A bezártság az elmúlt évek alapján senkinek sem ismeretlen. A koronavírussal együtt, az egész Föld lakossága megtanulta milyen karanténban élni. Legyen az szerencsésebb esetben a létező összes hely bezárása miatt, vagy azért mert elkapta a betegséget. De mi van akkor, ha nem csak rövidebb időre, hanem örök életedre bezárnak egy felszín alá süllyesztett silóba, ahonnan nincs kiút? Ez az alapfelállása Hugh Howey A siló című regényfolyamának, amit az AppleTV+-nál karoltak fel.
A mandalóri 2. évadának zárása sokat ígérő volt – Din Djarin hosszú utazása révbe ért, Grogu végre visszajutott a jedikhez (egszen pontosan CGI Luke-hoz), hogy folytathassa kiképzését, és évszázadok múltán rá is épülhessen egy kasszát robbantó Star Wars-széria (más kérdés, hogy akkor már kevésbé lesz cuki). Kétségkívül jó döntés volt megválni a karaktertől, a rá épülő sztorit csak hatalmas erőlködés árán ikerült két évadig kihúzni (ráadásul mindkét finálé arra épült, hogy az in medias res Gideon megkísérelte elrabolni a jedi csöppséget). Azzal, hogy kikerült a képből, és be lett a sorozatba hozva a Klónok háborújából megismert Bo-Katan Kryze, újabb, sokkal nagyobb távlatok nyíltak meg.
Nehéz lenne megmondani, hogy mi is most pontosan a helyzet a Star Wars háza táján. Filmek továbbra sincsenek. A sorozatok bár kétségkívül minőségiek, ám a színvonaluk eléggé ingadozó. Egyedül talán az animációs filmek, vagyis hát sorozatok azok, amelyek valamennyire még tartják magukat. Igaz, azok meg sokaknak nem tetszenek. Pedig a Bad Batch, aminek szerintem újfent borzalmas lett a magyar fordítása és éppen ezért nem is használom, második évadda valami olyat képes nyújtani, amit réges régen láttunk már a messzi messzi galaxisban.
Egyik napon globális szupersztár és önjelölt hős, mire észbe kapunk már leszállt a Holdra és titkos ügynökként dolgozik maga a Király. Így tengeti a mindennapjait Elvis Presley a Netflix vadonatúj sorozatában, az Agent Elvisben. Hogy milyen is lett a kivitelezés, kritikámból kiderül.
Szinte napra pontosan egy évvel az előző szezon után, már vissza is tért az Amazonra a The Legend of Vox Machina szedett-vedett csapata. Ezért a tavalyi évad után nagy örömmel és még nagyobb kíváncsisággal kezdtem bele a legújabb évadba. Az első etap ugyanis olyan magasra tette a lécet, hogy erősen kételkedtem abban hogy sikerül-e ezt a készítőknek megugrania. Aki esetleg kételkedne, annak már az elején elmondom, hogy a Vox Machina legújabb kalandja sem okozott csalódást. És akkor még enyhén fogalmaztam. A kritika nagyon minimális spoilert tartalmaz a második évadból.
Az elmúlt hat hónapban nagy port kavart az FX stúdió felnőtteknek szóló rajzfilm sorozata, a Little Demon, avagy magyarul ’’A kis démon’’. Bár kicsiny hazánkban már szinte abszolút semmi teret nem kapott aprócska démonunk, a tengeren túlra jellemző butaság már a műsor sugárzásának megkezdésekor elkezdte lehúzni a sorozatot. A bigott és agresszív keresztény közeg és a gyermekük féltésére hivatkozó ’’aggódó’’ szülők utánajárás nélkül, szinte azonnal petíciókba és hamis értékelésekbe kezdett, hogy elronthassák mások szórakozását, ha már az Ő életük ilyen ingerszegény, hogy ilyen ügyekre ennyi idejük van. Vajon miért lehet az, hogy keresztény létemre én ennek ellenére is az utóbbi időszak egyik legjobb felnőtt rajzfilmének gondolom? Kritikámból kiderül.
„…Ha még egy percig hallgatnom kellett volna, akkor epét hánytam volna ettől a szirupos, cukormázas tömény giccstől, ettől az operett hulladék förtelemtől, ami az emberek legalantasabb igényeit szolgálja ki…Ez a maga megalomán ízlésficama…Ez évtizedekre veti vissza ezt az országot kulturálisan.” – fejti ki véleményét Alföldi Róbert karaktere Zámbó Jimmy muzsikájáról. Azonban az RTL+ sorozata, A Király még azoknak is nyugodt szívvel ajánlható, akik hasonló véleményen vannak a néhai énekesről.
Amikor felmerül a Lucasfilm neve, akkor sokan értelemszerűen egyből a Star Wars-ra gondolnak. Egyeseknek talán esetleg még az Indiana Jones is beugrik. Azonban van egy másik alkotás is, ami ugyanide tartozik, mégpedig a Willow. A Willow alapvetően egy tipikus randomgenerált fantasy bullshit, aminek az adja a különlegességét, hogy a főszereplője egy alacsonynövésű, vagyis törpe ember. Habár az alkotás meglehetősen jó fogadtatásban részesült, ennek ellenére sokáig mégsem kapott folytatást. Legalábbis audiovizuális formában. Viszont nem régiben a Disney ezt a franchise-t is felkarolta és így a Willow immár sorozatként folytatódik tovább.
Lehet-e sikerrel sorozattá adaptálni a The Last of Us-játékok poszt-apokaliptikus western történetét? Miként válik hús-vér valósággá egy virtuális térben játszódó kegyetlen utazás? Az HBO legújabb szuperprodukciója vajon tényleg megmutatja a fényt a sötétségben?
Nézőként ki vagyunk éhezve a jó előzménytörténetekre. Tűkön ülve vártuk, mit tud majd mutatni A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi, vagy épp a Sárkányok háza. A siker nem is maradt el. Kevesebb visszhangot és memet kaptak ugyan, mint az eredeti történetek, mégis méltán az elődök nyomdokaiba léptek. A Netflix is igyekezett megörvendeztetni a Vaják saga szerelmeseit egy, a saga cselekményeit megelőző történéseket bemutató minisorozattal. A Vaják: A vér eredete azonban sajnos több sebből is „vérzik”.
