Kritika

Netflix, Sorozat

Visszatérés a sötét Roxfortba – Wednesday 2. évad kritika

Közel három éve a Netflixnek a Wednesday első évada kellett, mint egy falat kenyér. A streaming-kultúra úttörője már rég nem rendelkezik akkora csáberővel a piacon, mint fénykorában, húzónevekre pedig égető szüksége van (kifejezetten annak tükrében, hogy legnagyobb zászlóshajója, a Stranger Things idén befejeződik). Ezt meg is találta Jenna Ortegában és az általa megformált Wednesday Addamsben, az Amerikában nagy múltra és többféle feldolgozásra visszatekintő Addams Family egyik legnépszerűbb szereplőjében. Az első évad elsöprő sikert aratott nézői fronton, de ez csak egy szelete a Netflix szerencséjének: a siker eszmei értékét növeli, hogy a fiatal nézők között a sorozat különösen nagy népszerűségnek örvendett, gazdasági fronton pedig a magas költségek ellenére is nagy nyereséget hozott, beleértve a széria hatására érkező új felhasználókat is.

(tovább…)
Társasjáték

Mordorba nem szokás csak úgy besétálni – A Gyűrűk Ura: A Szövetség útja (2025) ajánló

Kevés társasjáték tudott akkora hatást gyakorolni a modern játékvilágra, mint Matt Leacock 2008-as klasszikusa, a Pandemic, amellyel útjára indította a kooperatív játékok egy új csoportját, ahol nem egymás ellen, hanem együtt, a játékkal szemben kell boldogulnunk. Mára már eljutottunk oda, hogy a Pandemic nem csupán egy játék, hanem egy külön kategória, rendszer a társasjátékok világán belül, amelyre különböző témákat húznak fel: történelmi (Iberia, Róma bukása), fantasy vagy sci-fi (Cthulhu, Warcraft, Star Wars), illetve leegyszerűsített családi változatok (Hot Zone). Ironikus módon a Pandemic maga egy korábbi kooperatív játék, Reiner Knizia The Lord of the Rings-e alapján született, ami Tolkien regényeit dolgozta fel. Most pedig, amikor A Gyűrűk Ura társasjátékok a reneszánszukat élik, megjelent a Pandemic és A Gyűrűk Ura szerelemgyereke, A Gyűrűk Ura – A Szövetség útja, hogy a kör bezáruljon általa. Ennek apropóján mi is nekivágtunk a játéknak, hogy különböző küldetéseken keresztül újraéljük Frodóék kalandjait a Megyétől egészen a Végzet Hegyéig.

(tovább)
Társasjáték

5 kihagyhatatlan társasjáték kiegészítő

Amint belemerülünk egy-egy kedvenc társasjátékunkba, óhatatlanul is felmerül előbb-utóbb az   a kérdés: „Mi lenne, ha…?” és itt lépnek színre a kiegészítők. Új szabályok, friss fordulatok, extra játékelemek, vagy éppen teljesen új történetszálak dobhatják fel a már jól ismert élményt. Vannak kiegészítők, amik egyszerűen csak „még többet” adnak abból, amit szeretünk, és vannak, amik teljesen új dimenzióba emelik a játékot. Így hát összegyűjtöttünk öt olyan bővítést, amelyek nélkül, ha egyszer kipróbálod őket, többé nem akarsz majd játszani az alapjátékkal.

tovább
Könyv

Enemies to lovers a gimiben – Esküdt ellenségek könyvajánló

Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint nagyon tudok örülni, mikor hazai szerzők túl látnak Pesten. Olyan jó érzés más városról is olvasni, még ha a helyszínek és az események kitaláltak is. Nincs ez máshogy a következő könyvünkben sem, ami egy hazai fiatal szerző, Kollár Betti tollából származik. Igaz, ez a mű kicsit eltér a megszokottól, de mindenképpen ajánlom az olvasását, ha valaki egy könnyed kikapcsolódást nyújtó regényt keres.

