Francis Lawrence új Stephen King adaptációja egy végtelennek tűnő útról szól. A film marketingkampányában megtekintés közben mért óriási pulzusszámmal sokkolnak. Egyes kritikusok pedig a legnagyobb King-adaptációk között emlegetik. Vajon mennyire túlzóak ezek az állítások?
Amikor annak idején bejelentették, hogy idehaza megszűnik a Star Wars-os könyvek forgalmazása sokan, köztük egyébként jómagam is kissé elkeseredtek. Persze alternatív módokon minden beszerezhető, személy szerint én ekkor gondolkodtam el igazán azon, hogy beruházok majd egy ebook olvasóba. Azonban időközben jött a hír, hogy egy másik kiadó, név szerint a Maxim átvette a magyar nyelvű Star Wars-os könyvek forgalmazását és rögtön egyből három új könyvet is piacra dobtak. Illetve számos egyéb közelgő megjelenést is bejelentettek. Többek között hogy folytatják, illetve befejezik az idehaza Köztársaság Fénykora néven futó szériát, aminek az első és a második fázisáról már korábban cikkeztünk. Ennek a széria harmadik és egyben befejező fázisának első része a George Mann által jegyzett A sötétség szeme.
Mindig hatalmas öröm ha egy olyan képregénnyel találkozok, ami kis hazánk kultúrájából merít. Legyen szó a mindenki által ismert magyar népmesék világáról, vagy akár történelmi örökségünkről. Az biztos hogy ha egy alkotó akár előbbi vagy utóbbi mellett teszi le a voksát, bőven van lehetősége bármiből is meríteni. Öt éve már írtam egy ilyen történetről, amiben a Fekete Mentések nevet viselő huszárok vették fel a harcot a kis gömböccel. Ezúttal azonban egy történelmi alakkal találkozunk, akivel leginkább a történelemkönyvekből ismerhetünk. De mi köze lehet a hunok királyának a budapesti zombikhoz és egy egyetemista lányhoz?
Közel három éve a Netflixnek a Wednesday első évada kellett, mint egy falat kenyér. A streaming-kultúra úttörője már rég nem rendelkezik akkora csáberővel a piacon, mint fénykorában, húzónevekre pedig égető szüksége van (kifejezetten annak tükrében, hogy legnagyobb zászlóshajója, a Stranger Things idén befejeződik). Ezt meg is találta Jenna Ortegában és az általa megformált Wednesday Addamsben, az Amerikában nagy múltra és többféle feldolgozásra visszatekintő Addams Family egyik legnépszerűbb szereplőjében. Az első évad elsöprő sikert aratott nézői fronton, de ez csak egy szelete a Netflix szerencséjének: a siker eszmei értékét növeli, hogy a fiatal nézők között a sorozat különösen nagy népszerűségnek örvendett, gazdasági fronton pedig a magas költségek ellenére is nagy nyereséget hozott, beleértve a széria hatására érkező új felhasználókat is.
Kevés társasjáték tudott akkora hatást gyakorolni a modern játékvilágra, mint Matt Leacock 2008-as klasszikusa, a Pandemic, amellyel útjára indította a kooperatív játékok egy új csoportját, ahol nem egymás ellen, hanem együtt, a játékkal szemben kell boldogulnunk. Mára már eljutottunk oda, hogy a Pandemic nem csupán egy játék, hanem egy külön kategória, rendszer a társasjátékok világán belül, amelyre különböző témákat húznak fel: történelmi (Iberia, Róma bukása), fantasy vagy sci-fi (Cthulhu, Warcraft, Star Wars), illetve leegyszerűsített családi változatok (Hot Zone). Ironikus módon a Pandemic maga egy korábbi kooperatív játék, Reiner Knizia The Lord of the Rings-e alapján született, ami Tolkien regényeit dolgozta fel. Most pedig, amikor A Gyűrűk Ura társasjátékok a reneszánszukat élik, megjelent a Pandemic és A Gyűrűk Ura szerelemgyereke, A Gyűrűk Ura – A Szövetség útja, hogy a kör bezáruljon általa. Ennek apropóján mi is nekivágtunk a játéknak, hogy különböző küldetéseken keresztül újraéljük Frodóék kalandjait a Megyétől egészen a Végzet Hegyéig.
Amint belemerülünk egy-egy kedvenc társasjátékunkba, óhatatlanul is felmerül előbb-utóbb az a kérdés: „Mi lenne, ha…?” és itt lépnek színre a kiegészítők. Új szabályok, friss fordulatok, extra játékelemek, vagy éppen teljesen új történetszálak dobhatják fel a már jól ismert élményt. Vannak kiegészítők, amik egyszerűen csak „még többet” adnak abból, amit szeretünk, és vannak, amik teljesen új dimenzióba emelik a játékot. Így hát összegyűjtöttünk öt olyan bővítést, amelyek nélkül, ha egyszer kipróbálod őket, többé nem akarsz majd játszani az alapjátékkal.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint nagyon tudok örülni, mikor hazai szerzők túl látnak Pesten. Olyan jó érzés más városról is olvasni, még ha a helyszínek és az események kitaláltak is. Nincs ez máshogy a következő könyvünkben sem, ami egy hazai fiatal szerző, Kollár Betti tollából származik. Igaz, ez a mű kicsit eltér a megszokottól, de mindenképpen ajánlom az olvasását, ha valaki egy könnyed kikapcsolódást nyújtó regényt keres.
A 3D animációs filmek piacát egyértelműen a Disney-Pixar uralja. Nehéz egy ilyen műfajt meglovagolni, tudván, hogy csak másodikak lehetünk a sorban. Nem árt néha, ha felbukkan egy-egy kihívó. A Netflix új animációs filmjével a Sony Pictures Animation és a Columbia Pictures is be akarja bizonyítani, hogy ők is értenek műfajhoz. De eléri vajon A K-pop démonvadászok a kívánt eredményt?
Június végén már írtam egy ajánlót Ray Henderson – The Devil’s Daughter-éről, pontosabban a legelső kötetről. Akkor egy fantasztikus bevezetőt kaptunk Suzy életébe, aki szabadidejében szívesen foglalkozott a mágiával, hogy aztán egy véletlen baleset során megidézze Ernie-t, aki egy szellem. A történet folytatásánál pedig mint szinte mindig, az volt a kérdés hogy vajon meg tudja-e ugorni az elődje által feltett lécet. Henderson pedig képes erre, mivel mesterien bontja tovább a sztorit, és egyre jobban szélesedik ki az általa alkotott világ.
Zach Cregger kétségtelenül emlékezetesen tudott megjelenni a horrorrendezők között. Előző filmje, a Barbár sokak elismerését kivívta nézők és kritikusok közt egyaránt. Semmiképp sem volt tökéletes film, viszont mindenképp figyelemre méltó. Ebből adódóan óvatos kíváncsisággal vártam a Fegyverek vetítését is.
