Ha az utca emberét az ír kultúráról kérdeznénk, bizony a lóhere és a Szent Patrik-nap mellett sokan említenék meg a fekete színű sör, a Guinness nevét is. A Netflix és Steven Knight új sorozata A Guinness család (House of Guinness) vérbő akció dús és rendkívül stílusos sorozatban meséli el a világhírű sörgyáros família történetét.
Jason Momoa neve valószínűleg sokak számára ismerős lehet. Eleve van egy igen jellegzetes megjelenése és az idők során behúzott olyan ikonikus szerepeket, mint a Trónok harca Khal Drogo-ja, vagy akár Aquaman. Ugyan a színészi teljesítményéről lehetne mit vitatkozni, azonban egy valamit kétségtelenül nem lehet elvenni tőle, még pedig azt, hogy Jason Momoa menő. Mármint bakker a csávó képes volt menővé tenni még a vakságot is. Lásd a SEE című sorozat. Így hát mivel feltehetően mostanra Momoa úgy érezte, hogy kellő mennyiségű ismertségre és szakmai jártasságra tett szert, ezért Momoa most belevágott egy olyan projektbe, ami az elmondása szerint mindig is egy afféle vágyálom volt a számára. Nevezetesen hogy bemutassa születési helye Hawaii történelmi és kulturális hátterét egy nagy költségvetésű produkcióban. Ez lenne a Chief of war, avagy magyar címén a Hadvezér, amit szintén az AppleTV karolt fel.
Az eddigi két, természetfilmet bemutató cikkemben részletesebben foglalkoztam két rendkívül fontos művel, melyek közül egyik az óceánjaink állapotával foglalkozik, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire nélkülözhetetlen a jogi védelem a földi ökoszisztémáink védelme érdekében, míg a másik Sir David életszakaszain keresztül prezentálja, hogyan szorult vissza a természetes vadon egy emberöltő alatt. A kilencvenkilenc éves dokumentumfilmes legenda szinte évente szerepel egy-egy újabb produkcióban egészen napjainkig. A szorongás helyett ezúttal a természetes környezetünk csodáira fókuszálva szemezgettem azokból a dokusorozatokból, amelyek a legközelebb hozzák a számunkra ezeket a megmaradt szigeteket, hol mai napig burjánzik az élet. Habár Sir David régebbi munkái a gyerekkorom integráns részét képezték, ezúttal az elmúlt tizenöt év terméséből válogattam, mivel (sajnos) a környezetünk olyan sok változáson ment keresztül, hogy már az eredeti Kék bolygó széria sem a jelenlegi állapotokat tükrözi vissza.
Közel három éve a Netflixnek a Wednesday első évada kellett, mint egy falat kenyér. A streaming-kultúra úttörője már rég nem rendelkezik akkora csáberővel a piacon, mint fénykorában, húzónevekre pedig égető szüksége van (kifejezetten annak tükrében, hogy legnagyobb zászlóshajója, a Stranger Things idén befejeződik). Ezt meg is találta Jenna Ortegában és az általa megformált Wednesday Addamsben, az Amerikában nagy múltra és többféle feldolgozásra visszatekintő Addams Family egyik legnépszerűbb szereplőjében. Az első évad elsöprő sikert aratott nézői fronton, de ez csak egy szelete a Netflix szerencséjének: a siker eszmei értékét növeli, hogy a fiatal nézők között a sorozat különösen nagy népszerűségnek örvendett, gazdasági fronton pedig a magas költségek ellenére is nagy nyereséget hozott, beleértve a széria hatására érkező új felhasználókat is.
Jelenleg a piacon jó krimiből nem éppen akad bőség, legalábbis ami a sorozatokat illeti. Igazán kiemelkedő alkotásként még mindig a kultikus Twin Peaks-et vagy a True Detective első évadát szokás emlegetni. A Netflix legújabb üdvöskéje, a Vad természet azonban az előzeteseiben azt ígérte, hogy e szériák nyomdokaiba kíván lépni mindezt megfűszerezve egy jó adag neowestern életérzéssel. A kérdés már csak az: sikerült-e neki?
