Film

Film

Dicstelen búcsú Pandorától – Avatar – Tűz és hamu kritika

James Cameron lassan harminc esztendeje csak az Avatar világában bolyongott. Ennek a meglehetősen hosszúra nyúlt utazásnak most a harmadik Avatar mozival, a Tűz és hamuval végleg lezárult egy fejezete, mellyel kapcsolatban már Cameron is bátran mer olyan kijelentéseket tenni, miszerint készen áll végre maga mögött hagyni Pandora csodálatos, ám talán közel sem olyan mély világát. A három évvel ezelőtt debütált A víz útja után jómagam és mozilátogatók millió is joggal voltak lenyűgözve, hiszen Cameron közel tizennégy esztendőnyi munkát ölt bele a folytatás elkészítésébe. Azonban mikor fény derült rá, hogy Tűz és hamu valójában csak a második felvonás, kvázi második feleként értelmezendő, akkor már elindultak bennem erős kételyek azzal kapcsolatban, vajon Cameron papa és két írótársa Rick Jaffa és Amanda Silver valóban annyi ötletet hagytak-e maguk mögött a vágó szoba padlóján, hogy azt mindenféleképp egy újabb három órás film eposzban kelljen a világ elé tárni. 

(tovább…)
Film, Netflix

Az Úr az én pásztorom, szűkölködöm – Ébredj fel, halott ember kritika

Rian Johnson bűnügyi műfajhoz fűződő viszonya olyan már, mint a diszfunkcionális házasság klasszikus tankönyvi példája: a kezdetek kezdetén a felek remekül megvoltak a másikkal, kiválóan kiegészítették egymást, közös tapasztalataikból rengeteget tanultak önmagukról és a párjukról. Az idő előrehaladtával a fásultság jelei viszont akarva-akaratlanul megmutatkoztak, potenciális szeretők kerültek a képbe és ami a legijesztőbb,  lelkük mélyén mindkettőjüknek világossá vált, hogy lassan ideje lenne elengedni a másik kezét. Valamiért azonban mégis ragaszkodnak a másikhoz és ennek a makacssággal párosuló elernyedésnek az egyik leglátványosabb példája  a Tőrbe ejtve univerzum harmadik krimije, az Ébredj fel, halott ember.

(tovább…)
Film

Siker, és ami mögötte van – Christy kritika

Amerikában nem telhet el év új boxolós mozi nélkül, legyen az fikció vagy életrajzi film. Ebben bizonyosan a sport közérthetősége és képernyővel való kompatibilitása is közrejátszik. No meg tényszerűen sok sikeres film született a ring világából, olyan rendezők tolmácsolásában, mint Scorsese és Eastwood, akik már jócskán learatták a babérokat. Ebből, meg a sportfilm természetes műfaji korlátaiból adódóan nehéz új történetet elmesélni, ami képes megragadni a moziba járó közönség figyelmét. Ez a Christyvel sem sikerült, mely az egyik leghíresebb amerikai női bokszoló, Christy Martin életéről és sportkarrierjéről szól.

(tovább…)
Film

Most Wanted – A menekülő ember kritika

Úgy tűnik, Stephen King művei kiapadhatatlan forrást jelentenek Hollywood számára: A menekülő ember a harmadik adaptált King-mű idén, A hosszú menetelés (regény) és A majom (novella) után. Az azonos című regénynek nem ez az első mozis verziója, 1987-ben Arnold Schwarzenegger főszereplésével már egyszer nagyvászonra került, mérsékelt nézői és financiális sikerrel. Az alapmű drámai és disztópikus felhangját lejjebb csavarva, sokkal inkább az akcióra és a B-filmes szórakoztatásra tevődőtt a hangsúly (Arnolddal aligha lehetett más a koncepció). Edgar Wright idei filmjével egészen más a helyzet. Ugyancsak popcornfilm, de a jelen kor elvárásaihoz és valóságához igazítva a társadalomkritika erősebb kontúrokat kapott.

(tovább…)
Film

A király árnyékában – Elfelejtett Stephen King-adaptációk

Ha Stephen King-adaptációkról esik szó, a legtöbb ember csupán az ikonikus címeket említi, de szerencsére a horror királyának filmográfiája messze túlmutat a klasszikusokon. A nyolcvanas, kilencvenes és kétezres években számos olyan feldolgozás született, amelyek vagy elfeledetten tengődnek a VHS-filmtörténelemben, vagy éppen a kultfilmek ismeretlenebb polcain élnek tovább. Ezek a filmek – bármilyen ingadozó is a minőségük – izgalmas lenyomatai annak, hogyan próbálták rendezők és producerek King világát újraértelmezni. Cikkünk most ezekből az alkotásokból szolgál csokorra valóként.

(tovább…)
Film, Netflix

Együtt érezni a szörnyeteggel – Frankenstein (2025) kritika

Mary Shelley 1818-as regénye, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz nem csak a gótikus horrorirodalom egyik igazi remekműve, hanem a legelső science-fiction regény is, a világirodalom kánonjában betöltött szerepe vitathatatlan. Nem meglepő hát, hogy egészen a némafilmekig nyúlik vissza a Frankenstein-adaptációk listája, és joggal hihetjük azt, hogy erről a szörnyetegről már minden létező bőrt lenyúztak. De amikor egy olyan rendező, mint Guillermo del Toro vállalkozik rá, hogy újra elmesélje ezt a történetet, arra nem lehet nem odafigyelni. A premier előtt kiadott képek és előzetesek is azt sugallták, hogy ez is egy olyan tökéletes kombináció lesz, mint Robert Eggers és a Nosferatu párosítása. Kritikánkból kiderül, hogy megelőlegezett volt-e a horrorrajongók bizalma, vagy a mexikói rendező kezd már belefáradni a gótikus rémtörténetekbe?

(tovább…)
Film

Egy vadász születése – Predator: Halálbolygó kritika

Amikor lehetőséget kap valaki, hogy egy nagy franchise valamelyik részén dolgozzon, az legalább annyira hálás, mint amennyire hálátlan feladat is egyben. Egyfelől mert a közönség részben valahol ugyanazt az alkotást szeretné visszakapni, mint annak idején, viszont ha teljesen ugyanazt kapja vissza, akkor pedig fel van háborodva. Másfelől pedig bár ugyan minden igényel valamiféle változtatást, azonban ha valamit mégis megváltoztatnak az adott franchise-on, akkor pedig azért általában megy a sopánkodás.

A legnehezebb dolga egy alkotónak pedig azokkal a franchise-sokkal van, amelyek több médiaformátumban is megjelentek például könyv és film, mert sok esetben ott már ahhoz is igazodni kell. Illetve a potenciális változtatásokat is már sokszor felhasználták. Valami ilyesmi helyzetben lehetett Dan Trachtenberg is, aki elhatározta, hogy újradolgozza a Predator franchise-t, aminek az első állomása a 2022-es Préda volt. Majd idén a Gyilkosok gyilkosa című animációs film, valamint most a Predator: Badlands avagy magyar címén Halálbolygó.

(tovább…)