Film Archívum - Oldal 7 a 76-ből

Film

A DC hattyúdala – Aquaman és az Elveszett királyság kritika

2023.12.30.2023.12.30. by Kolev Ádám

A DC filmes részlege finoman szólva sincsen rendben. Habár tegyünk hozzá, hogy újabban a Marvel-él is akadnak gondok, azonban messze nem annyi, mint a DC-nél. Ennek oka legfőképp a túlzott kapkodás és az átgondolatlanság, amivel a saját filmes univerzumukat, az úgynevezett DCU-t kezelik. Persze azért így is megvoltak a maga pillanatai és akadtak azért jól sikerült és érdemi alkotások lásd Wonder Woman vagy az újragondolt Öngyilkos Osztag. De speciel idesorolható akár az első Aquaman film is, aminek bár bőven vannak hibái és hiányosságai, ám összességében véve mégis csak egy korrekt és szórakoztató alkotás lett. Ugyan mostanra már hivatalosan is elkasszálták vagy legalábbis rebootolni fogják ezt az egész DC filmes univerzumot. Azonban a még meglévő filmjeiket feltehetően veszteségminimalizálási céllal azért még moziba küldték. Ennek utolsó darabja az Aquaman, az elveszett királyság.

(tovább…)

Film

Sci-fi: The Motion Picture – Rebel Moon kritika

2023.12.28.2023.12.28. by Dr Gonzo

Zack Snyder, a Vizionárius Rendező elérkezettnek látta az időt, hogy a sci-fi műfajban is bizonyítsa rátermettségét. Mostani filmje, a Rebel Moon eredetileg Star Warsnak készült, a Lucasfilm azonban nem volt meggyőzve Snyder géniuszát illetően, ezért kiadták az útját – nem meglepő, hisz az elmúlt évek Star Wars-produktumait elnézve nem árt óvatosabban megközelíteni, hogy mit adnak ki a kezeik közül. Véleményem szerint pedig helyesen mérlegeltek, mikor arra jutottak, hogy Zack munkássága az utóbbi évek alapján sem minőségében nem váltaná meg a filmjeik jövőjét, sem stílusában nem összeegyeztethető a Disney babyyodás-porgos-babufrikes családbarát imidzsével. Így került a Birodalom- és Jedi-mentesített projekt a Netflixhez, ahol mostanság előszeretettel adnak szabad kezet a nagynevű hollywoodi rendezőknek, annak minden előnyére és kárára.

(tovább…)

Film, Netflix

A forma a tartalom felett – Maestro kritika

2023.12.25.2023.12.25. by Dr Gonzo

Be kell vallanom, nem tudnak túlságosan felvillanyozni az utóbbi években menetrendszerűen érkező életrajzi filmek: a mára kifulladóban lévő szuperhősfilmdömping mellett ezek jelentették a mögöttünk lévő évtized másik jövedelmező mozis trendjét. Mindeközben a mozikba egyre nehezebb a streaming elől elcsábítani az embereket, így a tengerentúli filmgyártás megpróbálja minden közéleti vagy popkulturális ikon életét pénzzé tenni, szinte már olyanokét is, akiknél ez az eltelt idő rövidsége vagy a jelentőségük ezt nem feltétlenül indokolná.

Ráadásul nagyon szűk az a mezsgye, ahol ezek a filmek valódi minőséget képviselnek. Egyik oldalról megvannak az inspirálatlan, a lehető legbanálisabb hollywoodi klisékre felhúzott szuperprodukciók, mint a Bohém rapszódia; a másik oldalról pedig azok a filmek, ahol a rendező művészi kiteljesedése és egója temeti maga alá a film tárgyát. Ilyen volt tavaly a Marilyn Monroe életéről szóló Szöszi, és ebbe a kategóriába sorolom Bradley Cooper második rendezését, a Maestro-t is.

