Kritika

Apple TV+, Sorozat

Marslakók – For All Mankind 4. évad kritika

Az ember úgy van bekötve, hogy mindig is érdekelte az ismeretlen, a világban rejlő lehetőségek és a „mi lenne ha” latolgatása. Kis költői túlzással ez mozgatja a világunkat, így persze a szórakoztatóipart is. Az Apple saját gyártású sorozata, a For All Mankind pedig duplán is kipipálja ezt és bizsergeti a szerencsés néző ez irányú kényszereit. Ugyanis az alternatív történelmi találgatások mellett még azt is megpróbálja nekünk elképzelni, hogy mit rejtegethet, ami talán a legérdekesebb a fajunk számára: a bolygónkon túl. A nemrég befejeződött negyedik évad pedig igazán fején üti a szeget.

(tovább…)
Apple TV+, Sorozat

Mi szükség volt erre? – Monarch-A szörnyek hagyatéka kritika

Talán már több is olyan cikk volt az oldalon, ahol kifejtettük, hogy bizonyos alkotások akármennyire is jók vagy közkedveltek egyszerűen van az a pont, ahol be kell fejezni őket és kvázi elengedni azt. De ha már mindenáron folytatni akarják valamilyen módon azt a bizonyos alkotást, akkor azt lehetőleg tegyék úgy, hogy valamiféle koncepció van mögötte és nem mellesleg legyen érdekes. Illetve lehetőleg adjon hozzá valamit ahhoz a bizonyos alkotáshoz, franchise-hoz. Hasonlóak voltak az elvárások a Monarch – A szörnyek hagyatéka című sorozat felé is, ami a Warner féle úgynevezett Monsterverse-ben játszódik. Gyengébbek kedvéért az a széria, amiben egyszerre benne van King Kong és Godzilla.

(tovább…)
Film, Netflix

A fehér pokolba zárva – A hó társadalma kritika

Egy fél pillanatra most álljunk meg, és egy rövid időre adjunk hálát, hogy ezt a cikket most otthonunk melegében és nyugalmában olvashatjuk. Ha azonban ez nem jönne el magától, akkor biztos vagyok benne, hogy a Netflix új filmje mindenkiben felébreszti ezt az érzést. 1972. október 13-án az Andokban egy uruguay-i repülőgép a fedélzetén 45 személlyel szörnyű balesetet szenvedett. A túlélők megrendítő története temérdek dokumentumfilmet és sok mozifilmet ihletett meg. Idén a Netflix is bemutatta az esetről készült saját verzióját, melynek címe A hó társadalma.

(tovább…)
Animáció

Negyven év után saját magáról mesél az animáció mestere – A fiú és a szürke gém kritika

2023 különleges év volt az animáció médiumának rajongói számára: tíz évvel azután, hogy bejelentette a visszavonulását, Miyazaki Hayao egy új filmmel tért vissza. Ugyan nem ez az első alkalom, hogy megszegte az ezirányú fogadalmát, nem gondolom, hogy a filmes közösség haragudna rá emiatt. Most pedig végre a magyar közönség is láthatja az animék nagymesterének legújabb alkotását, amit már most rengeteg díjjal tüntettek ki, és minden bizonnyal komoly esélyekkel indul az Oscaron is. Lássuk hát, hogy méltó lett-e a rendező korábbi munkáihoz A fiú és a szürke gém!

(tovább…)
Képregény

Még hogy a képregény nem felnőtteknek való – Lore Olympus képregény ajánló

Mindenki tanult mitológiai az iskolai évei alatt. Aztán kit jobban, kit kevésbé fogott meg. Egyikünk az északi, másikunk a délebbi vidékek mondakörét részesíti előnyben. Mindhez bőven vannak szakirodalmak és szórakoztató irodalmak is. Azonban most a kezembe került egy képregény, ami nem simán csak bemutatja a görögök isten-világát, hanem az egészet fogja és átteszi a mai környezetbe. Ami amellett, hogy új élettel tölti meg a mondakört, még közelebb is hozza a modern kor olvasóihoz.

(tovább…)
Film

A DC hattyúdala – Aquaman és az Elveszett királyság kritika

A DC filmes részlege finoman szólva sincsen rendben. Habár tegyünk hozzá, hogy újabban a Marvel-él is akadnak gondok, azonban messze nem annyi, mint a DC-nél. Ennek oka legfőképp a túlzott kapkodás és az átgondolatlanság, amivel a saját filmes univerzumukat, az úgynevezett DCU-t kezelik. Persze azért így is megvoltak a maga pillanatai és akadtak azért jól sikerült és érdemi alkotások lásd Wonder Woman vagy az újragondolt Öngyilkos Osztag. De speciel idesorolható akár az első Aquaman film is, aminek bár bőven vannak hibái és hiányosságai, ám összességében véve mégis csak egy korrekt és szórakoztató alkotás lett. Ugyan mostanra már hivatalosan is elkasszálták vagy legalábbis rebootolni fogják ezt az egész DC filmes univerzumot. Azonban a még meglévő filmjeiket feltehetően veszteségminimalizálási céllal azért még moziba küldték. Ennek utolsó darabja az Aquaman, az elveszett királyság.

