Farkas hold: Január első teliholdja. A legnagyobb fagy és sötétség idején ragyog a téli éjszaka egén. Nevét az észak-amerikai indián törzsek hiedelemvilága adta. Úgy tartják, amikor a Farkas hold ül a föld felett, olyankor legnagyobb az éhség és az ordasok vonítása ekkor volt a leghangosabb az egész évben. Ian McDonald Ordashold-jában a Hold felszínén uralkodó öt sárkány kiéhezett farkasként szaggatja szét az első kötetben megismert világot.
(tovább…)Vannak bizonyos karakterek, akik bár viszonylag kevés szerepet kapnak egy adott alkotásban mégis annyira magával ragadó a megjelenésük, hogy az képes felkelteni a közönség érdeklődését és így szeretnének többet látni, tudni arról a bizonyos karakterről. Számos olyan eset volt, van és valószínűleg lesz is, amikor egyes alkotásokban némelyik karakter annyira érdekesnek tűnt, hogy végül egy saját önálló alkotást vagy akár egy egész franchise-t is kapott. Ilyen például a Star Wars világából ismert Boba Fett karaktere is, aki speciel a jellegzetes páncélja miatt vált ismerté és gyakorlatilag a neve eggyé vált a fejvadász kifejezés fogalmával. Habár Boba Fett karaktere nem igazán lett kidolgozva és inkább az előzmény trilógia vagy legalábbis az ahhoz kapcsolódó alkotások foglalkoztak vele mélyebben. Feltehetően a „hamár itt van, akkor kezdjünk is vele valamit” elv alapján. Nem régiben pedig a Disney zöld utat adott egy különálló Boba Fett sorozatnak is, ami a Disney+-on látható.
Eljött az év végi ünnepek ideje, melynek során mindannyiunk igyekszik otthon maradni – a családdal töltött ünnepnapok mellett természetesen – és a lakásban bekuckózva elmenekülni a metsző hideg és az elmúlt év fáradalmai elől. Ez az időszak a tökéletes alkalom arra, hogy kicsit kikapcsoljunk és szórakoztassuk magunkat. És mi kockák mihez is nyúlnánk ezen él érdekében, mint filmekhez, sorozatokhoz, könyvekhez…na meg persze játékokhoz. Ezért mi most ajánlanánk pár játékot, amiket érdemes lehet elővenni ebben az időszakban.
Mondanám, hogy a munkámmal jár, hogy színészekkel és egyéb filmesekkel nézek interjúkat, de ez nem lenne igaz. Egyrészt ez nem a munkám, csak azért írók filmekről, sorozatokról és könyvekről, mert szeretem őket. Meg szeretem az írást. Nem dolgozom a filmiparban sem, tehát csak szeretem az interjúkat. Érdekes belelátni a híres emberek gondolataiba, életébe, abba miként látják a világot. Na persze, ha vannak értelmes gondolataik. Matthew McConaughey pont azon emberek közé tartozik, akiket jó nézni a képernyőn. Akkor, amikor karakterben van, mert tökéletesen űzi mesterségét, és akkor is mikor önmagát adja, mert valahol azt is nagyon jól csinálja. Igen, ahhoz is érteni kell, hogy valaki önmaga legyen. Stílusos megjelenése van, rettentő jó orgánuma, és érdekes történetei. Ez utóbbit a most megjelent könyvével, a Zöld Lámpával próbálja bizonyítani.
Az ezredforduló hajnala előtt nem sokkal 1999-ben Lana és Lilly Wachowski párosa forradalmasította mindazt, amit egészen odáig az akciófilmekről, valamint a sci-fi műfajáról gondoltunk. A Mátrix nagyon rövid idő leforgása alatt óriási méretű rajongótáborra tett szert, így ezek után nem is lehetett kérdés, hogy Neo, Trinity, Morpheus és a többiek története itt ezen a ponton még nem érhet véget. A legelső Mátrix ugyanis csak a jéghegy csúcsának tetejét kapargatta meg azzal kapcsolatban, mennyi minden rejlik valójában ebben az univerzumban. Persze ahogyan az megannyi másik franchise esetben is megtörtént korábban, a folytatások esetében a rajongótábor ketté szakadt, aminek egyik fele mai napig szereti ezeket a filmeket, míg a másik fél legszívesebben tudomást sem venne róluk. Tartozzunk bármelyik csoportba is, abban nagyrészt egyetértés van a két tábor közt, hogy a Mátrix trilógia zárása bár nyitva hagyta a kaput egy későbbi negyedik epizód számára, egy újabb Mátrix filmre már nem biztos, hogy szükség van, amire sokáig maguk a Wachowski nővérek is nemet mondtak.
