A méltán híres videójáték sorozatot talán senkinek sem kell bemutatni. 2005-ös indulásával megannyi embert vonzott be egyedi humorával és lebilincselő történeteivel a Yakuza, későbbiekben pedig Like a Dragon sorozat. A gamerek körében megosztó címmé vált, hiszen míg egyesek imádják, mások furcsának találják. Hogy hogyan is sikerült ezt a számomra remekműnek titulált sorozatot konzolról a képernyőre vinni, ebből a kritikából kiderül.
„Az Ellenség kész a harcra. Összegyűjtötte erejét: orkokat és embereket, haradi légiókat délről és kalózokat a partvidékről. Mind válaszolnak Mordor szavára.„
A Gyűrűk Ura világa nem csupán a könyvek és a mozgóképes alkotások birodalmát hódította meg, hanem a videójátékok és társasjátékok univerzuma is. Az utóbbi esetében kijelenthető, hogy a téma újra a reneszánszát éli napjainkban, hiszen számos új és nagyszerű társasjáték jelenik meg, amelyek elkalauzolnak minket Középfölde varázslatos világába (például A Gyűrűháború: A kártyajáték, Utazások Középföldén). Most pedig megérkezett Antoine Bauza és Bruno Cathala gondozásában a 7 Csoda Párbaj áttematizált A Gyűrűk Ura spin-offja, A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért. A Gémklubnak hála, akár magyarul is neki vághatunk Középfölde megmentésének vagy akár leigázásának.
A Marvel finoman szólva sincs éppen a legjobb formájában. Ennek persze számos oka van, ám szerintem leginkább azért, mert egyszerűen mostanra már túlságosan szerteágazó és jószerével átláthatatlan lett. Valamint az sem titok, hogy a közismertebb Marveles karakterek már szinte mind elhasználódtak, az újabbak pedig messze nem generálnak akkora érdeklődést, ami a franchise, vagyis jobban mondva a Marvel Filmes Univerzum (röviden MCU) fenntartásához szükséges. Nem hiába rebesgetik sokan azt is, hogy talán ideje lenne kvázi rebootolni ezt az egész Marveles dolgot. Főleg mivel a FOX felvásárlásával több olyan potenciális történet és karakter is elérhetővé vált, ami egy sokkal komplexebb és feltehetőbben élvezetesebb franchise-t generálna. Csakhogy addig még a rendszerben jelenleg benne van számos olyan különböző állapotban lévő projekt, amiket muszáj valamilyen formában megjelentetni. Az egyik ilyen projekt pedig éppen a Mindvégig Agatha, amit a cikk további részében egyszerűen csak Agatha-nak fogok nevezni.
Manapság rengeteget beszélünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kérdésekről. Pontosan mire lesz képes? Tud-e majd emberként gondolkozni? És emberként érezni? Mi a helyzet az anyasággal? A DreamWorks ezekkel a kérdésekkel foglalkozik legújabb animációs filmjében.
Ahogy haladunk előbbre az őszben, egyre sűrűsödnek a hűvösebb napok. A korai sötétedés miatt pedig egyre gyakrabban azon kapjuk magunkat, hogy inkább otthon maradunk. Bekuckózunk egy jó könyvvel, vagy filmet, sorozatot nézünk. És ugyan miért ne döntenénk úgy, hogy újra elővesszük gyerekkorunk kedvenc meséit? Mi már hatodik alkalommal nézzük meg, hogy mit is szerettünk piciként. Ezúttal Aerons-t, a legújabb tagunkat kértem meg, hogy meséljen arról miket nézett gyerekként.
Az elmúlt hetekben a gamer társadalom, a profi médiumoktól kezdve, a tartalomgyártókon át, egészen az „mezei” játékosokig a Ubisoft aktuális belső állapotától és tevékenységétől volt hangos és hangos a mai napig is. A francia kiadó óriás, valljuk be, nincs éppen jó passzban. A legutóbbi, nagy reményű játékai, a milliók által messiásként várt Star Wars: Outlaws-szal az élen, sorra megbuktak, aminek következtében a cég tőzsdei értéke történelmi szintű mélységbe zuhant és a tulajdonosoknak már azt kell fontolgatnia, hogy ki tudja kimenteni őket, illetve ki kell-e vonulniuk tőzsdéről.
(tovább…)Minden idők egyik legjobb pszichológiai horror játékának ráncfelvarrása megérkezett két év várakozás után. A Konami és Bloober Team közös koprodukciója már elérte az első nagyobb mérföldkövet eladásokban, hiszen átlépte az egy millió eladott példány számot, így a széria legjobban fogyó része lett. A kritikai visszhang sem maradt el, ami hosszútávon megtámogathatja az eladások növekedését. Lássuk milyen játék rejlik a megérdemelt siker mögött.
Legalábbis ezt állítja a Dennis Quaid által alakított ripacs médiamogul (a beszédes nevű Harvey), amikor széles vigyorral az arcán közli az ötvenéves Elisabeth Sparke-lel, hogy az öregsége miatt többé már nem tartanak igényt a televízióban a testformáló szolgálataira. Az egykori híresség számárra felfoghatatlan és elfogadhatatlan az idősödéssel együtt járó fizikai változás, ezért olyan útját választja a megfiatalodásnak, ami szó szerint és átvitt értelemben is beláthatatlan következményeket művel a testével.
Junji Ito neve ismerősen csenghet a horrorrajongóknak: a mangaka bizarr és hátborzongató képregényei már az 1980-as évek óta szórakoztatják a közönséget. Ám a szerző életművén mintha átok ülne, legalábbis ami az adaptációkat illeti: eddig még senkinek sem sikerült olyan élőszereplős vagy animációs feldolgozást készíteni Ito műveiből, ami méltó lenne az alapanyaghoz. De amikor 2019-ben bejelentette az Adult Swim, hogy minisorozatot készít a szerző leghíresebb mangája, az Uzumaki alapján, és mindezt megspékelték egy rendkívül hangulatos teaserrel, érthető módon felcsillant a remény a rajongókban, hogy végre megtörhet az átok.
A Diablo IV megjelenésekor sok problémám volt a játékkal és nem hittem benne, hogy a mostani Blizzardban lesz elég szerénység, hogy helyrehozza őket. Nézzük röviden, mit ért el ebből a Vessel of Hatred.
