Animáció

Animáció

Égből pottyant fiú – Arco – Fiú a jövőből kritika

Az egyszeri mozilátogató az elmúlt évek moziműsora alapján joggal hiheti azt, hogy Amerikán és Japánon kívül nem is nagyon készülnek animációs filmek. Holott Európában is van élet, a kézzel rajzolt animációk egyik igazi fellegvára pedig Franciaország, ami Az idő uraitól kezdve a Belleville randevúig számtalan emlékezetes alkotással örvendeztetett már meg minket. A korábban rövidfilmeket rendező Ugo Bienvenu első egész estés filmjével is ezt a sort erősíti: az Arco – Fiú a jövőből megjárta a legrangosabb filmfesztiválokat és egészen az Oscar-jelölésig sikerült eljutnia. Március 29-től kezdve már a magyar közönség is láthatja az időutazó fiú kalandjait.

(tovább…)
Animáció, HBO Max

A halál sem ad nyugalmat – Primal 3. évad kritika

Az animáció médiumának legtöbb rajongója valószínűleg egyetért abban, hogy az utóbbi évek egyik meghatározó sorozata a Primal volt Genndy Tartakovsky-tól. Az ősember és a dinó valószínűtlen párosának kalandjai a nézők mellett a kritikusokat is lenyűgözték, így a díjeső sem maradhatott el. A második évad drámai lezárása után viszont felmerült a kérdés, hogy merre tovább? Mi újat lehet még kihozni ebből a prehisztorikus hőseposzból?

(tovább…)
Animáció, Prime Video

Ismerős világ, új köntösben – The Mighty Nein első évad ajánló

Nem rég ért véget a Prime Video-n a The Mighty Nein című új animációs sorozat, amely első ránézésre kísértetiesen hasonlít a The Legend of Vox Machina sorozatra. Nem véletlenül: mindkettő a Critical Role egyik Dungeons & Dragons kampányának animációs feldolgozása. A csapatnak egyébként volt egy harmadik nagy kampánya is (Bells Hells), ami tavaly februárban ért véget három és fél év után. Ki tudja, talán abból is lesz egyszer animáció. A kapcsolat azonban nem merül ki ennyiben. A The Mighty Nein ugyanabban a világban játszódik, mint a Vox Machina, nagyjából húsz évvel később. Ez persze jelenleg inkább érdekesség, mint valódi kapaszkodó, hiszen a Vox Machina története még messze nincs lezárva, azt majd az idén debütáló negyedik évad fogja végleg lezárni. Jó hír viszont, hogy az új sorozat teljesen önállóan is fogyasztható: kezdő nézőként semmi nem utal rá, hogy egy „rokonszériát” nézünk, egyetlen félmondatos utalást leszámítva.

tovább
Animáció, Prime Video

Vérszag mellé szól a nóta – Hazbin Hotel 2. évad kritika

Közel két év telt el azóta, hogy Charlie és bűnös bandája megmentette a Poklot Ádám hadseregétől. Sir Pentious feláldozta magát és angyallá vált, Ádám meghalt, a Hotelt pedig romjaiból újjáépítették. Felmerül a kérdés: hova tovább innen? Boldog befejezés, mindenki számára elérhető megváltás, és a bűnösök sorra a mennybe jutnak? Sajnos a helyzet közel sem ilyen egyszerű — ami számunkra tulajdonképpen jó hír, hiszen így tovább követhetjük kedvenc pokolfajzataink ördögi históriáját. A második évadban a tét magasabb, a politikai játszmák sötétebbek, és Pokol erőviszonyai jóval ingatagabbak, mint azt a nagy finálé után gondolnánk. Az A24 pedig egyértelműen arra törekedett, hogy a folytatás ne csupán továbbvigye a történetet, hanem mélyítse is a világot és a karaktereket. Hogy ez mennyire sikerült, és miként építkezik tovább a sorozat az első évad örökségéből, az kritikámból kiderül.

