A mozivásznon a western műfaja már régóta nem tud kiugró sikereket elérni, a kis képernyőn viszont sikerrel szerepelnek a letűnt és modern korok pisztolyhősei. A Netflix új szériája, A vadnyugat születése (American Primeval) vérgőzös és brutális élményt ígér, és ezt meg is kapjuk. De nyújt-e bármi többet a hatrészes minisorozat?
Ki ne ismerné a sajtimádó feltalálót, Wallace-t, és hűséges négylábú társát, Gromitot? Nick Park és az Aardman stúdió gyurmafigurái a rengeteg elismerés és díj besöprése mellett rengeteg néző szívébe is belopták magukat az elmúlt harminc évben. De az animáció, különösen annak stop-motion ága rendkívül időigényes, ezért csak ritkán láthatjuk kedvenceinket: legutóbbi filmes kalandjukat, Az elvetemült veteménylényt pont húsz évvel ezelőtt mutatták be. Már csak ezért is örömteli hír, hogy még ha nem is a mozivásznon, de legalább a Netflixen visszatért Wallace és Gromit, ráadásul a sorozat ikonikus főgonosza is újra felbukkan.
Három év után visszatért a Netflix egyik legsikeresebb sorozata, a Squid Game, immár a második évaddal. Az első évad hatalmas sikerét nehéz lenne megismételni, és bár a folytatás erős évadot hozott, kétségtelen, de vajon az eredeti varázst sikerült visszahozni?
A Love, Death & Robots kritikai és közönségsikere után borítékolható volt, hogy más streaming-szolgáltatók szeretnének maguknak valamilyen animációs antológiát. De míg a Netflix sorozata híres sci-fi és fantasy szerzők novelláit dolgozta fel, addig a Disney (nem túl meglepő módon) maradt a már jól bejáratott „fejőstehén” franchise-oknál: így született a Marveles What If…? és a Star Wars: Visions.
Vajon képesek lehetünk úgy leélni egy családos és biztos háttérrel rendelkező életet, hogy közben egy sötét titok nyomja a szívünk? Tudva ezt úgy, hogy egy embertársunk szabadsága múlott azon, őszinték voltunk-e a kérdéses pillanatban? Clint Eastwood új filmje fontos morális kérdésekben szorongatja meg a nézőjét, lassú keringőt járva a pattanásig feszült idegeinken.
Ha van valami, amiben a film- és sorozatrajongók többsége egyetérthet, akkor az az, hogy a videojáték az egyik legnehezebben mozgóképre átültethető médium. Különösen igaz ez a multiplayer játékokra, amiknek kimondott története sincsen, amire építeni lehetne egy forgatókönyvet. Így érthető, hogy amikor a Riot Games bejelentette, hogy a Netflixszel karöltve animációs sorozatot készítenek a rendkívül népszerű MOBA-juk, a League of Legends alapján, sokan kételkedtek a projekt sikerében.
Merész húzás volt a Warner Bros. Discovery részéről, hogy nem sokkal az első Dűne film kirobbanó sikere után, az akkor kötelezőnek mondható folytatás berendelése mellett máris univerzum építésre adták a fejüket, hiszen a Frank Herbert által megteremtett Dűne világa bőven tartogat még olyan elmesélésre történeteket, amelyek a nagy vászonra vagy épp a televíziók képernyőjére egyaránt érdemesek.
(tovább…)A Pingvin fantasztikusan sikerült pilot epizódja után erős volt a gyanúm, hogy Matt Reeves-ék itt még csak itt még csak apró ízelítőt adtak nekünk az általuk megálmodott lassan önmagát felemésztő Gothamből, ahol a bűnözés sohasem egy választott életút volt, hanem sokkal inkább az egyetlen lehetséges kiút egy jobb életre. A korrupció és a szervezett bűnözés mocskától bűzlő metropoliszban a többség csak a túlélésért küzd, azonban vannak, akik ennél többre vágynak, mert úgy hiszik, az ő helyük valahol máshol van, mint ahová a sors elrendelte őket.
A méltán híres videójáték sorozatot talán senkinek sem kell bemutatni. 2005-ös indulásával megannyi embert vonzott be egyedi humorával és lebilincselő történeteivel a Yakuza, későbbiekben pedig Like a Dragon sorozat. A gamerek körében megosztó címmé vált, hiszen míg egyesek imádják, mások furcsának találják. Hogy hogyan is sikerült ezt a számomra remekműnek titulált sorozatot konzolról a képernyőre vinni, ebből a kritikából kiderül.
A Marvel finoman szólva sincs éppen a legjobb formájában. Ennek persze számos oka van, ám szerintem leginkább azért, mert egyszerűen mostanra már túlságosan szerteágazó és jószerével átláthatatlan lett. Valamint az sem titok, hogy a közismertebb Marveles karakterek már szinte mind elhasználódtak, az újabbak pedig messze nem generálnak akkora érdeklődést, ami a franchise, vagyis jobban mondva a Marvel Filmes Univerzum (röviden MCU) fenntartásához szükséges. Nem hiába rebesgetik sokan azt is, hogy talán ideje lenne kvázi rebootolni ezt az egész Marveles dolgot. Főleg mivel a FOX felvásárlásával több olyan potenciális történet és karakter is elérhetővé vált, ami egy sokkal komplexebb és feltehetőbben élvezetesebb franchise-t generálna. Csakhogy addig még a rendszerben jelenleg benne van számos olyan különböző állapotban lévő projekt, amiket muszáj valamilyen formában megjelentetni. Az egyik ilyen projekt pedig éppen a Mindvégig Agatha, amit a cikk további részében egyszerűen csak Agatha-nak fogok nevezni.
