Kevés olyan nagy hatású amerikai animációs sorozat van a 2000-es évekből, mint az Avatar: Aang legendája. A rendkívül népszerű és több díjat besöprő franchise-al mégis meglehetősen mostohán bánt a Nickelodeon, illetve az azt birtokló Paramount stúdió. A 2012-ben indult folytatást, a Korra legendáját méltatlanul hamar lezárták, az utolsó évadot pedig már le sem vetítették a tévében, hanem streamingre száműzték.
Az Illumination ezúttal is szükségesnek érezte, hogy egy újabb minyonok filmet készítsenek, habár ötlet már nem igen volt. Brian Lynch és Pierre Coffin az alapötlethez mindennapjaikból meríthettek, ugyanis a minyonok ezúttal filmkészítésre adták a fejüket.
Még januárban ért véget a Prime Video-n a The Mighty Nein című új animációs sorozat, amely első ránézésre kísértetiesen hasonlít a The Legend of Vox Machina sorozatra. Nem véletlenül: mindkettő a Critical Role egyik Dungeons & Dragons kampányának animációs feldolgozása. A csapatnak egyébként volt egy harmadik nagy kampánya is (Bells Hells), ami tavaly februárban ért véget három és fél év után. Most azonban véget ért a The Legend of Vox Machina negyedik évada, amely után majd érkezik a sorozat záróakkordja az ötödik évad képében. Szóval még hosszú ideig kalandozhatunk Exandriában.
Az 1995-ben napvilágot látott legelső Toy Story mai szemmel nézve már kicsit ódivatúnak tűnhet, pedig akkoriban valódi technológiai áttörésnek számított, hiszen ez volt a legelső olyan animációs film Hollywood történetében, amelyet teljes egészében komputer animáció segítségével hívtak életre. A bemutató után nem is kellett sokat várni a folytatásra, hiszen 1999-ben már landolt is a folytatás a Toy Story 2 formájában, hogy aztán a stúdió majdnem egy teljes évtizedre ha nem is száműzze, de mindenképpen a polcra helyezze Woody és Buzz na meg a többiek figuráját.
Gyerekként sokszor eszünkbe jut, hogy vajon milyen lehet a másik testében eltölteni egy kis időt. Két éve a Demi Moore és Margaret Qualley főszereplésével készült A szer ezt egy elég durva, horrorban már be is mutatta, hogy milyen önmagunk fiatalabb verziójába bújni. Ha leveszem a felnőtteknek, és az Egymás bőrében esetében a gyerekeknek szánt körítést, akkor bármennyire is szokatlan, de a két film a testcsere kapcsán fellelhető egy kis hasonlóság. Viszont kritikám tárgya a korábban említett történettel ellentétben, egy sokkal szélesebb közönséghez szól. Ugyan mit kapunk egy félig állat, félig növény élőlényekkel teletűzdelt mesétől? Sokkal többet, mint azt elsőre gondolnánk!
A Star Wars és úgy általában véve több másik alkotás is, elég különös helyzetben van manapság. Egyfelől azért, mert valahol mindenki inkább élőszereplős formában szeretné látni ezeket az történeteket, lehetőleg minél magasabb minőségben. Másfelől viszont időközben az animációs alkotások is olyan fejlődésen mentek keresztül, hogy adott esetben már azokon keresztül is lehet minőségi dolgokat készíteni. A Star Wars pedig ilyen téren már csak azért is különleges, mert ha valaki végig követte a Klónok Háborúja és a Bad Batch között megjelent „rajzolt” sorozatokat, egy elég látványos fejlődést vehetett észre minden téren.
Nagyon sokáig a képregény adaptációk világa lekorlátozódott a különböző Marvel és DC alkotásokra, a műfaj egyéb képviselői pedig nemigen tudtak labdába rúgni mellettük. Ám egy idő után a két nagyágyú fénye megkopott és mélyrepülésbe kezdtek a mozik vásznain, illetve a tévék képernyőin. Ekkor lépett színre a Prime Video, amely ledöntötte a korlátokat, és merőben új irányba terelte a képregény adaptációk világát. Nemcsak friss életet lehelt a műfajba, hanem a Marvel és a DC egyeduralmát is megtörte. A streaming óriás a The Boys-szal az élőszereplős alkotások terén aratott sikert, míg animációs fronton Robert Kirkman Invincible című sorozatával szerzett hírnevet. A széria nemrég fejezte be negyedik évadát. Vajon képes volt-e megtartani a korábbi szezonok szórakoztató, illetve zseniális színvonalát, illetve javítani azok hibáit?
Amikor az Adult Swim zöld utat adott két YouTube-animátor, Michael Cusack és Zach Hadel szerelemprojektjének, valószínűleg nem is sejtették, hogy miféle szellemet szabadítanak ki a palackból. A Smiling Friends rövid idő alatt a csatorna egyik legnépszerűbb sorozatává vált, a kritikusok és a nézők is odáig voltak érte, így hát nem meglepő, hogy egészen az ötödik évadig megrendelték a folytatást. A harmadik évad után mégis úgy döntöttek az alkotók, hogy nem folytatják tovább. Vajon mi állhatott a döntésük mögött?
Az egyszeri mozilátogató az elmúlt évek moziműsora alapján joggal hiheti azt, hogy Amerikán és Japánon kívül nem is nagyon készülnek animációs filmek. Holott Európában is van élet, a kézzel rajzolt animációk egyik igazi fellegvára pedig Franciaország, ami Az idő uraitól kezdve a Belleville randevúig számtalan emlékezetes alkotással örvendeztetett már meg minket. A korábban rövidfilmeket rendező Ugo Bienvenu első egész estés filmjével is ezt a sort erősíti: az Arco – Fiú a jövőből megjárta a legrangosabb filmfesztiválokat és egészen az Oscar-jelölésig sikerült eljutnia. Március 29-től kezdve már a magyar közönség is láthatja az időutazó fiú kalandjait.
Az animáció médiumának legtöbb rajongója valószínűleg egyetért abban, hogy az utóbbi évek egyik meghatározó sorozata a Primal volt Genndy Tartakovsky-tól. Az ősember és a dinó valószínűtlen párosának kalandjai a nézők mellett a kritikusokat is lenyűgözték, így a díjeső sem maradhatott el. A második évad drámai lezárása után viszont felmerült a kérdés, hogy merre tovább? Mi újat lehet még kihozni ebből a prehisztorikus hőseposzból?
