A koronavírus miatt rengeteg film -és sorozatpremiert halasztottak el, amely alól sajnálatos módon a Fargo sem volt kivétel. A vágás befejezetlenségére hivatkozva az áprilisi bemutatót bizonytalan időre elcsúsztatták és sokáig úgy tűnt, hogy idén nem lesz bemutatva az FX mesterművének a negyedik felvonása. A rajongók legnagyobb örömére azonban szeptember végén, egy duplaepizód formájában köszönthettük újra Noah Hawley-t és csapatát. Lássuk, megérte-e a várakozás. A cikk spoileres!
Mi, akik halmazként ‘gamer’ névvel vagyunk illetve, játszhatunk egy csomó okból. Vannak köztünk néhányan akik versenyszerűen, emgélhetésként űzik. Vannak megrögzött játékosok, akiknek a videojátékok a mindenei és igazo fantikuok. De többségünk talán „pusztán” relaxációs céllal, vagy csak időközönként nyúl a kontroller/egér után. Akárhogyan is legyen, elsősorban azért játszunk, mert élvezzük ezen médium nyújtotta lehetőségeket, mert szórakoztat és mert kikapcsol minket. Azért szép a szórakoztatóiparnak ezen ága, mert bárki, sőt mindenki meg tudja találni a kedvére való produktumot. Legyen ez egy immerzív RPG, egy sztorivezérelt akció-kalandjáték, egy brutál látványos és pörgős lövölde, egy lassú és gondolkodós point&click, egy hátborzongató horror, szélsebesen száguldozós autóverseny, vagy akár csak egy egyszerű sportjáték (bár valljuk be, csak FIFA-val játszani még nem igazi gamerség), a lehetőségeink tárháza végtelen. Mi pedig pontosan ezen sokszínűség miatt szeretjük a videojátékokat. De vannak emberek, akik nem olyanok, mint mi. Na, ebben a cikkben róluk lesz szó.
Létezik két, rendszeresen visszatérő ötlet a filmes világban. Az egyik, hogy különböző jeles napok közeledtével az emberek ünnepi hangulatát próbálják tematikus filmekkel kiszolgálni; a másik pedig, hogy több ismert arcot gyűjtenek össze egy épphogy elfogadható színvonalú vígjátékhoz abban reménykedve, hogy majd a nevek önmagukban eladják a végterméket. A Netflix is ezzel a szándékkal tette közzé a napokban új filmjét, az Adam Sandler főszereplésével készült Hubie Halloween-t.
A koronavírus-járvány okozta légüres térben az idei év legjobban várt blockbusterei (Fekete Özvegy, Dűne, Nincs idő meghalni) egymás után költöztek el a következő esztendőre, sajdítva mozizók millióinak szívét. Egy pozitívuma azonban mégis van ennek az ingerszegény ciklusnak, hogy olyan kisebb költségvetésű filmeknek jut nagyobb figyelem, amik hétköznapi körülmények között nem feltétlenül élveznek prioritást az átlag mozinézők körében, a Van Gogh az örökkévalóság kapujában pedig pont egy ilyen film.
Az elmúlt évek sorozattermései közül számtalan olyan példát találunk, amiknek az esetén egy korábbi filmet, esetleg franchise-t adaptáltak a showrunner-ek képernyőre. Elég, ha a Hannibal-ra, a Bates Motel-re vagy akár a Fargo-ra gondolunk. Jelen alanyunk esetén az öt Oscar-díjas mesterművet, a Száll a kakukk fészkérét vette elő Ryan Murphy (AHS) és Evan Romansk és Mildred Ratched nővér rettegett alakját helyezték a középpontba.
Nem is olyan rég beszámoltam nektek a Bethesda és a Machine Games által feltámasztott Wolfenstein első részéről, amivel kapcsolatosan nagyon pozitívak voltak a benyomásaim. Olyannyira, hogy csakhamar beleugrottam a The New Order teljes értékű folytatásába is (a spin-off epizódokat és egyéb kiegészítő sztorikat most mellőztem), hogy aztán a tapasztalataimat ismét lepötyögjem nektek. Mivel az első rész igen csak magasra tette a lécet, nem csak nálam, hanem a játékosoknál is, így a fejlesztők igyekeztek az ott tapasztalt élményre is rálicitálni. Ennek a törekvésnek lett az eredménye a 2017-es The New Colossus. De vajon sikerült-e megugrani a kitűzött célt? Lássuk.
Horvát Lili második játékfilmje, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre bejutott a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjába. A hivatalos magyar bemutató előtt interjú készült a rendezőnővel, aki a filmmel kapcsolatos gondolatai mellett számtalan kulisszatitkot is elárult.
Luc Besson a 90-es évekre igazi rajongótábort gyűjtött maga köré. Akcióorientált filmjei (Nikita, Léon a profi) éppen annyira voltak népszerűek, mint filozofikus művei (Élethalálharc, A nagy kékség). Annak ellenére, hogy mára a kreativitása takaréklángon ég, életműve korai szakaszára nem kell szégyenkeznie. 1997-ben, a még dicsőségesnek számító időszakában készítette el gyerekkori álomprojektjét, Az ötödik elemet, ami egyben a rendező egyik legvitatottabb alkotásává nőtte ki magát az évek során.
A Netflix tartalmait elnézve nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb esetben minőségi munkákat kínál a felhasználói részére, legyen szó filmről vagy sorozatról. Azonban minden jóban van valami rossz és ennek a szolgáltatónak is vannak mély pöcegödrei. Az egyik ilyen egy nemrég megjelent, hatalmas botrányt kavaró film, ami láttán visszasírjuk Bella Swan és Edward Cullen ötrészesre nyújtott kálváriáját. Ez a 365 nap című lengyel ,,erotikus” dráma.
Horvát Lili első filmjével, a Szerdai gyerekkel megmutatta a nyomort, a kiszolgáltatottságot, az elveszettséget. Egy olyan helyet tárt fel, ahol nem nagyon akarsz élni és a legkevésbé sem akarod felnevelni a gyerekedet. Tette mindezt úgy, hogy közben az egésznek a közepére egy fiatal lányt helyezett, akinek az anyasággal is meg kellett küzdenie, a számos más, szociális probléma mellett. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre esetén szintén egy nőt helyezett a cselekmény sűrűjébe, miközben a szerelemről mesélt.
