Film

Film

Michael Mann-sorozat 5.: Daniel Day-Lewis hegyen-völgyön át szalad – Az utolsó mohikán kritika

“When the white man dies, he thinks he is at peace, but the red men know how to torture even the ghosts of their enemies.”

Az utolsó mohikán (The Last of the Mohicans; 1992)

Van, aki Randolph Scott és Binnie Barnes párosára esküszik, míg mások az 1977-es feldolgozásban és Steve Forrest karizmájában hisznek, számomra azonban mindig Daniel Day-Lewis fák és folyók között szökellő alakja, zaklatottan csapzó haja és a kezében lévő Brown Bess az első kép, amit magam előtt látok Az utolsó mohikán cím meghallása után. Michael Mann ezzel a filmjével mutatta meg az átlagnál érzelmesebb, pontosabban romantikusabb oldalát, sokunk legnagyobb örömére.

(tovább…)
Film

Drakula a nyílt tengeren – A Demeter utolsó útja kritika

Drakula karakteréről, illetve hozzákapcsolódó témájú alkotásokból már számtalan van és feltehetően még lesz is. Ugyanakkor jogosan merül fel az a kérdés is, hogy egy ilyen kiterjedt biográfiával rendelkező karakter per alkotás esetében lehet-e egyáltalán bármi újszerű dolgot mutatni. Vagy csak inkább a régi és sok esetben unalomig ismételt dolgokat ismételni. Hiszen Drakula egyike azoknak a karaktereknek, akivel már mindent, de tényleg szinte mindent megcsináltak. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor megjelenet a The last voyage of the Demeter, vagyis magyar nevén a Demeter utolsó útja című alkotás, ami egyfelől visszakívánja vinni a karaktert az eredeti horrorisztikus alapokhoz.

Másfelől viszont egy olyan környezetbe helyezi az egész cselekményt, konkrétan egy a nyílt tengeren lévő hajóra, amelyet még így ebben a formájában egyáltalán nem láthatott a Közönség. Sajnos valamilyen oknál fogva a magyar mozik nem tűzték műsorra ezt az alkotást. Azonban az Universal sajátos üzleti modelljének köszönhetően már a külföldi VOD szolgáltatóknál elérhető ez a film. Idehaza pedig feltehetően majd a Skyshowtime-on lesz elérhető ez a film.

(tovább…)
Film

Ne ugass be nekik – Kivert kutyák kritika

Közismert tény, hogy cuki állatokkal szinte bármit el lehet adni. Ezért nem meglepő módon számos olyan alkotás van, amiben különböző állatok szerepelnek. Habár ezeknek az alkotások a műfaja és az ábrázolás módja meglehetősen változatos, azt azonban általában el lehet róluk mondani, hogy kifejezetten ügyelnek arra, hogy úgymond családbarát szórakozást nyújtsanak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Közönség egy jelentős része viszont szereti az alpári humort. Ráadásul az utóbbi években az alkotók egyre inkább elkezdték olyan jellegű alkotásokba is belevinni ezt a fajta humort, ahol ez eddig nem igazán volt jelen. Így pedig már csak idő kérdése volt, hogy mikor jelenik majd meg egy olyan alkotás, mint a Kivert kutyák, amiben cuki kisállatok fognak rendkívül alpári módon viselkedni és beszélni, méghozzá mindezt élőszereplős módon.

(tovább…)
Film

Az év eddigi legjobb horrora? – Beszélj hozzám kritika

Horrorok terén 2023 eddig keveset mutatott – hiányoztak az eredeti forgatókönyvön alapuló, frissnek ható, erőteljes műfaji filmek a mozivásznakról (és a streaming-platformokról). Hogy egy példát említsek, a Blumhouse idei első nagy dobása, a M3GAN teljes joggal fog idővel feledésbe merülni. Kár, hogy a Barbenheimer-láz közepette kevesebb figyelem hárul más művekre, ugyanis a Beszélj hozzám! maradéktalanul megfelel az általam megnevezett ismérveknek, és érdemes róla beszélni. Már csak az okból is, hogy rendezőpárosa, Danny és Michael Philippou része annak az újhullámos horrorfilmes generációnak, akik a közösségi média platformokról léptek be a filmkészítés világába.