(tovább…)
Film

Sci-fi: The Motion Picture – Rebel Moon kritika

Zack Snyder, a Vizionárius Rendező elérkezettnek látta az időt, hogy a sci-fi műfajban is bizonyítsa rátermettségét. Mostani filmje, a Rebel Moon eredetileg Star Warsnak készült, a Lucasfilm azonban nem volt meggyőzve Snyder géniuszát illetően, ezért kiadták az útját – nem meglepő, hisz az elmúlt évek Star Wars-produktumait elnézve nem árt óvatosabban megközelíteni, hogy mit adnak ki a kezeik közül. Véleményem szerint pedig helyesen mérlegeltek, mikor arra jutottak, hogy Zack munkássága az utóbbi évek alapján sem minőségében nem váltaná meg a filmjeik jövőjét, sem stílusában nem összeegyeztethető a Disney babyyodás-porgos-babufrikes családbarát imidzsével. Így került a Birodalom- és Jedi-mentesített projekt a Netflixhez, ahol mostanság előszeretettel adnak szabad kezet a nagynevű hollywoodi rendezőknek, annak minden előnyére és kárára.

(tovább…)
Film, Netflix

A forma a tartalom felett – Maestro kritika

Be kell vallanom, nem tudnak túlságosan felvillanyozni az utóbbi években menetrendszerűen érkező életrajzi filmek: a mára kifulladóban lévő szuperhősfilmdömping mellett ezek jelentették a mögöttünk lévő évtized másik jövedelmező mozis trendjét. Mindeközben a mozikba egyre nehezebb a streaming elől elcsábítani az embereket, így a tengerentúli filmgyártás megpróbálja minden közéleti vagy popkulturális ikon életét pénzzé tenni, szinte már olyanokét is, akiknél ez az eltelt idő rövidsége vagy a jelentőségük ezt nem feltétlenül indokolná.

Ráadásul nagyon szűk az a mezsgye, ahol ezek a filmek valódi minőséget képviselnek. Egyik oldalról megvannak az inspirálatlan, a lehető legbanálisabb hollywoodi klisékre felhúzott szuperprodukciók, mint a Bohém rapszódia; a másik oldalról pedig azok a filmek, ahol a rendező művészi kiteljesedése és egója temeti maga alá a film tárgyát. Ilyen volt tavaly a Marilyn Monroe életéről szóló Szöszi, és ebbe a kategóriába sorolom Bradley Cooper második rendezését, a Maestro-t is.

(tovább…)
Film

A játék szeretete – A győztes gól kritika

A győzelem vagy legalábbis a győzni akarás kultusza sok mindent áthat. Különösen igaz ez a különböző sportokra, amiknek a jellegükből adódóan természetesen mindig lesz egy személy vagy személyek, akik úgymond a többiek fölé emelkednek, ilyen vagy olyan szempontok szerint. Ennek aztán persze van egy jelentős anyagi vonzata is, ami ezáltal csak még inkább arra ösztönzi az egyes résztvevőket, hogy bárhogyan is, de győzzenek. Azonban sokan olykor elfelejtik, hogy a sportként aposztrofált dolgok igazából egyben játékok is, amelyeket élvezni is kellene. Végeredménytől függetlenül. Ugyanis nem egy olyan személy van, aki nem azért csinál bizonyos sportokat, hogy győzzön per rangos eredményeket érjen el, hanem mert éppenséggel örömét leli abban az adott sportban. Márpedig ezt napjaik meglehetősen győzelem orientált társadalmat olykor sokan képesek elfelejteni. Ezért pedig időnként szükség van olyan filmekre, mint mondjuk a Jég veled, Az Eddie, a Sas, vagy éppenséggel mostani cikkünk alanya A győztes gól című film.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Besült a Reigan – Yu Yu Hakusho kritika

Eljött hát ez a nap is, amire nagyon sok animerajongó várt. 2020-ban a Netflix bejelentette, hogy újabb ikonikus animesorozatot dolgoz fel élőszereplős formában, amely nem más, mint a Yu Yu Hakusho. Rögtön robbant is a bomba, hisz az 1992-ben Japánban debütáló animeszériának számos rajongója van világszerte. Kedvenc hőseinket élő színészek megformálása által látni pedig mindig nagyon izgalmas és érdekes koncepció. Vajon beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a Netflix feldolgozása?

(tovább…)