Ha valamire rájöttem ez után a könyv után, hát az az, hogy több gyerekkönyvet kéne olvasnom. A Small Spaces (Apró terek) nem az én korosztályomat célozta meg, még csak a műfaj sem a kedvencem, de mégis úgy berántott, ahogy könyv elég régóta nem. Katherine Arden már a Winternight trilógiával bebizonyította, hogy nagyon tud írni, de már az is egyértelmű, hogy nem csak egyfélét, és nem is akárhogyan.
Sorozatot készíteni nem olyan könnyű feladat. Ugyanis általában nem lehet tudni, vagy legalábbis biztosan előrelátni, hogy egy adott alkotás meddig fog tartani. Lehet, hogy egy sorozatot indokolatlanul tovább nyújtanak, mint azt kellene. Lehet, hogy miután befejezték valamiért mégis folytatják vagy újraindítják. Van olyan, hogy egy sorozatot hirtelen leállítanak és az alkotóknak legfeljebb csak valami rövid lezárást engedélyeznek. Vagy még valamikor azt sem és így az adott sorozat kvázi befejezetlen marad. Sőt, van olyan, hogy még az aktuális évadot sem fejezik be. De speciel arra is van példa, hogy valamit az első rész után beszüntettek. Hasonló a helyzet az Expanse vagy magyar nevén a Térség című sorozattal, ami hiába egy mindentéren minőségi scifi alkotás és relatíve a közönség is kedveli valamiért sorozatot mégis idő előtt befejezték. Bár a készítők bevallottan fennhagyták a lehetőségét egy esetleges folytatásnak. Főleg mivel a sorozat alapjául szolgáló könyvekből hátra volt, van még két rész. Minden esetre maga a sorozat most véget ért. A végeredmény pedig meglehetősen vegyesre sikeredett.
Az 1800-as években épül egy elátkozott ház, ami foglyul ejti a benne lakók lelkét. Három külön generációt nézünk végig, ahogy feláldozzák lelküket, életüket, vagy akár családjukat a pénzéhség és hatalomvágy oltárán. Vajon megszabadul a világ az átoktól, vagy mindenki odavész? Ilyen volt a Netflix 2022-es siker- és művészfilmje a The House.
Animék játékadaptációi szép számmal vannak jelen a videójátékos piacon. A Bandai Namco Games vitathatatlanul Japán egyik legnagyobb videójáték kiadója, és olyan neves franchise-ok jogának tulajdonosa, mint a Dragon Ball, a Sword Art Online, a One Piece, illetve a Naruto. És Ő csak az egyik nagyágyú a piacon. 2020-ban a Koei Tecmo hatalmasat robbantott, amikor megjelentette a GUST csapata által fejlesztett Fairy Tail anime játékadaptációját. Anime- és játékrajongók ezrei szemében csillant fel a fény egyszerre.
Az olvasmánylista egy olyan állatfaj, ami egyre csak növekszik és sosem lehet a végére érni. Nem is könnyű, mikor ennyi érdekes kötet jön ki egy évben. Az ember persze olyan, hogy tervez. Az oldal könyves rovata sem szenved olvasmányhiányban, már csak azért sem, mert az érdeklődési körünk igen széles. Körbekérdeztünk a szerkesztőség tagjai között, hogy kinek mi a terve erre az évre, és melyik friss megjelenést várja a legjobban.
