Egy gyermekek számára készített animációs film akkor teljesíti be valódi küldetését, ha a története rendelkezik releváns üzenettel a fiatalabb korosztály számára, könnyedén emészthető formában. Egyesek úgy tartják, hogy egy ilyen műnek mind a felnőttek, mind a kisebbek számára értékes mondanivalóval kell rendelkeznie. Én erre azt mondom, nem minden esetben van erre szükség. Vannak történetek, amelyek már azzal is célt érnek, ha a megcélzott közönséget sikerül elérni. Ilyen mai filmünk is, Az életteli Vivo.
Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy amikor, az egyébként általam alapvetően kedvelt, Kevin Smith első filmjeit rendezte, valami olyan újat szabadított a világra, amelynek létezéséről addig a mainstream közeg nem igazán szeretett volna tudomást venni. Hiába különlegesen amerikai ízlésvilágot tükröz a képregények és popkultúra különböző válfajait felvonultató filmek, valamint sorozatok nagy része, az ezeket végletekig kedvelő, beszédtémáját és életének fókuszát eme művek köré rendező geekekről annak előtte nem, vagy csak elvétve készültek mozik. Azt természetesen nem vitatom, hogy a poénok és a megjelenített cselekményszakaszok a mai nézők számára valószínűleg már nem tudják azt a humorfaktort nyújtani, sőt olykor ízléstelennek láttatják magukat, ámbátor a Shop-stop (Clerks) és Shop-show (Mallrats) végletekig ismerősnek tűnő, kissé szenvtelen, szórakoztató kockáinak értékéből ez nem sokat von le. De lássuk mit tudott kezdeni a Masters of the Universe franchise karaktereivel az ígéretesen indult író és rendező!
Fényesebb korukat élik a videójátékok, mint valaha. Az iparban, a szórakoztatásban és a művészetekben is vannak bizonyos korszakok, melyeknek megvannak a maga sajátosságai. A játékok is hasonló cipőben járnak jelenleg, mint a filmek. Sok régi nagy név kerül mostanában elő felújítva, next-gen stílussal a mostani generáció elé. A kortárs játékosok saját igényeikhez mérten részesülhetnek azokban az élményekben, amelyeket mi 90-es születésű boomerek is átélhettünk. A Capcom nagysikerű videójáték franchise-za, a Resident Evil ezúttal a Netflix gondozásában kerül feldolgozásra. A négy részes animációs sorozat a játékok idővonalának köztes eseményeibe ékelődik bele.
Alig vagyunk túl a mozik újranyitásán, és beköszöntött az igazi nyári kánikula. A Pixar pont a megfelelő időben és helyen jelenteti meg új filmjét, a Luca-t, ami ezek között a körülmények között jóleső, minőségi kikapcsolódás lehetőségét kínálja.
A Rick and Mortysikere bebizonyította, hogy a Futurama után is van értelme a science-fictiont vegyíteni a felnőtteknek szóló animációs sorozatokkal. Így kaphatott esélyt Olan Rogers alkotása, a Final Space is, ami 2016-ban még egy YouTube-ra feltöltött rövidfilmként indult. Most, a harmadik évad után pedig már ott tartunk, hogy az utóbbi évek egyik legjobb animációs sorozatát tisztelhetjük benne.
Megérkezett a Castlevania negyedik évada, és ezzel együtt a sorozat is a végéhez ért. A Drakula-legendáriumból építkező középkori animációs fantasy első évada nagy felhajtást kapott 2017-ben – nem meglepő, hiszen a Castlevania eredetileg egy régóta jól csengő és nagy múltra visszatekintő videójáték-sorozat, kialakult rajongótáborral. A Netflix sorozata elsősorban ezen videójátékok adaptálása, amiről jól tudjuk, hogy mindig rejt magában kockázatot, ugyanis nagyítóval kell keresni az olyan játékadaptációkat, amiktől nincs kedve eret vágnia a mezei sorozat- és mozinéző emberfiának. Mondhatni, ilyenekből már tele a padlás.
2019-ben egy atombomba erejével robbant be a köztudatba David Fincher és Tim Miller sorozata, a Love, Death & Robots. A Netflixen debütáló animációs antológia ismert sci-fi szerzők novelláit dolgozta fel az egyes epizódokban, sokszor egészen különleges vizuális és történetmesélési technikákat használva. A siker nem maradt el, a kritikusok és az animációs médium rajongói is egyaránt odáig voltak érte, így egy pillanatig sem volt kérdéses a folytatás. Hosszú várakozás után most megérkezett a második évad (pontosabban annak az első fele), még több szerelemmel, halállal és robottal. Már csak az kérdés, hogy ennyi elég lesz-e két év után?
Az elmúlt évtizedben megtörni látszott a Disney és a Pixar hegemóniája a rajzfilmek világában, amiben nem kis része volt a Derült égből fasírtért, A Lego kalandért és a Pókember: Irány a Pókverzum!-ért felelős Phil Lord és Chris Miller alkotópárosnak. Ezúttal Micheal Rianda és Jeff Rowe rendezőkkel álltak össze, akik korábban a szintén zseniális Gravity Falls sorozaton dolgoztak. A közös munka eredménye pedig, amit a Sony és a Netflix támogatásával tető alá hoztak, simán az utóbbi évek egyik legjobb animációs filmje lett.
Elérkeztünk cikksorozatunk utolsó részéhez. Fiatalkorom animéi, melyeket a tévében láttam, nagyban hozzájárultak a műfajhoz való vonzalmamhoz. Mégis vártam ezt az utolsó felvonást, hiszen ebben a részben egy nem mindennapi animét hozok el Nektek. Ez a mű az első megtekintése óta számomra a legkedvesebb és melyet jobbára a hozzám hasonló korúak (90-es születésűek előnyben) ismerhetnek. És még köztük sem annyira populáris darabról van szó. Szóval puskát a vállra és induljunk a hófödte, zord japán hegyekbe, hogy levadásszuk a hatalmas ellenséget, aki fenyegeti otthonainkat! Jöjjön a Ginga Nagarebosi Gin, azaz az Ezüst Nyíl!
Az utóbbi évek alatt egyre gyakoribbá váltak azon különböző szalagcímek megjelenése, amik arról tudosítanak minket, hogy mely könyveket, sorozatokat vagy filmeket (szélesebb kategóriában termékeket, logókat) ítélik nem megfelelőnek; és átalakítják, megjelenésüket leszűkítik, esetleg minden erővel megpróbálnak eltüntetni is. És főleg ha ez egy ismert termék – ami régen vagy mostanában személyesen közel állt az emberekhez – valamilyen szinten érthető az a fajta heves véleménynyilvánítás ami az említett válltoztatásokat követi. Ma ennek a problémának egy kis szeletébe fogunk bepillantani – mégpedig a gyerekeknek szóló médiában.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
