James Gunn kezei alatt úgy tűnik, hogy a DC univerzum jövője biztonságban van. A Különc kommandó és a Superman után sem pihent meg a rendező, ugyanis John Cena főszereplésével visszatért a Békeharcos is, immár az új DCEU részeként. A második évad eseményei néhány hónappal a Superman vége után veszik fel a fonalat – ez azonban Christopher Smith-et cseppet sem zavarja. Úgy lép át a hálószobája gardróbjából nyíló portálon más dimenziókba, mintha ez is csak a reggeli rutinjához tartozna.
Shinichiro Watanabe hét év után ismét a rendezői székbe ült, hogy egy felettébb izgalmas és érdekes történetet mutathasson be a közönségnek. A Lazarus az utópisztikus világrend kényelmes légköréből egy csapásra világvége hangulatot varázsol. Felhangzik a „hetedik harsonaszó” és elindul hőseink versenyfutása az idővel.
Két évet kellett várni, míg az első után megérkezett a The Last of Us második évadja. A hét epizódból álló szezon pozitív pillanatai mellett számos negatívummal rendelkezik, mely elsősorban az alapműnek számító videojáték félreértelmezéséből és a félresikerült castingból ered. Pilot-kritikánk után most végre itt a teljes évadelemzés.
Jómagam azon játékosok sorait erősítem, akik a kezdetektől fogva nyomon követték a The Last of Us meglehetősen kacskaringós pályafutását. Az eredetileg 2013-ban még a Playstation 3 egyik legutolsó exkluzív játékaként megjelent túlélő-horrorként is aposztrofálható Naughty Dog kaland rövid idő leforgása alatt a stúdió egyik talán legfontosabb IP-jévé nőtte ki magát és tetemes rajongó tábort gyűjtött maga köré. Az érzelmileg maga alá gyűrő befejezés után aztán a fandomnak közel hat esztendőt kellett várnia a második epizódra, amely a Covid járvány kellős közepén legalább annyi sebet hagyott az emberek lelkén, mint amennyit a Part II eseményei azok sokszor valóban húsvérnek érződő szereplőin.
Az egészség mulandó dolog, az emberek pedig hajlandóak bármekkora árat megfizetni azért, hogy egészségesek maradjanak. Nem meglepő hát, hogy ez az egyik legjövedelmezőbb üzlet a világon, a gyógyszergyártók és a biztosítók felfoghatatlan mennyiségű pénzt keresnek ezzel. De mi lenne, ha létezne egy csodaszer, ami majdnem minden betegséget meg tudna gyógyítani, vagy akár a halálból is vissza tudná hozni azt, aki elfogyasztja? Hogyan hatna mindez a világunkra: egy tökéletes világot teremtene, vagy fenekestül forgatna fel minden létező rendszert? Az Adult Swim új animációs sorozata, amin a méltatlanul hamar elkaszált Scavengers Reign alkotói is dolgoztak, egy politikai thrillerbe oltott dramedy, ami már most az év egyik igazi meglepetése.
A koronavírus tombolása idején, mikor a sorozat írója és atyja, Mike White tető alá hozta a Fehér Lótusz első évadát mintegy étvágycsökkentőként a (sorozat)élményekben szűkös időszakra, aligha hihette volna, hogy a harmadik felvonás már a többször újrabrandelt Max egyik elsőszámú attrakciója lesz. Márpedig így történt, a nézőközönség megsokszorozódott, a jobbnál jobb A-kategóriás színészek pedig egymásnak adják a kilincset, hogy fellendítsék vagy új életet leheljenek a karrierjükbe a világ frekventált, tengerparti turistaparadicsomaiban. Hawaii és Szicília után ezúttal a luxus szállodalánc thaiföldi wellness hotelje a fő helyszíne annak, hogy alámerüljünk a nyugati elit lelki tipródásaiban.
James Gunn nevét ma már szinte senkinek sem kell bemutatni, aki nagy utat járt be az elmúlt közel másfél évtized alatt. Karrierútja nagyon hasonlít a klasszikus szuperhős történetekéhez, hiszen van benne dicsőséges felemelkedés (A galaxis őrzői 1-2) hatalmas bukás mikor épp menesztették a Disneytől, és persze főnix módjára való feltámadás, amit már a The Sucide Squad, Peacemaker – Békeharcos és persze A galaxis őrzői harmadik felvonása szentháromsága takar. A rendezőre tehát nem lehet azt mondani, hogy valaha is tétlenkedett volna, aki most Peter Safrannel karöltve a DC Studios vezetőjeként élete talán legnagyobb kihívásával néz szembe.
Vajon képesek lehetünk úgy leélni egy családos és biztos háttérrel rendelkező életet, hogy közben egy sötét titok nyomja a szívünk? Tudva ezt úgy, hogy egy embertársunk szabadsága múlott azon, őszinték voltunk-e a kérdéses pillanatban? Clint Eastwood új filmje fontos morális kérdésekben szorongatja meg a nézőjét, lassú keringőt járva a pattanásig feszült idegeinken.
Merész húzás volt a Warner Bros. Discovery részéről, hogy nem sokkal az első Dűne film kirobbanó sikere után, az akkor kötelezőnek mondható folytatás berendelése mellett máris univerzum építésre adták a fejüket, hiszen a Frank Herbert által megteremtett Dűne világa bőven tartogat még olyan elmesélésre történeteket, amelyek a nagy vászonra vagy épp a televíziók képernyőjére egyaránt érdemesek.
(tovább…)A Pingvin fantasztikusan sikerült pilot epizódja után erős volt a gyanúm, hogy Matt Reeves-ék itt még csak itt még csak apró ízelítőt adtak nekünk az általuk megálmodott lassan önmagát felemésztő Gothamből, ahol a bűnözés sohasem egy választott életút volt, hanem sokkal inkább az egyetlen lehetséges kiút egy jobb életre. A korrupció és a szervezett bűnözés mocskától bűzlő metropoliszban a többség csak a túlélésért küzd, azonban vannak, akik ennél többre vágynak, mert úgy hiszik, az ő helyük valahol máshol van, mint ahová a sors elrendelte őket.