(tovább…)

Film

A játék szeretete – A győztes gól kritika

2023.12.23.2023.12.23. by Kolev Ádám

A győzelem vagy legalábbis a győzni akarás kultusza sok mindent áthat. Különösen igaz ez a különböző sportokra, amiknek a jellegükből adódóan természetesen mindig lesz egy személy vagy személyek, akik úgymond a többiek fölé emelkednek, ilyen vagy olyan szempontok szerint. Ennek aztán persze van egy jelentős anyagi vonzata is, ami ezáltal csak még inkább arra ösztönzi az egyes résztvevőket, hogy bárhogyan is, de győzzenek. Azonban sokan olykor elfelejtik, hogy a sportként aposztrofált dolgok igazából egyben játékok is, amelyeket élvezni is kellene. Végeredménytől függetlenül. Ugyanis nem egy olyan személy van, aki nem azért csinál bizonyos sportokat, hogy győzzön per rangos eredményeket érjen el, hanem mert éppenséggel örömét leli abban az adott sportban. Márpedig ezt napjaik meglehetősen győzelem orientált társadalmat olykor sokan képesek elfelejteni. Ezért pedig időnként szükség van olyan filmekre, mint mondjuk a Jég veled, Az Eddie, a Sas, vagy éppenséggel mostani cikkünk alanya A győztes gól című film.

(tovább…)

Film

Michael Mann-sorozat 13.: Én, a sebesség – Ferrari kritika

2023.12.21.2023.12.23. by Filmespracli

„Make no mistake. All of us are racers. We all certain it will never happen to me. Then my friend is killed. I give up racing forever on Monday. I’m back racing by Sunday. We all know it’s our deadly passion. Our terrible joy.”

Ferrari (Ferrari; 2023)

Michael Mann nyolc éven át tartó hallgatás után ismét dolgozatot írt a megszállott férfi kérlelhetetlen szakmabeliségéről és romokban álló magánéletéről. Az ötvenes évekbe visszamenő időutazásához olyan neveket szerzett meg magának, mint Adam Driver, Penélope Cruz és Shailene Woodley, helyszínnek pedig az autóversenyzés – adott esetben halálos kimenetelű – aszfaltját tette meg.

(tovább…)

Film

Az anyák megmentője – Semmelweis kritika

2023.12.05.2023.12.05. by Kolev Ádám

Vannak olyan felfedezések per találmányok, amelyek egy látszólag annyira egyszerű már-már bagatell dologból adódnak. Ám jelentőségük mégis hatalmas. Ilyen volt például Semmelweis Ignác magyar származású orvos felfedezése, aki kvázi feltalálta a kézmosást. Mármint a meszes vízzel történő kézmosást, illetve azon keresztül az ezzel a módszerrel történő eszköz fertőtlenítést. Noha ez elsőre nem tűnik nagydolognak, azonban ahogy azt a történelem is igazolja Semmelweis nem kevés ellenszenvet és támadást kapott emiatt, amire kis híján még az orvosi karrierje is ráment. Ennek a történetét kívánja bemutatni a Nemzeti Filmalap legújabb filmje az egyszerűen csak Semmelweis címere keresztelt alkotás.

(tovább…)

Film

A szabadság határai – Napóleon kritika

2023.11.28.2023.11.28. by Kolev Ádám

Az alkotói szabadság kérdése mindig is egy kardinálisan fontos kérdés a művészetek világában. Természetesen minden művész szeretne szabadon és mindenfajta megkötés nélkül alkotni, azonban ahogyan azt megtapasztaltuk ez nem egyszer vezet bizonyos problémákhoz. Ugyanis az önérzetes alkotók olykor az alkotói szabadság mögé bújva borzalmas dolgokat képesek alkotni. Viszont ha a művészetet elkezdik korlátok közé szorítani az szintén problémás és számos olyan förtelmes alkotás létezik, amelyek egyértelműen azért lettek olyanok amilyenek, mert valakik valamilyen módon nem hagyták érvényesülni az alkotói szabadságot. Ugyanakkor vannak olyan műfajok, amelyek a jellegükből adódóan eleve bizonyos korlátok közé szorítják az alkotókat. Erre pedig a legjobb példa a történelmi témájú alkotások, mint amilyen jelenlegi cikkünk alanya a Napóleon is.