Kedvenc denevérnek öltözött igazságosztónk világ körüli utazásra indul, hogy amerre jár, rendet tegyen és félelmet plántáljon a külhoni bűnözők szívébe. Eme koncepció az olvasottabb Batman rajongók számára bizonyosan ismerős lehet, egy korábbi esetben példának okáért, gondolok itt a Batman Incorporated füzeteire és ezek kapcsolt részeire, főleg a szövetségesek gyűjtése és az egész glóbuszt behálózó védelmezői rendszer kialakítása volt a barangolás célja. Természetesen láthattunk más kontextusba helyezett, Gothamen kívüli kalandot is szép számmal, gondoljatok itt akár a Bane felbukkanását megelőző Méreg sztorira ahol Santa Prisca szigetországa adott otthont a nem túl idilli „vakációnak”, de a 60-as, 70-es években Neal Adams is előszeretettel vezényelte külföldre a Sötét Lovagot, legyen szó Nanda Parbatról vagy éppen egy londoni kiruccanásról. Jelen helyzetünk mégis különleges ízt tartogat, hiszen a világ különböző országainak írói és rajzolói álmodhatták meg saját regéjüket teljesen szabad kezet kapva, helyezzék akár más történelmi periódusba a karaktert vagy csak szimplán egyedi szemüvegükön keresztül mutassák meg személyiségének egy-egy aspektusát.
Minden sorozatnak megvan a maga bája. Még ha olykor vannak bizonyos hiányosságai és hibái is. Ilyen alkotás a Witcher is, amit előbb Andrzej Sapkowski, majd a CD Project Red, végül pedig a Netflix ismertetett meg a közönséggel, változó eredményességgel. Mivel nem régiben a Netflixen megjelent a Witcher sorozat második évada, így a Kritizátor szerkesztőségének néhány tagja egy átfogóbb kibeszélőt tartott mind magáról a sorozatról, mind pedig a Witcher világáról. Könyvestül, videojátékostul, képregényestül. Valamint még sok más egyéb érdekes dologról is szó esik majd.
(tovább…)Hadd kezdjem azzal, annak ellenére, hogy megannyi, DC égisze alól kikerült karaktert, képregényt és élőszereplős adaptációt szívemből szeretek, a Peacemaker esetében voltak fenntartásaim. Ugyan az írói és az epizódok többségében a rendezői székben egyaránt azt a bizonyos James Gunn-t tisztelhetjük, aki már jó néhány alkalommal bizonyította, van érzéke a rajzolt panelek nagy vászonra való átültetéséhez, sőt azoknak továbbgondolásához is, valamint megkaptuk a rá osztott szerepéért igencsak lelkesedő pankrátort és színészt John Cenát, mégsem éreztem, hogy ez a karaktert önálló sorozatért kiáltana. Aztán megláttam a trailert, amely alatt a Wig Wam zenekar glam nótája ordított és ismét hinni kezdtem. Amikor pedig az első rész intrója besüvített az agyamba megértettem, hogy a koncepció mégiscsak figyelmet követel magának és gyorsan rácáfolnak majd kétkedő gondolataimra.
Sokan kapták fel a fejüket, amikor kiderült, hogy az Amazon sorozatot készít Robert Jordan nagyszabású regényfolyamából. Többen már az első három rész után húzták a szájukat, hogy az adaptáció csak részben érinti az általuk kedvelt könyvek történetét. Számomra viszont az volt a fő kérdés, hogy képes lesz-e a széria arra, hogy megtartsa vagy akár meg is ugorja a szezon első epizódjainak színvonalát. Továbbá még az is megválaszolatlan kérdés volt, hogy vajon a Trónok harca után kapunk-e egy olyan fantasyt, ami képes betölteni a Martin által jegyzett történet után maradt űrt.
Mióta ez ember csak fel tudott nézni az éjszakai égboltra, mindig is a sötét űrbe és az ott látható fényes pontok közé vágyakozott, ám a XX. század derekáig ez csak álom volt és csupán a mesékben történhetett meg. Akkor azonban az amerikaiak és a szovjetek közti hidegháborús fegyverkezési verseny mellékvágányaként a két szuperhatalom céljául tűzte ki az bolygónkon kívüli terület meghódítását. Az Apple TV+ kínálatában érkező For All Mankind ezt a helyzetet dolgozza fel…na persze némi csavarral, hogy még izgalmasabb legyen, mint az eredeti sztori.