(tovább…)
Film

Statham MEGint halászni MEGy – MEG 2. – Az árok kritika

Van valami perverziója Hollywoodnak, amiben sokszor valamilyen természetellenesen viselkedő vadállatot, általában többnyire egy cápát szabadít az emberekre. Pedig valójában a cápák egyáltalán nem annyira veszélyesek, mint amilyenek beállítják őket. Speciel kutyák és a vízilóvak sokkal több embert ölnek, mint a cápák. Sőt, az oly sokszor használt Nagy Fehércápa sem annyira agresszív, mint amilyenek bemutatják. Vagy legalábbis vannak annál sokkal agresszívebb cápafajok. Aztán persze valamikor a kétezres évek elején Hollywood felfedezte magának az Óriás Őscápát, az úgynevezett MEGalodont és így sorra elkezdték gyártani a különböző óriáscápás tartalmakat. Ezek közül a legismertebb a 2018-as MEG, az őscápa, ami egyébként eredetileg egy hét részes könyvsorozat. Szóval a kellő alapanyag birtokában várható volt, hogy jönnek majd a további MEG-filmek, amelyeknek a következő fejezete a jelenlegi, vagyis a 2023-as MEG 2, az árok című alkotás.

(tovább…)
Film

Az európai események fényében – Madarak a dobozban: Barcelona kritika

2018-ban debütált a Netflixre Sandra Bullock főszereplésével a Madarak a dobozban című posztapokaliptikus túlélőfilm, amely Josh Malerman amerikai író és producer azonos című regényének adaptációja. A történet egy új szemszögből mutatta be az emberiség sorsát egy láthatatlan nem evilági entitás támadása után. Idén pedig megkaptuk a spin-offot, amely bemutatja az egész világra kiterjedő katasztrófa egy európai kis szeletét, méghozzá Barcelonában. Vajon új szintre emeli a Madarak a dobozban: Barcelona a jól ismert történetet?

(tovább…)
Film

Gyerünk Barbie, kezdődjék a buli! – Barbie filmkritika

Na jó, tegyük a szívünkre a kezünket és legyünk őszinték. A Barbie filmet mindenki várta és mindenki meg fogja nézni. Ha nem is feltétlenül moziban és/vagy társaságban, de meg fogják nézni. Persze vannak olyanok is, akik valami avittas macsó felfogástól azt mondják, hogy ők csak azért sem fogják megnézni, mert ez… khm LMBTQ-soknak való. Bár szerintem még ők is bele fognak nézni. Mert ez a film valami olyan hatalmas cringe parádénak tűnik, aminek az élményéből senki nem szeretne majd kimaradni. Emellett a film marketingjének az is sokat segített, hogy véletlen úgy hozta, bár lehet, hogy igazából nem is volt annyira véletlen, hogy egy időben kerül bemutatásra az Oppenheimer filmmel, ami finoman szólva is a filmes paletta másik végének tűnik. Terjedtek is ám rendesen a Barbenheimmer mémek. Szóval most végre itt van. Látható és feltehetően mindent le fog tarolni. Mármint a Barbie film természetesen.

(tovább…)
Film

A modernkor Prométheusza – Oppenheimer kritika

Bizonyos tudás vagy ismeret megszerzése az emberiség számára egyszerre minősül áldásnak és átoknak. A görög mitológiában Prométheusz titán, a modern kori történelemben pedig Robert Oppenheimer, az atombomba atyja testesíti meg mindezt. De miként dolgozta fel mindezt korunk egyik legismertebb rendezője, Christopher Nolan? Az Oppenheimer nem egyszerűen egy tudós története, de a tudományé is, amely újra és újra kiszolgálja az emberiség igényeinek sötétebb oldalát.

(tovább…)
Film

A lehetetlen netovábbja – Mission: Impossible – Leszámolás 1. rész kritika

A Mission: Impossible széria idén, 2023-ban hivatalosan is bekerült a 27-esek klubjába, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy míg a hírhedten híres csoport többi tagja ebbe a korba lépve valamilyen külső és/vagy belső folyamat következményeként jobb létre szenderült, a Tom Cruise vezényletével lezajló akciófilm-sorozat nemhogy nem hunyt el, hanem köszöni szépen, él, virul és jobb formában van, mint korábban.

(tovább…)
Film

Morális dilemmák sokasága – Flash-A Villám kritika

A különböző morális dilemmák sokszor képezik egy-egy alkotás alapját. Ami valljuk be nem meglepő, hiszen ezek a bizonyos morális dilemmák amellett, hogy remek konfliktusforrások, ráadásul még rendkívül érdekesek is. Hiszen ilyenkor az ember per Közönség általában bele szokott gondolni abba, hogy adott esetben ő mit csinálna. Illetve, hogy mi lenne ilyenkor a helyes döntés. Természetesen az ilyen jellegű problémák a legtöbbször a szuperhősös témájú alkotásokban jönnek elő, mivel a szuperhősök eleve morálisan felsőbbrendű entitásokként vannak kezelve, így az ő esetleges döntéseik, illetve a mögöttük lévő értékrend afféle iránymutatóként szolgálhat egyesek számára. Márpedig a Warner és azon belül a DC igencsak próbára tette, vagyis hát még mindig teszi most a Flash filmmel a társadalom morális értékrendjét.

(tovább…)