Ken Liu nevét az A papírsereglet és más történetek című novelláskötetének köszönhetően ismertem meg először. Az ebben található történetek irodalmi igényessége, mély bölcsessége és kreativitása szinte lenyűgözött, ezért a nemrég megjelent Az istenekkel nem lehet végezni című kötetet is beszereztem, amint lehetőségem nyílt rá.
Sabrina alakját senkinek sem kell bemutatni. Igaz, eredetileg képregény volt belőle, de az itthon nem került be a köztudatba. Ellenben a ’90-es években készült televíziós sorozat még ma is nosztalgikus érzéssel tölti el az akkori fiatalokat. Bár akkor én még elég kicsi voltam hozzá, de a számtalan ismétlésekkel már találkoztam. Azonban ennek már körülbelül 20 éve. Mivel az eltelt időben sokat változott az emberek ingerküszöbe, így ehhez a képregény készítői is igazodtak és előálltak egy sokkal horrorisztikusabb változattal. Ezt az új vonalat ragadta meg a Netflix, amiből Sabrina hátborzongató kalandjai címen jelentettek meg sorozatot. Később pedig regény formát is adtak az ismét egyre népszerűbb történetnek.
Vannak, akik úgy vélik, Az arany iránytű története, és általában véve az egész Északi fény trilógia vagy Az Úr Sötét Anyagai trilógia – ki hogy ismeri – kortalan, és bárki élvezheti. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet. Nem véletlenül kapta az ifjúsági regény besorolást. Kedves, aranyos kis történet, de alapvetően mégis csak egy gyermek szemszögéből íródott. Ebből adódóan pedig az elbeszélés is egyszerű. A felszínt nézve, csak kikapcsolódás céljából olvasva, a mondanivalója is inkább csak egy mesevilágot rajzol elénk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem érdekes a története, mélyebben nem feszeget olyan témákat, ami miatt ellenállásba ütközne – ahogyan ez megtörtént Amerikában, miután a Katolikus Egyház anti-katolicistának titulálta –, és nem mutatná be, hogyan feszülnek még ma is egymásnak a teológiai és a tudományos nézetek.
Bevallom, amikor először megláttam a Cyberpunk 2077 kedvcsinálóit, nem dobtam hanyatt magam a látottaktól. Viszont szeptember végén olyan fangörcs lett úrrá rajtam, hogy pár héten keresztül csak úgy faltam az infókat a játékról. Ugyan nincs se erős számítógépem vagy laptopom, se konzolom, de még így is el tudtam merülni Night City rendkívül részletgazdag világában, A Cyberpunk 2077 világa című könyv segítségével.
Neal Stephenson 1992-es regénye, a Snow Crash sok kritikus szerint igazi sci-fi, azon belül pedig cyberpunk remekmű. A könyv egyediségét jellemzi, hogy sokan inkább a cyberpunk műfaj paródiájaként tartják számon. A korábbi, 2006-os magyar kiadás után idén, 2020-ban a Fumax jóvoltából újra a könyvesboltok polcaira került a kötet.
Őszinte leszek. Tamsyn Muir Gideon, a Kilencedik című könyvének felütése olyan sztorit ígért, ami nagyon nem az én asztalom. Óvatosan válogatom a fantasy sztorikat minden műfajban, azokból is a fogyaszthatóakra teszem a voksom. Sci-fi? Könnyed űroperákig elmegyek. Szóval mikor kiderült, hogy leszbikus halott mágusokról kell olvasnom az űrben, azt mondtam: kösz, de kösz nem! Aztán a szerkesztői akarat győzött, és elém került a könyv. Kit érdekel ez az egész? A könyv nagyon be akarta bizonyítani, hogy tévedek. Én pedig makacs vagyok. Mire megírom a cikket, kiderül a verdikt.
Nemrég került a hazai könyvesboltok polcaira Matt Ruff Lovecraft földjén című regénye. A borítóra ránézve rögtön felcsillanhat a szeme a horrortörténetek lelkes rajongóinak. Lovecraft mindjárt a címben megemlített neve és Amerika démonainak borítón előrevetített bukása külön-külön is csábító lehet, együtt pedig egy igazán különleges olvasmánnyá állhat össze.
Tóth Csaba politológus izgalmas kísérlete 2016-ban kezdődött. A sci-fi politológiája című könyv olyan ismeretterjesztő alkotás, amely tudományos-fantasztikus világok (könyvek és filmek) társadalmi és politikai rendszereit kívánta elemezni. A koncepció egyszerű, ám zseniális, ugyanis egyszerre célozza meg a politikatudomány iránt érdeklődő, ám könnyed írásokra is nyitott közönséget, valamint a fantasztikus történetek (az előző halmaznál nyilván még népesebb) rajongóit. A kötet, ahogy az várható volt, sikeres lett, így Tóth 2017-ben már szerkesztőként tért vissza a Fantasztikus világok – Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világában című kötettel, ahol már nem csak ő az egyedüli szerző.
A gondolatszál természetesen folytatható: ha egy képzelt világ politikai berendezkedése elemezhető, akkor nyilván más tudományterület is vizsgálhatja ezeket az alkotásokat. Így jelent meg az idei évben, az Athenaeum kiadó gondozásában a Nagy Ádám szerkesztette Nevelj Jedit! A képzelet pedagógiája, amely neveléstudományi megközelítést alkalmaz. A kötetben Tóth Csaba korábbi könyvei hivatkozási alapok, de a bevezetőt is a politológus írta, így az új kiadvány szervesen kötődik az előzőekhez.
Az amerikai bemutató után már a Netflixen is elérhetővé vált az Annihilation, mely Jeff VanderMeer díjnyertes Déli Végek-trilógiájának első kötetét dolgozza fel. A sorozat nyitánya egy katasztrófa sújtotta térségbe küldött expedíció történetét mutatja be, ahol a tudósok olyasmivel találkoznak, amire a legvadabb álmaikban sem gondoltak volna.