Az eredettörténetek kérdése mindig is egy kényes ügynek számított. Egyfelől egy eredettörténet ritkán készül el a közönség kívánságára és inkább tekinthető egy afféle alkotói kényszer per pótcselekvésnek. Másfelől viszont adott esetben érdekes lehet látni, hogy bizonyos dolgok miből és hogy miként keletkeztek. Emellett egy eredettörténet képes lehet akár új megvilágításba is helyezni egy adott franchise-t. Ugyanakkor az is igaz, hogy az eredettörténetek módszerét általában akkor szokták alkalmazni, amikor az adott széria valamilyen válság helyzetbe kerül. Lásd például az Assassins Creed videojátékok. Márpedig a Kingsman széria is egyfajta ilyen válságba került, noha nem feltétlenül az alkotás minőségével lettek problémák, hanem inkább folytatólagosság fenntartásával. Így alkotó oldalról valahol érthető és részben időszerűnek is volt mondható bemutatni a szervezet megalakulásának történetét, ami egyébként szintén áldozata lett a vírus miatti premier csúsztatásoknak.
Sam Raimi mielőtt végleg elkötelezte magát a nagyköltségvetésű, látványközpontú produkciók mellett (Pókember trilógia), filmes pályájára pont a kevés pénzből, de kreatívan leforgatott, hatásos filmek voltak a jellemzők. Nem mintha az Óz, a hatalmas (2013) ne lenne kellően hatásos a szó rossz értelmében. Ezúttal nem is James Franco egyik ámokfutásáról lesz szó, hanem Raimi egyik korainak számító munkájáról, ami joggal szerepel a kultfilmek örök listáján, és egyben az egyik legjobb horror-vígjáték. Ez a Gonosz halott második része.
Geralt és Vesemir egy hatalmas fenyő tövében ültek miközben a fagyos északi levegő átjárta minden csontjukat. Az éjszaka csendesnek volt mondható, legalábbis ahhoz képest, amelyet az elmúlt néhány napban tapasztalhattak.
-Mit gondolsz, megint megpróbálja?-kérdezte Vesemir egykori tanítványa hátának vetve a sajátját ültében, mialatt éppen átkötötte az egyik sebet, amit korábban szerzett be.
-Hmm…tudod, hogy mindig megpróbálják. Újra és újra. De azt hiszem nem azért fogadtak fel kettőt közülünk, hogy ne álljuk a sarat addig, amíg végleg le nem számoltunk vele. Ha megint idejön, legalább nem kell hajszolnunk-dörmögte a külső szemlélő számára idejekorán megőszültnek tűnő Geralt.
A fák susogni és recsegni kezdtek, majd Vesemir fejét felkapva szimatolt a levegőbe. Borostyán színben játszó kígyószemei összeszűkültek, amint a sötétségbe bámult. Ezúttal egy csillag sem díszítette az égboltot. A lény azonban látott a szurokfeketeségben és szerencsétlenségére a rá vadászók is.
-Itt van. Érzed ugye? Maradt még elegendő elixíred?-susogta Vesemir, közben pedig egy kis, levelekkel elfedett, vaspántos ládikából három üvegcsét kotort elő. Egymás után hajtotta fel tartalmukat, aztán kardját kézbe véve talpra kecmergett.
-Ne miattam aggódj. Ha az én oldalamról támad esélyed sem lesz lesújtani rá-mondta Geralt kifejezéstelen arccal mialatt maga is felkelt pengéjét szorítva.
-Meglátjuk fiam. Meglátjuk-mondta félmosolyra kanyarítva ajkát Vesemir, több szóra ellenben nem maradt idő, hangos szárnysuhogás és leszakadó ágak robaja tudatta velük, a farkas órájának beálltáig minden kétséget kizáróan eldől a napok óta tartó küzdelem.
A ’80-as évek igen komoly időszak volt a mozgóképiparban, hiszen rengeteg klasszikus és popkulturális ikon (talán a legtöbb) született ebben az évtizedben. Ezek közül is talán az egyik legnagyobb durranás a Szellemirtók névre hallgató horror-misztikus-akció-vígjáték volt melyet olyan nevek fémjeleztek, mint Dan Aykroyd vagy Bill Murray. A főcímdal dallama mindenki agyába beleégett és ami egy egyszeri filmnek indult, abból egész franchise nőtte ki magát. Ennek részét képezte egy rakás videojáték is még a klasszikus korban, de sajnos a modern időkben nem nagyon kaptunk, nem csak hogy értékelhető, de semmilyen szellemirtós játékot. 2009-ben végül megtört a jég és az öreg kockák egy emberként sóhajtottak fel. Aztán megint múltak az évek, mígnem 2019-ben kiadták a 2009-es játék felújított változatát. De 10 évvel később is játszható még az akkor nagy mókának számító termék? Nos, cikkünkből kiderül.
A Queen film sztárja alkotott már nagyot sorozatban is. Most viszont egy olyan munkásságát veszünk gorcső alá, aminek a műfaja is ritkább. Meghallgattuk a Blackout című hangjátékot.