(tovább…)
Animáció, Disney+

Réges-régen, a felkelő nap országában… – Star Wars Visions 3. évad kritika

Az utóbbi évek Star Wars projektjei közül az Andor mellett kétségtelenül a 2021-ben indult Visions antológia volt a legérdekesebb próbálkozás, ami az animék vizuális nyelvével és a hivatalos kánon elengedésével olyan oldalát tudta megmutatni a messzi-messzi galaxisnak, amit eddig még nem láthattunk. A 2023-as második évad már nemzetközi vizekre evezett, ezzel még inkább színesítve a palettát. A most bemutatott harmadik szezon viszont ismét japán animációs stúdiók munkáit vonultatja fel, akik között olyan igazi nagy ágyúkat találunk, mint a Production I.G (Ghost in the Shell), a Trigger (Cyberpunk Edgerunners), a Wit Studio (Attack on Titan) és a David Production (JoJo’s Bizarre Adventure).

(tovább…)
Animáció

Bumm, Bumm és csók – Chainsaw Man The Movie: Reze Arc kritika

Tatsuki Fujimoto neve a 2018-ban indult Chainsaw Man manga révén vált világszerte ismertté, mint a modern seinen zsáner egyik legizgalmasabb hangja. A történet a posztmodern káosz és az érzelmek tökéletes metszéspontja: Denji, egy adósságtól gyötört tinédzser, egy Pochita nevű láncfűrészes démonnal kötött alkunak köszönhetően a tokiói démonvadász különleges osztag tagjává válik. A film ott veszi fel a fonalat, ahol az első évad eseményei befejeződtek. Denji, Aki és Power, tokiói közbiztonság védelmezői a Katana Man és Kígyóördög legyőzése után próbálnak visszarázódni a mindennapi munkamoráljukba. Denji képességei miatt a világ démonjai célponttá nyilvánítják, de őt mindez hidegen hagyja: egy normális életre és szerelemre vágyik.

(tovább…)
Animáció

Démonűző melódiák – K-pop démonvadászok kritika

A 3D animációs filmek piacát egyértelműen a Disney-Pixar uralja. Nehéz egy ilyen műfajt meglovagolni, tudván, hogy csak másodikak lehetünk a sorban. Nem árt néha, ha felbukkan egy-egy kihívó. A Netflix új animációs filmjével a Sony Pictures Animation és a Columbia Pictures is be akarja bizonyítani, hogy ők is értenek műfajhoz. De eléri vajon A K-pop démonvadászok a kívánt eredményt?

(tovább…)
Animáció, HBO Max

Globális hajsza a vakcináért – Lazarus kritika

Shinichiro Watanabe hét év után ismét a rendezői székbe ült, hogy egy felettébb izgalmas és érdekes történetet mutathasson be a közönségnek. A Lazarus az utópisztikus világrend kényelmes légköréből egy csapásra világvége hangulatot varázsol. Felhangzik a „hetedik harsonaszó” és elindul hőseink versenyfutása az idővel.

(tovább…)
Animáció, Disney+

A vadászat öröme – Predator: Gyilkosok gyilkosa kritika

Tudjátok az a helyzet, hogy elég sok olyan alkotást nézek per olvasok, amelyek olykor bizony elgondolkodtatnak. Viszont a munkámból adódóan ezeket a gondolatokat sokszor meg is kell hogy fogalmazzam, így pedig lehetőségem van bizonyos dolgokról egy sokkal árnyaltabb és részletesebb képet alkotni, mint úgy általában tenném vagy tenné bárki. Hasonló a helyzet a mostani cikk alanyául szolgáló Predator: Gyilkosok gyilkosa című alkotással is, amire a cikk további részében egyszerűen csak GyGy-ként fogok hivatkozni. Ugyanis ez az alkotás egy olyan gondolatmenetet indított el bennem, amit bevallom elsőre nem hittem volna, hogy ez az alkotás fog majd megtenni.

(tovább…)