Lehet-e sikerrel sorozattá adaptálni a The Last of Us-játékok poszt-apokaliptikus western történetét? Miként válik hús-vér valósággá egy virtuális térben játszódó kegyetlen utazás? Az HBO legújabb szuperprodukciója vajon tényleg megmutatja a fényt a sötétségben?
Sokan és viszonylag sokszor hangoztatják azt, hogy egy gyereknek vagy úgy igazából mindenkinek szüksége van egy barátra. Vagy legalábbis egy olyan személyre, akivel megoszthatja az élete bizonyos dolgait. Ennek egyébként komoly egészségügyi vonzata is van, mind fizikai, mind pedig mentális és lelki értelemben is. Így ha valaki nem tud úgymond organikus barátokat szerezni akkor egyesek szerint még mindig jobb, hogyha az adott illetőnek legalább képzeletbeli barátai vannak. Viszont újabban egyre inkább felmerül annak a lehetősége, hogy képesek vagyunk úgynevezett mesterséges barátok per társak létrehozására is, ami azért valljuk be felvet bizonyos kérdéseket. Erről szól a M3gan is.
A még mindig csak 37 esztendős Damien Chazelle 2014-ben robbant be Hollywoodban a sportfilmes dramaturgiával ellátott zenekari dráma, a Whiplash által, ami rögtön két Oscar-díjjal és két jelöléssel (köztük a legjobb film) büszkélkedhetett, ezenfelül J. K. Simmons is megkapta a legjobb férfi szereplőnek járó aranyszobrot az Akadémiától. A két évvel későbbi Kaliforniai álom a rekordot beállítva már tizennégy jelölésig jutott, és abból hatot sikerült díjra váltania, ami a legtöbb volt az azévi gálán. Harmadik filmje, az Apolló-11 űrhajósa, Neil Armstrong Holdra lépését bemutató Az első ember szintén kritikai siker lett, négy Oscar-jelöléséből a legjobb vizuális effektekért járót nyerte el. Mégis, az elismerést elismerésre halmozó fiatal rendezőígéret a magyar mozikban most debütáló Babylonnal vágta a legnagyobb fába a fejszéjét.
Stanley Tucci nem az a fajta színész, aki minden poszter közepén ott virít, aki viszi a showt és a pletykarovatok címlapját. Ez a fickó egy minőségi válogatás. De messze nem az-az arc, aki megjelenik előtted, és te nem tudod hova rakni. Számtalan jelölés, jó pár bezsebelt díj, többnyire a mellékszereplő kategóriában. Ő az a plusz elem a filmekben, ami hiányzik, ha kiveszed, és emeli a szintet, ha hozzárakod. És, hogy jön ide a gasztronómia? Sokkal szorosabban, mint gondolnánk.
2013-ban jelent meg az addigra már dagályosra nőtt videójátékos zombizsáner egyik azóta is árnyékba húzódó sötét lova, a State of Decay, a Microsoft és az Undead Labs gondozásában. És habár nem sikerült mainstream sikert elérnie, a túlélésre fókuszáló, erőforrás gyűjtögetős, permadeath rendszerrel szívató, Walking Dead hangulatra játszó RPG össze tudott szedni magának egy stabil rajongói réteget. Nem mellesleg magam is úgy vélem, hogy hibáival együtt is kissé alulértékelt játékról volt szó. Szerencsére a Microsoft Így nem engedte el a témát és 2018-ban megjelent a State of Decay 2, melyet azóta is életben tartanak extra tartalmakkal és új kiadásokkal. Cikkünk alanya pedig ennek a legfrissebb változata, a 30. fejlesztési csomaggal ellátott Juggernaut Edition.
Amikor már azt hittétek volna, hogy 2022-t végleg elfelejthetjük, olyankor jövünk egy újabb évértékelő podcast-tel. Ahogy az év, úgy a témán is kicsit rendhagyó. Szétnéztünk kicsit a hazai SFF-közösségekben és megpróbáltuk összerántani azokat a kollegákat, akik sokat mozognak a magyar fantasztikus irodalommal foglalkozó oldalakon. Az eredmény: 1 óra 5 perc műsoridő, ahol vendégeinkkel átbeszéljük, mi is jelenleg a helyzet a hazai SFF-világban. Szó lesz arról, hogy kivel mi történt, hogy vannak kedvenc online és nem online platformjaink, hogy látjuk a közösségek helyzetét, beszélgettünk az SFF-rendezvényekről, kiadókról és átgondoltuk, egy ilyen év után mit is várunk 2023-tól?
Nem kisebb fába vágtam a fejszémet, minthogy egy olyan sokunk által ismert és kedvelt író életéről és munkásságáról értekezzek, mint J. R. R. Tolkien. A Professzor ugyanis 1892. január 3-án, vagyis 131 éve született. Valószínűleg kevés ember létezik a Földön, aki ne hallott volna róla, vagy az általa teremtett Középföldéről. Mégis ki volt ez a férfi, aki ilyen nagy hatással bírt a fantasztikum világára? Hogyan jutott el oda, hogy megalkossa A Gyűrűk Urát és mindehhez miből merített inspirációt?
Boldog új évet mindenkinek! Folytatom (immáron 2023-ban) az elmúlt esztendő tíz legjobb horrorjának kitárgyalását az általam megítélt öt legjobb művel. Ahogyan arról az első cikkben is megemlékeztem, 2022 több népszerű horror-franchise folytatását, újraélesztését, vagy sokadik újraélesztését hozta, melyek közül keveset lehet megvádolni azzal, hogy jól sikerült volna. Ennélfogva az alábbi öt cím is jobbára szerzői filmeket takar, mintsem gyerekkorunk slasherjeinek újabb reinkarnációit vagy a Warren-házaspár tárlatából meglógott démon ámokfutásának históriáját.
Az biztos, hogy Rian Johnson kapott hideget-meleget (de főleg hideget), miután megrendezte Az utolsó Jediket. Bármennyire is megkopott ázsiója, egyáltalán nem egy tehetségtelen direktorról beszélünk, mint azt sikeresen bebizonyította a 2019-es Tőrbe ejtve (Knives Out) című krimivel. A whodunit formulát remekül alkalmazta, a történet kellően csavaros volt, és a filmben szereplő sztárgárdát hozzáértéssel dirigálta. Nem beszélve a Daniel Craig által alakított nyomozóról, Benoit Blancról, akiben minden megvan, hogy poiroti, holmesi, vagy bármelyik népszerű krimi-főhős magasságába emelkedjen.
Nincs könnyű helyzetben, aki közelebbről is szeretne megismerkedni a képregények elképesztően változatos világával. Pláne nehéz helyzetben van az ember, ha a világ egyik legismertebb szuperhősével, a gothami denevérrel, azaz Batmannel szeretne ily módon többet megtudni, hiszen a denevérember közel nyolcvan éves mitológiájában fellelhető jobbnál, jobb történetek, szinte mind arra várnak, hogy az olvasó egyszer a kezei közé vegye őket.