(tovább…)

Film

A ellenség gerincét meg kell hajlítani, nem megtörni – Énekesmadarak és kígyók balladája kritika

2023.11.19.2023.11.21. by Dr Gonzo

Az Éhezők viadala-széria trendformáló volt a 2010-es évek első felében, azidőtájt, mikor a Marvel- és szuperhős-őrület még nem érte el a tetőpontját. Néhány röpke évig a disztópikus young adult-filmek kitüntetett népszerűségnek örvendtek. Ezek közül messze a Suzanne Colllins regényfolyamán alapuló széria érte el a legnagyobb kritikai és nézői sikert, maga mögé utasítva többek között a hasonló alapállású Útvesztőt és a Beavatottat (ez utóbbinak már a befejező része sem készült el az érdeklődés hiányában – nem csodálom). Magától értetődő volt, hogy további történeteket kell kifacsarni Panem világából, és ezúttal ezt abszolút nem bánom, ugyanis a Collins által felépített világ van annyira érdekes, hogy bőven ad erre lehetőséget és mozgásteret.

(tovább…)

Film, Netflix

Az empátia hiánya – The Killer kritika

2023.11.14.2023.11.18. by Filmespracli

Már a főcímkiírás sem árul zsákbamacskát. A stáb feltüntetése mellett közeliben, gyors és feszes tempóban láthatjuk, ahogy David Fincher a Gyilkos – feltehetően – korábbi megbízásait és a szakmájában felhasznált, emberi élet kioltására alkalmas eszközöket mutatja. Tökéletes megalapozása egy olyan embernek, aki minden eshetőséggel számol, nem hezitál, pontos és percíz, szakmájához szükséges összes tudás birtokában áll. Mintha csak magát Finchert jellemeznénk. A párhuzamba állítás csak első látásra tűnhet légből kapottnak, ha jobban megfigyeljük, legújabb filmje, a The Killer a maga szélsőséges, tipikusnak egyáltalán nem nevezhető módján felfogható egyfajta elemelkedett művészi önvallomásnak is.

(tovább…)

Film

Apátia – Marvelek kritika

2023.11.10.2023.11.11. by Dr Gonzo

Őszinte leszek, most első ízben éreztem azt, hogy semennyire nem mozgat meg egy új Marvel-film. Ez az érzés nem függetleníthető attól, hogy a Kvantumánia jelentette az utolsó reménysugárt (számomra legalábbis), hogy a stúdió képes reagálni a filmeket és sorozatokat ért elmarasztaló kritikákra, a látható színvonalesésre (a Galaxis őrzőit tegyük félre itt, hiszen az inkább a Végtelen Szága egy epilógusának feleltethető meg, és Gunn már nem meghatározó a jövő szempontjából) – hiszen arra hivatott, hogy bevezesse a filmek világába a Multiverzum Saga univerzumokon átívelő, legnagyobb fenyegetését, Kangot, a Hódítót (a bizonytalan sorsú Jonathan Majors által megszemélyesítve). Ezzel szemben a harmadik Hangya-film ugyanaz az unott, generikus, nézők elé okádott vásári mutatvány lett, mint a Marvel produktumainak aggasztó része 2021 óta. Ha pedig a stúdió képtelen a kulcsszereplőjének karaktert, motivációt adni, valós fenyegetésként ábrázolni, akkor mit várhatunk a Marvelektől?

(tovább…)

Kritizátor

Film

A DC hattyúdala – Aquaman és az Elveszett királyság kritika

Sci-fi: The Motion Picture – Rebel Moon kritika

A forma a tartalom felett – Maestro kritika

A játék szeretete – A győztes gól kritika

Michael Mann-sorozat 13.: Én, a sebesség – Ferrari kritika

Az anyák megmentője – Semmelweis kritika

A szabadság határai – Napóleon kritika

A ellenség gerincét meg kell hajlítani, nem megtörni – Énekesmadarak és kígyók balladája kritika

Az empátia hiánya – The Killer kritika

Apátia – Marvelek kritika

Linkek

Elérhetőség

Partnerünk

Partnerünk