A manapság egyre fontosabb streaming-piac egyelőre még talán kevésbé markáns szereplője az Apple TV+ . De elég csak az Alapítvány-sorozatra gondolnunk, hogy meglássuk az óriási potenciált az almás vállalkozás tartalmaiban. Az idegenek inváziója pedig egészen jó kiindulópont, így érdeklődve ülhetünk le új sorozatuk, az Invasion elé is.
Azt hiszem, nem túlzunk, ha azt mondjuk, 2021 izgalmas év a fantasztikus zsánerek kedvelői számára. A tartaloméhségnek köszönhetően a streaming-szolgáltatók versengve adaptálják a jobbnál jobb műveket és végre képernyőt látnak olyan nagy klasszikusok is, mint a Dűne. Habár sok váltakozó sikerű adaptációt láthattunk, abban szerintem a legtöbb rajongó egyet ért, hogy Villeneuve Dűnéjére már nagyon vártunk.
Még a nyáron írtam nektek a Mafia 1 és Mafia 2 Definitive Edition játékokról és most, egy kisebb szünet után folytatnám ezt a remake/remaster cikksorozatot, hiszen a befejező epizóddal még adós vagyok. Megmondom őszintén, a harmadik és idáig befejező epizód 2016-os megjelenésekor meglehetően vegyes fogadtatásban részesült. Olyannyira, hogy végül soha nem mertem beruházni rá és belevágni. Így számomra teljes mértékben az újdonság erejével hatott ez a remake. De vajon érdemes volt? A következő bekezdésekben leírom.
A 80-as évek környékén számos olyan alkotás készült, ami valamilyen ikonikus figurát adott a mindenkori popkultúrának. Köztük van Michel Myers is. Michel figurája igazából meglehetősen egyszerű felépítésű. Adott egy szótlan, magas férfi, aki rendkívüli fizikai erővel bír és látszólag válogatás nélkül, különös kegyetlenséggel gyilkol ahol és amikor csak tud. Emiatt Michel karaktere mindig is sokkal testközelibbnek tűnt, mint a többi horrortársa. Habár igaz helyenként felmerült, hogy valami természetfeletti jelenség is közrejátszik a létezésében. Minden esetre idén újra eljött, hogy szokásosan Halloween estéjén megkeserítse a közönség életét és jóízlését.
Film és sci-fi rajongók várták már tűkön ülve, hogy végre megnézhessék a Dűne legújabb adaptációját. Több hónapnyi várakozás után azonban ma a magyar közönség is megtekintheti Denis Villeneuve legújabb alkotását. Annyit elöljáróban már most elmondhatok, hogy a kanadai direktor ezúttal se hazudtolta meg magát. A sokak által megfilmesíthetetlennek tartott könyvet olyan monumentalitással álmodta vászonra, hogy attól mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk. A filmről négy hete már írtunk, ahol Filmespracli elmondta, hogy szerinte milyen lett Herbert klasszikusának legújabb adaptációja. A cikk spoilermentes így bárki elolvashatja. Bár ha biztosra akarsz menni, akkor előbb nézd meg a filmet.
Elmebeteg. Perverz. Kibírhatatlan. Lázadó. Magasztos. Filozofikus. Lenyűgöző. Ezek a jelzők rengeteg rendezőre igazak, de leginkább a chilei Alejandro Jodorowsky esetén indokolt teljes mértékben az ilyen jellegű leírás. Kísérletező, experimentális munkái a mai napig frissen hatnak, még akkor is, ha az ember legszívesebben szétütné a képernyőt a látottak közben. A harmadik filmje után Jodorowsky 1975-ben szabad kezet kapott a Dűne könyv megfilmesítéséhez, ami sokak szerint minden idők legjobb, el nem készült filmjeként vonult be a történelembe.
Xeno-: a görög „xénos” szóból származik. Főnévi alakja „idegen”-t, vagy „vendég”-et jelent, míg melléknévként a dolgok idegenségére, furcsaságára utal. Botanikában, orvostudományban, ásványtanban, társadalomtudományokban, zoológiában is használt szó.
Az igazságszolgáltatás mindig is egy kényes ügynek számított. Ugyanis olykor többféle igazság is létezhet, amelyek adott esetben akár komoly morális dilemmákhoz is vezethetnek. Ráadásul az egyes felek sokszor úgy érzik, hogy ahhoz, hogy kellő mértékben érvényt szerezhessenek a saját vélt vagy valós igazságuknak, ahhoz a saját kezükbe kell venniük az ügyet. Vagyis lényegében véve önbíráskodásra kerül sor, amelyet a különböző igazságszolgáltatási rendszerek szintén igyekeztek valamilyen formában korlátozni vagy legalábbis szabályozni. Ennek pedig a legfőbb módja sokáig a hivatalos keretek között megrendezett párbajok voltak.
A nőket és a lányokat képviselve mondom: végre hozzájuthatunk egy olyan képregényhez, ahol a mi nemünknek komoly szerepet osztottak. És még csak nem is akármilyenhez, rögtön egy fiús lányt, Nimona-t adták nekünk, akiről a könyv a címét kapta. Nimona egy belevaló csajszi, aki bár a gonosz oldalon áll, mégis az első perctől belopja magát az ember szívébe. Ezzel a kötettel pedig végre kifejezetten a fiatal lányoknak is kedveznek a képregény készítők és kiadók, hiszen a legtöbb hasonló kiadvány inkább a fiúknak szól. Én személy szerint örülök ennek a fordulatnak, mivel így egy szélesebb réteggel szerettethetjük meg ezt a műfajt.
Izgalmas őszünk van a mozikban, hosszú idők után a legizgalmasabb, a nyári szezon is elbújhat mellette. Daniel Craig utoljára tűnik fel, mint James Bond, Keanu Reeves tizennyolc év után tér vissza Neóként egy Mátrix filmben, Frank Herbert legendás sci-fije, a Dűne harminchét év után kap újra filmes feldolgozást, ráadásul nem akárki, hanem Denis Villeneuve ül a rendezői székben. Jamie Lee Curtis újra megküzd Michael Myersszel, és nem utolsó sorban előttünk áll a Tom Holland féle Pókember-széria harmadik felvonása, amely könnyen lehet, hogy az eddigi leggrandiózusabb pókkaland lesz, számtalan régi ellenség felbukkanásával (hogy a másik két ügyeletes MCU-szuperprodukcióról szót se ejtsünk). Egy ilyen szezonba ékelődött be a Venom második része, és jócskán fel van adva neki a lecke, hogy egy hétnél is tovább emlékezzünk rá.
