Minden rendőr életében van az egy bizonyos ügy. Minden orvos életében van az a bizonyos beteg. Jasper DeWitt könyve egy igazán különleges páciens hátborzongató esetét meséli el. Ha valamit még keresnél egy utolsó hőhullámra, amitől garantáltan kiráz majd a hideg, A beteg című könyv lehet az egyik megoldás.
(tovább…)Ma már nagyon kevés ember van, aki nem hallotta a piros overallos Dalí-maszkos bűnözők történetét, akik önerőből térdre kényszerítették a Spanyol Királyi Pénzverdét. Nyolc ismert világváros után elnevezett mindenét elvesztett bűnöző, egy mesterelme irányításával öt hónap kiképzés után elindul, hogy végrehajtsák az évszázad bűntényét. Az általunk Professzorként ismert Sergio Marquina egész életét feltette arra, hogy megvalósítsa elhunyt apjának nagyszerű tervét.
Tegyétek a kezeteket a szívetekre és mondjátok, hogy nem vártok majdnem mindent, amin ott szerepel a Marvel logó a WandaVision, a Falcon and the Winter Soldier és a Loki megtekintése után. Ne féljetek nekem sem menne őszinte meggyőződéssel. Sőt most, hogy bejelentették a Midnight Suns játékot egyszerűen, habár alapvetően a DC nyomtatott füzeteit jobban kedvelem, fellelkesülök bármiről is legyen szó, amit az elsőként említett nagy kiadó adaptációs munkái közül láthatok vagy kezeim közé kaparinthatok. Nem volt ez másképpen a jelenlegi darabnál sem, habár a végeredmény inkább saját ligájában alkot és csak kisebb szemekkel láncolja össze magát az MCU korábbi szegletköveivel.
Stranger Things, Volt egyszer egy Hollywood, Az (1., 2. fejezet), Star Wars – Az ébredő erő -, Terminátor: Sötét végzet, The Mandalorian. Mi köti össze az alábbi popkulturális termékeket? Leginkább az a sok esetben minden egyes képkockából üvöltő nosztalgia, ami a kész terméket nem egy alkalommal húzza le egy kizárólag az emlékekre és a rajongók pénztárcáira építő posványba, miközben tényleges tartalommal, vagy szórakoztatási faktorral nem látja el a produktumot. Azonban nem volt mindig ilyen a nosztalgiához való hozzáállás. Erre remek példa Richard Linklater 1993-as Tökéletlen idők című mozija.
Amikor valaki valamilyen sorozatot keress magának, akkor általában az adott illető vagy az HBO vagy pedig a Netflix kínálatából válogat. Habár újabban az Amazon Prime is kezd egyre inkább előretörni, valamint ott van még a Disney+ is a maga jellegzetes tartalmaival. Azonban rajtuk kívül is van még számos másik streaming szolgáltató, amelyik igyekszik valahogy magára vonni a közönség figyelmét. Ilyen például az AppleTV+ is, ami az Apple saját streaming platformja és van is egy kifejezetten egyedi és érdekesnek mondható sorozata a See, aminek a magyar címe nagyjából az, hogy Láss.
2019-ben a Netflix Vaják-sorozata jött, látott, és győzött. A könyvek és a videojátékok után egy újabb széles közönség ismerhette meg az Andrzej Sapkowski által teremtett Kontinens világát. Egyértelmű volt hát, hogy a Netflix addig fogja ütni a vasat, amíg meleg, így nem sokkal a sorozat premierje után be is jelentett több spin-offot. Ezek közül az első meg is érkezett, a dél-koreai Studio Mir által készített animációs film, A Farkas rémálma, ami a decemberben érkező második évad egyik központi karakterének a múltjába ad betekintést.
2018-ban a semmiből robbant be Rebecca F. Kuang neve a könyves fantasy világba. Mákháború című trilógiájának első kötete – melynek címe azonos a sorozat címével – azonnal belopta magát az olvasók szívébe. A következő évben a folytatása is megjelent Sárkányköztársaság címmel. Az idei évben pedig megérkezett hozzánk a történet záró kötete is A lángoló isten címmel.
Ha teljesen őszintének kellene lennem, azt mondanám úgy ültem be a Kampókézre, hogy semmilyen elvárást nem támasztottam az irányában. Látva az eddigi felhozatalt újra gondolt régebbi darabokból és akár évtizedek távlatból elkészült folytatásokból nem voltam igazán lelkes egy ehhez a táborhoz kapcsolható film hallatán. Azonban meglepődve tapasztaltam mit sikerült kihozni 29 évvel később az alapanyagból, valami egészen új ízzel fűszerezve a talán megfáradtnak tűnő mesét. Sokféle irányt vehet egy horror legyen az jó vagy rossz, de amit itt tapasztalunk merőben szokatlan és eltérő.
Ha van igazi „lerágott csont” a szórakoztatóiparban, akkor az minden bizonnyal az Arthur-mondakör. Arthur király és a Kerekasztal lovagjainak történeteit annyian és annyiféleképpen feldolgozták már, hogy az ember azt hihetné, ebben a témában már nem igazán lehet újat mutatni. Még szerencse, hogy vannak olyan rendezők, mint David Lowery (Kísértettörténet, Elliot, a sárkány, Úriember revolverrel), aki egy 14. századi lovagregényből is képes olyan filmet készíteni, ami a modern kor nézői számára is érvényes mondanivalóval bír.
Bizonyára sokan hallottak már a Maslow-piramisról. A névadója Abraham Maslow, amerikai pszichológus volt, aki különböző halmazokba rendezte az emberi lét szükségleteit, majd azokból egy alá-fölé rendeltségi láncot konstruált. Ez vizuálisan egy piramisban ölt testet, aminek alján a legalapvetőbb biológiai szükségletek helyezkednek el (1-2. szint), majd a különböző szociális szükségletek, és a piramis csúcsán helyezkedik el az önmegvalósítás iránti igény. Tudjuk jól: olyan világban élünk, ahol az emberek egy igen nagy hányada az első szinteken található szükségleteit sem tudja fedezni. Ugyanis az első két szint az (a fiziológiai szükségletek, illetve a biztonság és védettség szükséglete), aminek biztosításához pénzre van szükség (még hogyha ez nem is fekete-fehér – ezeken a szinteken is van, amit nem feltétlenül tőkeereje által biztosít magának az ember, és a következő szinteken is rengeteget segíthet az anyagi jólét).
(tovább…)
