Az HBO-nak köszönhetően betekinthettünk a vasárnap induló Westworld negyedik évadába. Az utóbbi idők egyik legnagyobb zajt generáló sorozatának van mit megugrania. A kevésbé rajongott második évad, és a megosztó harmadik után itt a negyedik. Megnéztük, hogyan veszi az akadályokat. Enyhén spoileresek leszünk.
A Disney+ június 14-től már elérhető kis hazánkban, ezért Ewan McGregor régóta várt visszatérése a messzi-messzi galaxisba az első olyan Star Wars produkció Mickey-éktől, amit hivatalos úton, mindenféle sumákolás nélkül megtekinthető. Nem mellesleg maga a streaming nagyon gazdag kínálattal rendelkezik – egyúttal egy felületen látva a cég összes eddigi Star Wars-produktumát, az Obi-Wan Kenobi nézése közben azon is volt idő gondolkodni, hogy milyen is a Disney eddigi mérlege a sorozataival, ami 2019-ben, A mandalóri első évadával kezdődött.
Májusban Az Északi című filmet csodálhatta meg a nagyérdemű, júliusban pedig rövidesen Thor újabb kalandja érkezik. De mindenképp említést érdemel a Vikingek sorozat új folytatása, a Vikingek: Valhalla is. Ebből is látható, a vikingek újra itt vannak, és majdnem ezer évvel aktív történelemformáló korszakuk után is hódítanak a popkultúrában. Épp itt az ideje tehát hogy hét érdekességet összeszedjünk róluk.
Star Wars játék témában nagyon nem vagyunk eleresztve a 2012-es Disney hatalomátvétel óta. Mert sajnos a beharangozott Disney-EA együttműködés messze nem váltotta be reményeinket. Ugyanis a kiadóóriás ahelyett, hogy frankón meglovagolta volna a Star Wars lovat, inkább kapzsiskodni próbált az erősen visszhangos fogadtatásban részesült Battlefront reboot epizódok által. Olyan keményen kapták az ívet, hogy már a Disney is szükségesnek látta, beleszóljanak a játékok sorsaiba és maga az EA is belátta, hogy változtatni kell. Ennek az eredménye jelen cikkünk alanya, a 2019-es, Jedi: Fallen Order, melyben egy teljesen új, de kánonhoz tartozó történetet járhatunk végig. Hogy megéri-e, az az alábbi bekezdésekből kiderül.
2012-ben Scott Derrickson a Sinister képében egy fojtogató atmoszférájú, a szó legszorosabb értelmében kegyetlen kísértetházas történetet mesélt el, miközben képes volt az alzsáner unásig ismételt sablonjait élvezetesen és valóban ijesztően előadni. Bár a Marvel stúdióval való egyalkalmas kirándulása (Doctor Strange) megszakította a filmográfia horrorvonulatát (Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Távozz tőlem, Sátán!), a Fekete telefon által a tékozló fiú végre hazatért a szeretett műfajához.
Vannak olyan alkotások, amelyek sokszor úgy kapnak valamilyen és válnak ezáltal valamiféle franchise-á, hogy igazából azt az ég egy adta világon semmi nem indokolja, leszámítva persze bizonyos anyagi érdekeket. Ugyan kétségkívül vannak olyan franchise-ok, ahol minden alkotás egyfajta azonos színvonalat képvisel. Sőt, adott esetben az egyes részek akár még minőségileg is képesek szintet lépni. Ilyen például a Toy Story széria is. A Toy Story-nak ugyanis nem csakhogy minden egyes része magas szintű szórakozást nyújt, hanem emellett még minden része valami kifejezetten elgondolkodtató és releváns témákat is dolgoz fel. Habár a legutóbbi rész során meglehetősen kétségessé vált, hogy miként is folytatható tovább ez a széria. Viszont az alkotók, vagyis hát jobban mondva a Toy Story jogait birtokló Disney megtalálta a módját, hogy hogyan tudja a továbbiakban felhasználni ezt a franchise-t. Így született meg a Lightyear című alkotás.
Az Egy nehéz nap utópiában Matthew Baker amerikai író második novelláskötete, az első, amely magyar fordításban is megjelent. A kötet itthon egy évvel követte az amerikai debütálást, 2021 második felében jelent meg az Agave kiadó gondozásában. Lángoló bölénnyel, apokaliptikus borítóval, tizenhárom hosszabb-rövidebb novellával. A kiadó és a fordítók dicséretére váljon, hogy majdnem minden novellának más fordítója volt, mégis sikerült Baker stílusát egységesen átültetniük magyar nyelvre.
Baker kisprózája science-fiction besorolást kapott, holott a fikció lényegesen erősebb benne, mint a tudományos vonal. A szerzőt sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy az átlagos amerikai emberek hogy fognak élni, viselkedni adott esetekben, mintsem az, hogy változik a tudomány a jövőben és ennek mi lesz a hatása az emberiségre, civilizációra, túlélésre. Baker határozottan fikció, viszont sokkal kevésbé science. De ezzel nincs is semmi gond.
Rengeteg tologatás után és megannyi kérdések viharával telített, álmatlan éjszakát tudva a hátunk mögött jelenthetem, a Budapest Comic Con végre-valahára ténylegesen megrendezésre került, múlt hét szombaton és vasárnap. Nekem a szombati napra volt szerencsém kilátogatni, így most erről szeretnék nektek prezentálni egy élménybeszámoló jellegű írást. De ugorjunk is fejest a mély vízbe.
Nicolas Cage egyesek szemében igazi színészlegenda, mások szemében csapnivaló ripacs. De ezen felül Cage apa, akcióhős, Nagy Művész és igazi megmentő. Vagy egy karrierje végén lévő, kiégett pozőr, akire már senki nem kíváncsi néhány mémgyároson kívül? Az A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya ezekkel a kérdésekkel játszadozik, szerencsére igen szórakoztató módon.
Vannak olyan alkotások, amelyek eleve előnyös helyzetből indulnak, mivel valami olyan dolog van bennük, ami annyira élvezetes a közönség számára, hogy akár az adott mű összes hibáját is képesek figyelmen kívül hagyni miatta. Ilyen például szinte az összes dinoszauruszos alkotás. Merthogy az óriás hüllőket mindig is egyfajta sajátos rajongás övezte, ami valahol teljesen érthető, hiszen legyünk őszinték, valóban magukkal ragadó és különleges teremtmények. Személy szerint bevallom én is nagy dinó rajongó vagyok és szinte az összes filmet láttam vagy legalábbis mindig felkelti az érdeklődésem, ha egy alkotásban láthatom őket. Márpedig ezeknek egyik, ha talán nem a legkiemelkedőbb darabja a Jurassic széria, aminek a legújabb része a Jurassic World: Világuralom.
