A hét elején startolt az új Batman, az HBO Max műsorán. Mi pedig ez alkalomból megnéztük, hogy érdemes-e elolvasni a film előzményregényét. Ad akkora élményt, mint a film? Levisz minket mégjobban a sötét lovag lelkébe, vagy csak egy olcsó reklám? Egy olyan erős mitológiával rendelkező karakternek, mint a Batman ildomos egy ütős, új alapokra helyezett univerzumot adni. Matt Reeves alkotása előtti időszak pedig okot adhat egy ütős regény összehozásához.
A párhuzamos univerzumok létezése nem újkeletű koncepció a szórakoztató iparban. Míg a fantasy és science fiction irodalom, valamint a képregények már régóta kiaknázzák az ebben rejlő lehetőségeket, addig a filmek és sorozatok világában csak az elmúlt években kezdett igazán elterjedtté válni a multiverzum használata. Talán pont ez lehet az oka annak, hogy eddig viszonylag kevés mozgóképes alkotás tudott kreatívan hozzányúlni a témához. Erre jön az A24 stúdió, továbbá Daniel Kwan és Daniel Scheinert rendezők, hogy ránk rúgják az ajtót, majd kijelentsék, hogy még nem láttunk semmit.
Azt hiszem többek nevében beszélhetek, amikor azt mondom hogy a négy évvel ezelőtti rész, a Grindelwald bűntettei nem nyerte el maradék nélkül a Harry Potter rajongók szívét. A sehova se tartó történet sajnos egy felejthető filmet eredményezett, szemben a legelső legendás állatokkal, amire nosztalgikus hangulatban ültünk be. Innen szép nyerni, a kérdés az, hogy vajon J. K. Rowling ezúttal milyen forgatókönyvet hozott össze. Az mindenképp ígéretesnek tűnt, hogy az összes Harry Potter film forgatókönyvéért felelős Steve Kloves is társult az írónőhöz.
Gyakran ismétlődő jelenség a különböző alkotásoknál a hányattatott sorsú kisember motívuma, aki vagy egy általa előidézett vagy egy éppenséggel rajta kívül álló okból valamilyen szorult élethelyzetbe kerül és emiatt valami erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgot kényszerül csinálni. Természetesen ennek az a célja, hogy a közönség minél jobban azonosulni tudjon az adott karakterrel vagy helyzettel és igazság szerint, hogyha megfelelően kidolgozzák az egészet, akkor az egy kellően erős drámai szállal tudja felruházni az adott alkotást. Ugyanakkor az sem számít ritkának, hogy bizonyos alkotók ezzel a módszerrel kívánják elfedni az egyes alkotásaik hibáit a közönség elől. Persze olykor nem könnyű megállapítani, hogy mi tesz jót vagy rosszat egy adott alkotásnak. Így van ez a Rohammentő esetében is.
Azok a régi szép idők. Halljuk sokszor szüleinktől és nagyszüleinktől. Mi már csak felmenőink meséiből tudhatjuk, miként éltek ők régen, milyen társadalmi és gazdasági viszonyok között kellett felnőniük. Habár a világ életét mára már 90%-ban a digitalizáció határozza meg, mindig nosztalgikus hangulat lesz úrrá rajtunk, ha látunk egy régi háztartási eszközt, játékot vagy épp egy bakelit lejátszót. Richard Linklater filmje maradéktalanul biztosítja számunkra ezt az érzést, másfél órán keresztül.
Sok olyan dolog van, amivel a filmek felett ítéletet mondó felszínesebb kritikusokat könnyű elvarázsolni. Ilyen például a fekete-fehér képi világ, az életrajzi ihletésű felnövéstörténet és az aranyos gyerekszereplő is. Kenneth Branagh eddigi legszemélyesebb filmjében, a Belfastban ez mind megtalálható, de tényleg igazán jó lesz ettől a film?
A szivarfüst, a szó minden értelmében mocskos brit utcák, elegáns szövetkabátok és a finom Ír whiskey korában, egy családi bookmaker iroda, mindent lefedő hálózattá fejlődte ki magát a szemünk láttára.
(tovább…)A két éve napvilágot látott a Sonic, a sündisznó átütő sikere nemcsak a stúdiót, de engem is vártalanul ért. Az eredetileg egy halloween-i rémségre hajazó kék süni dizájnja miatt ugyanis a film több hónapot csúszott, hogy aztán az újra designolt kis kék gyorshajtó végül jól ismert formájában romboljon be a filmszínházakba. A végeredmény pedig, nos, önmagáért beszélt: a covid járvány előtti utolsó nagyobb blockbusterként néhány hét alatt egy egészen csinos 400 millió dolláros összbevétellel zárta a viszonylag rövid mozis pályafutását, ami után nem is lehetett kérdéses, hogy a Paramountnál bizony franchise-t fognak építeni a videojáték történelem egyik legikonikusabb karaktere köré.
Utoljára a Rami Malek féle Blackout hangjátékot vettük gorcső alá. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb- utóbb írjunk a hazai szegmens ígéretes játékosáról. Az Odabenn egy veszélyes, de izgalmas jövőképet varázsol elénk, mi pedig nagy izgalommal vetettük bele magunkat ebbe a világba.
Az Esernyő Akadémia képregény sorozatnak indult, amely már önmagában is hatalmas népszerűségnek örvendett. Ezt csak tetézte, mikor a Netflix saját gyártású szériájaként is debütált milliók képernyőjén. Onnantól már nem csak az úgynevezett “kockák” ismerték a különleges gyerekek életét, hanem az egész világ a rajongójukká vált. Igaz, még csak 2 évad jelent meg, de úton van a folytatás, amit a Netflix egy rövid videóval jelzett. De amíg erre várunk, addig a főszerep maradjon meg Klausnak, hiszen az új képregény, a sorozat spin-offja, az ő történetét mutatja be – a világvége előtt 12 évvel járunk.
