Talán kevesen tudják, de a mesék között óriási nagy a versengés. Egyfelől a gyerekek figyelmét nem könnyű feladat felkelteni, másfelől pedig egy gyerek általában olyan tizennégy-tizenöt éves koráig nem egyedül jár moziba. Így értelemszerűen valamelyik szülő is vele kell hogy tartson, ami persze többlet bevételt is jelent. És akkor ott van még az a végtelen mennyiségű merch, amit ezekkel a mesékkel adnak el. Speciel én a moziba menet is pont láttam egy kislányt, aki egy hatalmas plüss Stich-et szorongatott. Részben emiatt és mert hogy ne kelljen új dolgokat kitalálnia, a Disney nem régiben elkezdte a régi, közismert és sikeres meséit élőszereplős formában is adaptálni. Változó eredménnyel. Erre pedig válaszul a rivális Dreamworks szintén hozzálátott, hogy élőszereplős formába öntse a saját sikeres meséit. Amelynek első állomása a 2010-es Így neveld a sárkányodat című mese lett.

PS: Ja igen. Mivel ez a mese is egyike az olyan alkotásoknak, amiket csakis eredeti nyelven vagyok hajlandó megnézni, így a szereplőknek az eredeti nevét fogom használni.

(tovább…)
Film

Revans tüllszoknyában – Balerina kritika

2014-es indulása óta a John Wick univerzum egyre csak bővül. Négy mozifilm és egy spin-off sorozat után idén ismét egy, az univerzum részét képező, mégis különálló történettel állhatunk szemben. Ezúttal a vérbosszú egy fiatal hölgyet választott, hogy revansot vegyen apja haláláért, miközben kicsit jobban megismerjük a klánok funkcióját a John Wick világában.

(tovább…)
Film

Egy tündérmese sötét oldala – A csúf mostohatestvér kritika

Amikor a Hamupipőke nevet kiejtjük a szánkon, természetesen mindenkinek Disney klasszikusa jut eszébe. Főleg az internetnek hála manapság a közönség java része tudja, hogy a megható tündérmese eredeti verziója korántsem olyan rózsaszín köddel telített, mint az amerikai stúdió gyermekbarát verziója. A Grimm testvérek által összegyűjtött népmesék közül Hamupipőke története talán a legismertebb, de a mese igazi mivoltát nagyon ritkán láthattuk eddig képernyőn feldolgozva. A csúf mostohatestvér című testhorror ugyanezt az eredeti sztorit kívánja bemutatni, egy más szemszögből tálalva.

(tovább…)
Film

Te miért létezel?!!! – Karate kölyök: Legendák kritika

Tartozom egy vallomással. Olykor úgy érzem, hogy bizonyos cikkeknél elhasználok olyan címeket, amelyek később sokkal jobban jönnének. Valami hasonló a helyzet ezzel a mostani cikkel is, amihez szerintem a megfelelő címet még annak idején a Godzilla, vagyis hát a Monarch sorozat kapcsán használtam. Persze valahol jogos lehet az az elvárás is, hogy ha már egyszer úgymond kreatív munkát végzek, akkor legyek már én is valamennyire kreatív. CSAKHOGY, amikor olyan alkotással találkozik az ember, mint a Karakte kölyök: Legendák, akkor valahogy a kreativitás, mint kifejezés megszűnik létezni a számára.

(tovább…)