A Squid Game harmadik évada nem finomkodik: brutálisabb, sötétebb és nyomasztóbb, mint amit eddig láthattunk, mégis sikerül új érzelmi mélységeket felfedeznie. Miközben a halálos játékok visszatérnek, az alkotók ezúttal nemcsak a vérrel, hanem a karakterek múltjával, döntéseikkel és a bűntudattal is játszanak, gyakran fájdalmasan hatékonyan.
A szebb napjain álomgyárként is emlegetett Hollywood sosem volt egy makulátlan csoda. Mindig is ott rejlett benne az a gonosz kapzsiság, ami minket embereket is nagyon könnyen el tud téríteni, hogy aztán ördögi tervét véghezvíve kéjes mosollyal az arcán learassa a babérokat. Vagy legalábbis pénzre váltsa amit lehet. Az egykor a szórakoztatóipar megkerülhetetlen Mekkájaként számon tartott Hollywood az elmúlt fél évtized során szinte a feje tetejére állt, amelynek néhány komolyabb visszhangot eleresztő mozzanata annyira abszurd volt, hogy azt nehéz volt kibírni röhögés nélkül.
Két évet kellett várni, míg az első után megérkezett a The Last of Us második évadja. A hét epizódból álló szezon pozitív pillanatai mellett számos negatívummal rendelkezik, mely elsősorban az alapműnek számító videojáték félreértelmezéséből és a félresikerült castingból ered. Pilot-kritikánk után most végre itt a teljes évadelemzés.
Volt egy időszak, amikor még a Marvel egyes karaktereinek jogai szanaszéjjel voltak, hogy a Netflix is készített egy afféle saját kis Marveles Univerzumot. Ennek a Netflixes Marvel Univerzumnak a főmozgatórúgója és egyben talán legsikeresebb része a Daredevil, avagy magyar nevén Fenegyerek sorozat volt. Ehhez kapcsolódott még aztán a Jessica Jones, a Luke Cage, a Vasököl, illetve az ő kvázi különálló kis csoportosulásuk, a Defenders. Valamint később még mellé csapták a Megtorló sorozatot is. Ugyan ezeknek az alkotásoknak a megítélése elég vegyes. Főleg a Defenders az, ami sokaknak nem tetszett. És a Vasököl, habár bevallom nekem a Jessica Jones se jött be annyira, hol ott állítólag azt a szakma és a közönség szerette.
De hát ugye ízlések és a többi. Viszont amikor 2018-19 környékén a Disney elkezdte visszaszedegetni a különböző Marvel jogokat, így természetesen ezek az alkotások is lekerültek a Netflix kínálatából és bizonyos jogi viták miatt sokáig nem is voltak elérhetőek sehol. Természetesen a közönség mindenképpen akart folytatást ezekből a sorozatokból, főleg a Daredevil-ből, ami végül most 2025-ben meg is történt Daredevil: Újjászületés címszó alatt.
Jómagam azon játékosok sorait erősítem, akik a kezdetektől fogva nyomon követték a The Last of Us meglehetősen kacskaringós pályafutását. Az eredetileg 2013-ban még a Playstation 3 egyik legutolsó exkluzív játékaként megjelent túlélő-horrorként is aposztrofálható Naughty Dog kaland rövid idő leforgása alatt a stúdió egyik talán legfontosabb IP-jévé nőtte ki magát és tetemes rajongó tábort gyűjtött maga köré. Az érzelmileg maga alá gyűrő befejezés után aztán a fandomnak közel hat esztendőt kellett várnia a második epizódra, amely a Covid járvány kellős közepén legalább annyi sebet hagyott az emberek lelkén, mint amennyit a Part II eseményei azok sokszor valóban húsvérnek érződő szereplőin.
