Ahogyan a mai górcső alá vett alkotásaink főszereplőjének egyik atyja, igen itt most Stan Lee–re gondolok, még 2002-ben említette egy interjúban, melyben a maga jogán is kiváló érdemekkel büszkélkedő, habár az elmúlt években gyengélkedő, Kevin Smith volt a partnere, mindenkinek van egy legelső, kezébe akadó képregénye. Ezen füzet vagy kötet képes eztán valamilyen irányba billenteni az alanyt, amennyiben a tollforgatói munka és a grafikai szegmens megragadó, talán végérvényesen a műfajhoz is láncolni. Ezért kell tehát minden számot, a maestro véleménye szerint, úgy felépíteni-az első oldalon zanzásított, lényegre törő összefoglalással élve a korábban történtekkel kapcsolatban-hogy azok számára is érthető, átélhető és szerethető legyen, akik akár csak a futam közepének egy darabját kaparintották ujjaik közé. Jelen esetben pontosan ezzel a módszerrel igyekeztek élni az alkotók, minden megragadható esetben papír alapú belépési portált biztosítva a Pókverzumba és tovább.
