Sorozat

A szuperhősök is lehetnek depressziósak

Erick Kripke és az Amazon tavaly ilyenkor talán még nem is sejtették, hogy mennyire beletenyereltek a tutiba a szuperhős műfajt alapjaiban feje tetejére állító The Boys-szal. Egy a popkultúrát lassan egy évtizede totálisan leuraló zsánert elvégre önmagában nézve nem veszélytelen dolog kiforgatni. Kripke azonban a tőle megszokott cinikus, ámde végtelenül szórakoztató görbetükröt állított a mindennapokat átszövő szuperhősmítosznak, az ezt szponzoráló, sok esetben rendkívül káros nagyipari cégeket sem kímélve. A The Boys mégsem ezek miatt lett talán az utóbbi évek legeredetibb és egyben legszórakoztatóbb televíziós, akarom mondani streaminges produktuma, mely a második évadra szinte semmit sem veszített a korábbi erényeiből.

Figyelem! A kritika innentől kezdve minimális spoilereket tartalmaz a The Boys második évadának első négy részét illetően!

(tovább…)
Film

Az idő megbolondul, a szerelem előtör

A romantikus vígjátékok nem meglepő módon a filmgyártás elejétől kezdve jelen vannak a mozik kínálatában. Láttunk már összejönni, szakítani, majd megint összejönni rengeteg párt, sok különféle helyszínen és szituációban, a cselekmény nagy vonalakban mégis többnyire ugyanaz szokott lenni. Épp ezért nagy élmény, ha olyan romkomot van alkalmunk megtekinteni, ami rengeteg újdonságot tud hozni ebbe a meglehetősen kiüresedett műfajba.

(tovább…)
Film

A lány, aki animáltból igazi lett, de hős maradt

A magyar mozikban a héten debütáló Mulan nincs könnyű helyzetben. Egyrészt sok filmrajongónak vannak alapvető ellenérzései az animáltból élőszereplőssé váló történetek irányában, másrészt Kína politikájával kapcsolatos kifogások is érthetően merülnek fel a film kapcsán, harmadrészt pedig a pandémia közben egy bemutató helyzete sem túl rózsás. Mulan története azonban szerencsére több okból is érdemes arra, hogy a fenti szempontoktól függetlenül próbáljuk meg szemlélni.

(tovább…)
Film

Az élet egy HABostorta

A filmművészet több mint száz éves léte miatt azt kell mondanunk, hogy a legtöbb történetet már látta a közönség nagy része (sajnos, nem sajnos). Manapság nagyon nehéz valami újat mutatni a történet szempontjából és ezt sokan felismerték a világ nagy részén. Olyan alkotók (írók, rendezők) jelentek meg, akik rájöttek arra, hogy az ezerszer látott sztorivezetéseket fel lehetne dobni valamilyen egyedi stílussal. Így a néző kap is valami újat, meg nem is. Kiváló példa erre a Drive című film, aminek ponyva jellegű alapjai ellenére az egyik legkiválóbb film született meg Nicolas Winding Refn látásmódjának köszönhetően. Mostani alanyunk is valami hasonlót próbál tenni a romantikus komédia műfajával, magyar keretek közt. Nézzük is meg, mit is tud felmutatni a Hab.

(tovább…)
Film

Mutáns tinik harca a külső és belső ellenséggel

A mozik kínálatába frissen bekerült Az új mutánsok méltó saját főszereplőihez, ugyanis sorsa a kezdetektől fogva igen hányattatott volt. Kezdésként a gyártó Fox akart újraforgatni bizonyos részeket, majd pedig a Disney, végül a koronavírus terjedése miatt kellett új premier dátumot keresni az X-Men ifjúsági ligájának kalandjaihoz. Ilyen körülmények között már akár a moziba kerülést is eredményként élheti meg a közönség.

(tovább…)
Film

Egy vásznon a hazugság összes árnyalata

Az olasz-angol koprodukcióban és Giuseppe Capotondi rendezésében készült A hazugság színe (eredetileg The Burnt Orange Heresy, azaz narancsvörös eretnekség, az azonos című 1971-es regény alapján) rettentően izgalmas és az embert többezer éve foglalkoztató kérdésekkel foglalkozik, a maga komótosan hátborzongató módján. A főszerepben egy műkritikus (Claes Bang), egy műgyűjtő (Mick Jagger), egy művész (Donald Sutherland) és egy műkedvelő (Elizabeth Debicki) áll, akik a művészet mibenlétéről, hasznáról, értelméről vitatkoznak – de nehogy egy mesterkélt bölcsészparádés filozofálgatást képzeljünk el. A hazugság színe ugyanis egy csendes drámából feszült thrillerré alakuló film, amely nagyon távol áll az üres és közhelyes frázisok pufogtatásától.

(tovább…)
Max, Sorozat

Anya, fiú, android

Szinte napra pontosan egy hónapja került fel a YouTube-ra A farkas gyermekei című sorozat előzetese. A sorozatrajongók pedig a látottak hatására elégedetten csettintettek, egészen addig, amíg meg nem tudták, hogy az Aliennel ismertté vált Ridley Scott is rendezett két részt a sorozatban. Scott neve az elmúlt években egyre kevésbé garancia a sikerre, amit leginkább az Alien: Covenant támaszt alá. Így elég nagy kétkedéssel ültem le az első három epizód elé, de legbelül mégis reméltem hogy az öreg Ridley ezúttal nem lő mellé. A kritika minimális spoilert tartalmaz az első három részből.

(tovább…)
Játék

Amikor Blazko bal lábbal kel

Az Uncharted széria (cikkek itt, itt, itt és itt) végigpörgetése után egy kicsit naturálisabb akcióra vágytam. Hála a nyári vásár csodáinak eleget tettem egy régi elmaradásomnak és behúztam egy méltán híres klasszikus, a Wolfenstein szériának a legújabb, kicsit átértelmezett epizódjait. Szerintem ezt a címet alapvetően nem kell bemutatni senkinek. Egy alternatív történelem során a második világháborúban a náci vezetés komoly előnyre tesz szert mindenféle okkult és titkos technológiák megszelídítésével, így a háború libikókája az ő oldalukra billen. A szövetségesek minden bizodalma a született katona, az elpusztíthatatlan B. J. Balzkowicz-ra nehezedik, akinek az a feladata, hogy megállítsa a németek hadigépezetét.

(tovább…)
Film

Seth Rogen különös utazása a generációs szakadékon túlra

Az HBO GO felületén nemrég vált elérhetővé Seth Rogen legújabb vígjátéka, az Amerikai pác. A cím a nyilvánvaló Amerikai pite-utalásával egy könnyen fogyasztható, egyszerű humorral operáló, szórakoztató, de nem különösebben emlékezetes vígjátékot sejtet. Ezek után kellemes meglepetés lehet, hogy a film azért egy fokkal érdekesebb, mint amit az ember a fentiek alapján várna tőle.

(tovább…)
Film

Emlékezni akarok!

Az emberi tudat és azon belül az emlékezés mindig is megfoghatatlan tényezőnek számított az emberiség történetében. Elfeledett titkokat, megoldatlan sérelmeket, hol szép, hol szomorú emlékeket találunk egy ember elméjében és ezt a felsorolást napestig lehetne folytatni. Hiába a színvonalas technikai fejlődés, a tudat megfejtése esetén száz év múlva is nagy valószínűséggel ugyanúgy sötétben fogunk tapogatózni. Ennek az állításnak állít egy örök mementót az Egy makulátlan elme örök ragyogása című film.

(tovább…)