(tovább…)
Animáció

Démonűző melódiák – K-pop démonvadászok kritika

A 3D animációs filmek piacát egyértelműen a Disney-Pixar uralja. Nehéz egy ilyen műfajt meglovagolni, tudván, hogy csak másodikak lehetünk a sorban. Nem árt néha, ha felbukkan egy-egy kihívó. A Netflix új animációs filmjével a Sony Pictures Animation és a Columbia Pictures is be akarja bizonyítani, hogy ők is értenek műfajhoz. De eléri vajon A K-pop démonvadászok a kívánt eredményt?

(tovább…)
Képregény

Boszorka klub kezdő bosziknak – The Devil’s Daughter 2. kötet ajánló

Június végén már írtam egy ajánlót Ray Henderson – The Devil’s Daughter-éről, pontosabban a legelső kötetről. Akkor egy fantasztikus bevezetőt kaptunk Suzy életébe, aki szabadidejében szívesen foglalkozott a mágiával, hogy aztán egy véletlen baleset során megidézze Ernie-t, aki egy szellem. A történet folytatásánál pedig mint szinte mindig, az volt a kérdés hogy vajon meg tudja-e ugorni az elődje által feltett lécet. Henderson pedig képes erre, mivel mesterien bontja tovább a sztorit, és egyre jobban szélesedik ki az általa alkotott világ.

(tovább…)
Játék

A hadakozó fejedelemségek kora – Assassin’s Creed Shadows kritika

A Ubisoft manapság nem tartozik a legkedveltebb játékkiadók közé. Ez több múltbéli baklövésre vezethető vissza. Ennek az egyik ok az, hogy a cég elvesztette korábban rá jellemző kreatív és kísérletező státuszát. A francia kiadónál leginkább olyan franchiseok kerültek a középpontba az utóbbi időben, mint az Assassin’s Creed és Far Cry, miközben olyan klasszikus franchise-ok maradtak parlagon, mint a Prince of Persia, a Splinter Cell, a Rayman vagy a Beyond Good and Evil. Ezen a tendencián egyelőre a gyengébb pénzügyi eredmények sem változtattak, és a közeljövőben sem látszik jelentős fordulat a vállalat stratégiájában.

(tovább…)
Film

Egy ökoszisztéma végjátéka – David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

Az óceán csodájáról szóló írásomban már említettem, hogy az idén kilencvenkilenc éves David Attenborough egész életútján keresztül, saját szemeivel láthatta azokat a rémes környezeti hatásokat, amelyeket civilizációnk működése teherként ró a természetes vadonra. Az ott leírt gondolatok jelentős részét a most tárgyalt film, az Egy élet a bolygónkon szülte. A film címében, ahogy ki is található, Sir David a saját életére utal: egy olyan életre, melynek kezdetén a bolygónk népessége még három milliárd alatt, az érintetlen vadonok aránya viszont hatvan százalék fölött volt. Ma ez a két szám 8,2 milliárd, illetve huszonhárom százalék. Sir David Attenborough saját bevallása szerinti tanúvallomása ezt szeretné mindenekelőtt érzékeltetni: hiába szövődik az emberiség története évezredek óta, a jövőnket felzabáló, mértéktelen környezetpusztítás mégis előttünk, a mi korunkban, a mi általunk jól felfogható időkeretek között zajlik le. És pont ezáltal felfoghatatlan.

(tovább…)
Képregény

Egy letűnt kor hagyatéka – Conan, a barbár képregények kritika

Az idő bizony telik. Ezzel együtt pedig olykor bizonyos dolgok is megváltoznak ilyen vagy olyan irányba. Viszont ezek a fajta változások leginkább azoknak feltűnőek, akik hozzám hasonlóan olykor fogyasztanak régebbi alkotásokat is, főként könyveket és filmeket. Noha bevallottan nem vagyok egy kifejezett antik rajongó, azonban a közelmúltban több olyan alkotás is megfordult a kezemben vagy a szemem előtt, amelyek mondjuk úgy, hogy jóval idősebbek, mint jómagam. Éppen ezért elég feltűnő hogy ezek az alkotások még mennyire más felfogásban illetve módokon készültek. Márpedig ezek az alkotások egyfajta lenyomatai azoknak a koroknak, amelyekbe sokszor érdekes visszatérni. Erre pedig számomra a legjobb példa jelenleg a Conan, a barbár képregény sorozat.

(tovább…)