Post

Játék

A világ mocskát el kell takarítani – Ready or Not (PC) kritika

Én még emlékszem arra az időre, amikor élethű taktikai shooter-t gyártani maga volt a videojáték-ipar csúcsa. A kétezres években olyan sorozatok versenyeztek egymással a legnagyobb címéért, mint a Rainbow Six, Ghost Recon (mindkettőből az eredeti eresztés), SOCOM, ARMA, vagy maga a SWAT sorozat. És bár a videojátékok jelenlegi kora nem igazán kedvez a realista taktikai FPS-eknek, van pár játék, ami az elmúlt években kényezteti az ilyen játékokért rajongó boomereket, akik nem hajlandóak elfogadni, hogy ennek a műfajnak leáldozott. Ilyen volnék jómagam is, igen. És van egy cím, ami talán ezek között is kiemelkedik, mert sikerült teljesen visszahoznia azt az érzést, amit anno a SWAT 4-et tolva átélhettünk kis szarosként. Ez a Ready or Not, ami bár már nem mai csirke, a 2021-es Steamre kerülésével, de a júliusi konzolos újra kiadás miatt mindenképp érdemes megemlékezni róla, hiszen most végre a teljes gamer közösség elit rendőrök bőrébe bújhat.

(tovább…)
Egyéb

Az űrben mindenki látja a hibáidat – Alien: Föld kibeszélő

Pontosan egy hónapja ért véget a Disney első Alien-franchisehoz kötődő sorozata, az Alien: Föld. Bár már írtunk kritikát a sorozatról, de még bőven volt bennünk mondanivaló, így részletesen is kiveséztük hogy mik voltak azok a kisebb-nagyobb hibák a szériában, amik szúrták a szemünket? Az megvan amúgy, hogy a Boy Kavalier által vezetett Prodigy Corporation szinte a Föld 1/3-át vezeti? Valamint volt egyáltalán értelme annak, hogy az összes szárazföldet felosztották öt vállalat között? Ja és miért kellett házi kedvencet csinálni a Xenomorph-ból? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről is beszéltünk a Kritizátor legújabb podcastjében.

(tovább…)
Film

A kapitalizmust 8 milliárdan játsszák, és mindig a nagytőke nyer – Eddington kritika

Nehéz időket élünk, tele különböző válságokkal, a fajok tömeges pusztulásától az olvasás, mint hobbi eltűnéséig a digitalizált világban. Vajon ezek a jelenségek összefüggenek egymással? És, ha igen, milyen mértékben? Közhely, hogy a művészet, jelen esetben a filmművészet reflexió az alkotó megélt valóságára, legyen szó a személyes élményeiről, vagy az adott korszak uralkodó filozófiai, politikai nézeteiről, a mindennapi ember gondolatairól és problémáiról. No persze ott vannak az olyan egységsugarú műfajok, mint a történelmi film és az életrajzi film, melyek funkciójukat tekintve dokumentaristák kell legyenek. Amire én gondoltam, hogy a Függetlenség napja vagy az Élősködők visszatükrözik azt a korszakot, amiben születtek: a hidegháború lezártát követő abbéli reményt, hogy a bolygó nemzetei az egymással való viaskodás korszakát végleg lezárván közös célokért küzdenek és a jövő mindenki számára hasonló lesz; illetve, hogy ez a jelenné vált közös jövő kifulladt, és élhetetlen, sőt, igazságtalan társadalmi viszonyokat eredményezett.

(tovább…)
Könyv

Ismeretlen ismerős novellák – Fritsi Péter Paraf(r)ázis könyvajánló

Számtalan esetben találkozni olyan könyvekkel, amikről tudjuk, hogy hasonlít valamire a tartalma – néha tudjuk is, mire -, de mégsem teljesen ugyanaz. Az is igaz, hogy ma már nagyon nehéz teljesen újat alkotni, így mindig lesznek ilyen kis apróságok. De teljesen más eset, amikor nem is az a cél, hogy új legyen, hanem csak az ismerős érzés. Ez az, amikor tudjuk, hogy ismerjük, de a végén rájövünk, hogy ez mégsem ugyanaz a történet – hanem csak egy parafrázis.

(tovább…)
Társasjáték

Családias gyümölcspiac – A fák népe ajánló

Brett Gilbert és Matthew Dunstan neve ismerősen csenghet azok számára, akik otthon vannak az euró-stratégia játékok műfajában. A korábbi munkáikban inkább a moduláris elemek, illetve a pontgyűjtés álltak a középpontban, a különféle akciók kombinálásával. A fák népe ezekkel szemben kicsit finomabb, líraibb, melynek a témájában természet központosság áll, miközben nem próbáltak meg a korábbi játékaik mechanizmusát, valamint komplexitását beleerőltetni ezen alkotásukba.

tovább
Film

Túlélés magyar módra – Silent Zone kritika

Kuriózummal állunk szemben, elvégre nem gyakran adatik meg a magyar közönségnek, hogy egy jellemzően nagy költségvetésű zsáneren belül tekinthessen meg filmet magyar alkotóktól. Főleg egy klasszikus, zombi apokalipszis köré épülő mozit, márpedig a Silent Zone esetében erről beszélünk. Az angol cím sem véletlen, elvégre a film amerikai forrásokból valósult meg és angol nyelven lett leforgatva, főleg külföldi színészgárdával. A film tehát se nem műfajilag, se nem kulturálisan nem kötődik a Kárpát-medencéhez, emiatt annál figyelemre méltóbb, hogy minden sarkalatos fázisa a filmgyártásnak magyar kézen ment keresztül, a rendezéstől a vágásig. Erre érdemes büszkének lennünk, elvégre a gazdag múltra visszatekintő filmgyártásunk és mozgóképes kultúránk ettől csak sokoldalúbbá válik, ráadásul képes olyan művészek kitermelésére, akik innovatívak, és fiatalos frissességükkel felrázzák a hazai mozis kínálatot. És a külföldit, hiszen a filmet a hazai bemutató előtt számos országban láthatták a nézők (amerikai premierrel), és kifejezetten szépen termelt.

(tovább…)
HBO Max, Sorozat

Dimenziókon átívelő szappanopera – Peacemaker-Békeharcos 2. évad kritika

James Gunn kezei alatt úgy tűnik, hogy a DC univerzum jövője biztonságban van. A Különc kommandó és a Superman után sem pihent meg a rendező, ugyanis John Cena főszereplésével visszatért a Békeharcos is, immár az új DCEU részeként. A második évad eseményei néhány hónappal a Superman vége után veszik fel a fonalat – ez azonban Christopher Smith-et cseppet sem zavarja. Úgy lép át a hálószobája gardróbjából nyíló portálon más dimenziókba, mintha ez is csak a reggeli rutinjához tartozna.

(tovább…)
Film

A rács visszavág – Tron: Ares kritika

Tizenöt esztendővel ezelőtt a Disney még egészen mást képviselt film stúdióként, mint manapság. Ebben nyilvánvaló módon közrejátszott az is, hogy a cégnek ekkortájt nem voltak a tulajdonában olyan szellemi tulajdonok, mint a Marvel, a Star Wars, vagy akár a teljes 20th Century Fox könyvtára. Az egeres cég csak azzal tudott főzni, ami a rendelkezésére állt, azonban ez a helyzet rákényszerítette a döntéshozókat arra, hogy merjenek nagyot álmodni. Sőt, ha épp arról van szó, ne féljenek új életet lehelni egy közel harminc éve parkoló pályára állított franchise-ba.

Az 1982-es Tron, avagy a számítógép lázadása egy igazi technológiai mérföldkőnek számított a maga korában. Hiszen a komputeranimáció ekkoriban még olyannyira gyerekcipőben járt, hogy a Tron forradalmi alkotásnak számított azzal, hogy a film jelentős része egy digitális effektusok által létrehozott, mesterséges világban játszódott. A közel harminc évvel később bemutatkozó sci-fi folytatása a Tron: Örökség 2010-es premierjét így hát kifejezetten nagy érdeklődés övezte, mivel a film marketingje az önmagában látványos előzetesekben csak nagyon minimálisan utalt vissza a 82-es elődre és inkább arra igyekeztek hangsúlyt fektetni, hogy az Örökség nem csak egy üres jól hangzó frázis, hanem valóban többlet jelentéssel bír.

(tovább…)